A gép utolsó útja

A gépre szánt idő limitált volt. Amikor kitaláltam, hogy kinek adom tovább még nem tudta, de már nagyon várta a gépet. Igyekeztem a lehető legjobb munkát végezni és amit csak lehet, rendberakni. Nagyjából 40 óra munka után nem készült el teljesen a mű, de lejárt az idő. A laptopnak ideje volt elindulni a társaihoz. Egy olyan emberhez került, aki biztosan a gondját fogja viselni. Sokan ismeritek, ha máshonnan nem, akkor az írásait olvastátok. Közismerten vonzódik a régi PC-khez, a plazmás laptopokat pedig különösen nagy becsben tartja. Legalább annyira, ha nem jobban szereti őket, mint a processzorait lekvárral kenegetni. Az új tulajdonost majdnem tucatnyian néztük, ahogy az utánpótlással együtt kipróbálja a gépet.

Az egész apropóját pedig az adta, hogy meglepetésből támadtunk. Azt, amikor énekeltünk neki, inkább nem osztom meg veletek, mert kínozni lehet vele, de nem nehéz kitalálni, hogy mit adtunk elő. Írásom is egy jó kívánsággal zárnám:

Boldog szülinapot, Bacsis!