Első nap
Kedden korán reggel indultam Pápáról, alaposan becsomagolva előző éjjel, kemény 4 órányi alvással rákészülve az útra. Olyan alapos voltam, hogy még a fogkefémet is otthon hagytam. Hiába no, a megfelelő felkészültség az alapja mindennek. Győrött leparkoltam, majd irány a vasútállomás, döcögés a tömött IC-n Budapestig, onnan metró, 200E, és már ott is vagyunk a „Liszt Ferihegyen”. Régen nagy késmániás voltam, ami mára erőteljesen lecsendesedett bennem. Azért általában mostanság is szoktam hordani magammal egy bicskát, de mivel ezt a reptér biztonsági emberei inkább inzultusnak veszik, mint kedves kis hóbortnak, ezért otthon hagytam megszokott kis bökőmet.
Én legalábbis azt hittem, hogy otthon hagytam a késemet... Csakhogy a biztonsági ellenőrzés során egyenruhás barátom bőszen kezdte tapogatni a kabátzsebemet. Mondtam is neki, hogy ott egy power bank bújt meg, de ez nem elégítette ki a kíváncsiságát, és még mélyebbre hatolt személyes szférám épp levetett burkán, míg el nem ért egy svájci bicskáig. Ezzel mindössze egy probléma volt: azt a kést szeretett szívem hölgyétől kaptam, és komoly érzelmi kötelékek fűznek hozzá. Természetesen megható esedezésem nem talált megértő fülekre, de mégsem volt kőből az őr szíve (ha olvassa, köszönöm ezúton is), és megengedte, hogy visszamenjek. Igen ám, de vissza hova... A csomagot már feladtam, az autó Győrben. Elkezdtem az ottani éttermekhez rohangálni, de sajnos a policy nem engedi, hogy ilyet átvegyenek. Végül kivágtattam a parkolóba, és eldugtam a növényzet lágy ölébe. Fogalmam sincs róla, hogy meglesz-e, mikor visszaérek. Nem csupán a pénzbeli értékéről van szó, bár az sem csekély, hanem a szentimentális kapcsolatról, mely a késen keresztül feleségemhez köt. Előre izgulok, hogy vajon holnap ott találom-e még...
Ezek után visszavágtattam a biztonsági kapuhoz, újabb kipakolás, majd nyomás a géphez, miközben szegény guruzone hűségesen megvárt (köszi), és gondolom fogta a fejét, hogy micsoda balekkal kell együtt utaznia.
A repülőút rendben ment, bár az első járatunk késett, így az átszállásra szánt kevesebb, mint egy órából mindössze 27 perc maradt, de nem kellett messze mennünk, így nyugodtan elértük a csatlakozást. A mellettem ülő amerikai hölgynek csupán 17 perce maradt, nem irigyeltem emiatt. Igaz, épp előtte futotta le Budapesten a maratont, ezt vehette akár könnyed levezetésnek is...
Prágába érkezve lelkes zászlólobogtatással fogadtak minket. Nagyon pozitív volt, hogy minden nemzetnek a saját egyik jellegzetességét rakták a lobogóra, illetve a magyar trikolor színei a mienken, a többieké pedig a sajátjukon alul, így egyedivé téve az érkezést mindenki számára.
Alighogy megörültünk egymásnak, egyből vittek is minket egy rövid videó elkészítésére, hogy elmondhassuk, milyen nagy rajongói vagyunk a Honor márkának. Nos, itt volt egy kis gond, ugyanis az igaz, hogy volt már több Honor telefonom is (a legelső a Huawei Honor 3x volt még Kínából rendelve), de alapvetően nem olyan készülékkel rendelkeztem. Persze később kiderült, hogy egy kivételével egyik „rajongó” sem birtokolt ilyen gyártmányú készüléket. Az aktuális Huawei P20-asom pedig valahogy nem volt számukra akceptálható, mint majdnem Honor mobil. Miután ezt tisztáztuk, és újravettük a videót, amelyen nagy lelkesen közöltem, milyen várakozással is tekintek a készülék megismerése elé, majd átható áhítattal elzengtem a szlogent: Honor 8X beyond limits, indulhattunk is a taxihoz, ami a szállodához vitt minket.
Első este mi mást is tehettünk volna, mint befaltunk egy tányér tipikus cseh ételt, aminek máig nem tudom a nevét, de olyan, mint nálunk a vadas, ittunk hozzá egy helyi sört, valamint ettünk még egy kis zöldségsalátát is. Az étteremben senki nem beszélt angolul, de megértettük magunkat. Ahogy az étel után az italsarokhoz léptem, a férfi rám nézett, nem várt semmiféle reakcióra, hanem azonnal csapolt egy sört, és a kezembe nyomta. Vajon ennyire kiéhezett lehetett a tekintetem egy sörre? Mindenesetre nem bántam, ezt kértem volna amúgy is, de jobban örültem volna, ha nem lehet egyből leolvasni a sóvárgó tekintetet az arcomról. Az esti séta és beszélgetés után következett a jól megérdemelt pihenés.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
