Apple II

"To me, a personal computer should be small, reliable, convenient to use and inexpensive."
"Számomra a személyi számítógépnek kicsinek, megbízhatónak, könnyen használhatónak, és olcsónak kell lennie."

A fenti sorok a Byte magazin 1977 májusi számában jelentek meg. A cikket Wozniak írta és az Apple II-ről szólt. Stephen Wozniak és Steve Jobs együtt alapította a céget, de az első és a második gép műszaki alapjait is Wozniak alkotta meg. Az Apple II technikai hátteret már nagy vonalakban leírtam, az alábbi pár sor inkább a gép megszületéséről és utóéletéről fog szólni.

Az Apple II előélete

Ahogy a nevében is szerepel itt minimum a 2-es számú modellről van szó. De az előzmények sokkal többet rejtenek. Wozniak már gyerekként belépett az elektronika világába. Édesapja felügyelete mellett 11 évesen rádióamatőr állomást, majd a középiskolában tranzisztoros számológépet épített. A főiskolájáról azért rúgták ki, mert betört az iskola számítógépébe. Az első saját kivitelezésű gépet, amit Cream soda-nak hívtak, Bill Fernandezzel készítette. Ez a gép tisztán TTL elektronikából állt, mert 1971-ben még nem állt rendelkezésére CPU. 4 bites shift regiszterekből, ALU-ból építettek egy primitív 8 bites számítógépet. A megszerzett tapasztalatokon túl egy új baráttal is gazdagodott. Bill bemutatta Woznak az akkor még középiskolás Steve Jobsot.

HomeBrew meghívó forrás: [wikimedia]

Tagjai voltak a Homebrew Computer Club-nak. A klub tagjait ma kockáknak hívnánk. Sokféle ember volt közöttük, a legtöbb technikai háttérrel (elektronika, villamosmérnök, fizikus...) is rendelkezett. Voltak hardveresek, szoftveresek, de olyanok is, akik inkább az üzleti felhasználói oldalt képviselték. A rendszeres találkozók sokukat inspirálták, köztük Wozniak is merített inspirációt a találkozókból.

Az Apple I 1975-ös megalkotásakor Wozniak a HP-nak dolgozott, míg Jobs az Atarinak. A munkájuk volt a hobbijuk, vagy fordítva, de az biztos, hogy a már létező gépekhez, mint pl. az Altair-hoz képest nagy előrelépést terveztek. Az akkori gépek nagy része primitív beviteli és kimeneti eszközökkel rendelkezett. Az Altair-be például kapcsolókon keresztül, bájtonként (egy bit=egy kapcsoló) kellett bevinni a programot, majd a program futását LED-eken lehetett követni. Ehhez képest az integrált monitor és billentyűzet kezelés sokat egyszerűsített a gép kezelésén. A vas itt is 6502-n alapult. Wozniak az elsők között vásárolta meg a Wescon-on a processzort és a hozzá tartozó dokumentációt. A dokumentáció erősen meghatározta az architektúrát, de a processzor tervezője még többet tett a gépért. Az elbeszélések alapján az akkor a CPU népszerűsítésén dolgozó Chuck Peddle személyesen is részt vett a már nagyrészt elkészült gépen végzett hibakeresésben. Ez Peddle addigi hozzáállásán is változtatott, eredetileg ugyanis mikrokontrollerként pozicionálta a 6502-öt. Az elkészült "gép" egy beültetett PCB-t jelentett.

Apple I hirdetés, nagyítható, forrás: [wikimedia]

1976-ban a két barát pénzzé tette pár ingóságát és belevágtak az üzletbe. Wozniak kilépett a HP-tól és a 666 dollárért árult gépeknek szánta az idejét. Paul Terellel, aki szintén a Homebrew tagja volt, Jobs megállapodott, hogy a Byte shop árulni fogja a gépet. Ez "nagyjából 100" gépes megrendelést jelentett. 1977 októberében vezették ki a piacról, addigra kb. 200 gép készült el.

Az Apple II megszületése

Az Apple I meghatározta az irányvonalat. Az első gépek egyikeként CPU, RAM, ROM, táp, valamint a megjelenítést és billentyűzetet vezérlő áramkör is ugyanarra a NYÁK-ra került. Az alap megvolt, "csak" tovább kellett fejleszteni.

Wozniak nyilatkozata alapján Steve Jobsnak semmilyen szerepe nem volt a Apple II-ben. Ahogy a floppyhoz a printer és soros interface-hez sem volt köze. Semmit nem tervezett, mint hardver mérnök és a szoftverhez sem értett. Woz csak mit egy "őrült tudós" a laborjában szeretett volna dolgozni.

Persze ez nem teljesen igaz, mert Steve Jobs részt vett a ház tervezésében. Valamint a géphez kellett egy cég és valaki, aki viszi az üzleti oldalt. Ez az ember lett Jobs, bár a húszas évei elején kevés tapasztalattal rendelkezett hozzá. Jól ráérzett arra, hogy a tömeges eladáshoz olyan gépre van szükség, ami készre van szerelve. Az addigi kites megoldások helyett egy elegáns gép készült el.

Apple II forrás:[wikimedia]

A gép küzdött pár gyerekbetegséggel, mint például a megbízhatatlan magnetofon, vagy az Integer BASIC. De maga az alap jónak bizonyult, több mint 10 évig építettek rá. Még a Jerry Manock által tervezett ház is megmaradt egészen az Apple IIe kivezetéséig.

A gép megtervezése csak az első lépés volt az úton. A párosnak ugyanis nem volt elég tőkéje ahhoz, hogy beindítsák a gyártást nagyobb volumenben. Megpróbálkoztak a Commodore-ral, de Jobs és Jack Tramiel nem tudtak megegyezni az árban. Ráadásul a két cég más-más filozófiával álltak hozzá a géphez. Wozniak és Jobs egy jól felszerelt színes gépet akartak, míg Chuck Peddle egy minimalista gépet tervezett.

Jobs más úton is próbált pénzt szerezni és talán ezért sem hajtotta a Commodore-ral kötendő üzletet. A megoldást végül Mike Markkula jelentette, aki 250 000 $-ral szállt be a cégbe. Ezt több lépcsőben tette, így mentette meg a kezdeti elbukástól a csőd szélén lévő Applet. A pénzügyi segítség mellett fontos mentori szerepet is játszott, amire nagy szüksége volt a két lelkes fiatalnak. Úgy gondolom, hogy nélküle, vagy egy hasonló mentor-befektető nélkül, a többi kis gyártó között végezte volna az Apple.

Az áttörés évei

Az 1977 júniusi bejelentéssel nem állt meg a gép fejlesztése. Egy áttervezéssel kezdték, ahol egy hozzáértőbb elektronikai szakember újratervezte Wozniak áramköreit. Egy évvel később jelent meg a géphez tartozó floppy meghajtó Disk II néven. Markkula nagyon jól látta, hogy az üzleti felhasználáshoz szükség van a magnónál gyorsabb, megbízhatóbb háttértárolóra.

Disk II floppy meghajtó forrás:[wikimedia]

Hasonlóan fontos lépés volt, hogy a Wozniak által írt Integer BASIC-et lecserélték. Az Applesoft BASIC alapját a Microsoft 6502 BASIC adta. Ezt licencelték és fejlesztették tovább. Érdekes történet, hogy ezen alapul a PET interpretere is és az is, hogy csak 31000 dollárt fizettek érte. A licenc 1985-ös megújításakor Bill Gates ceruzája sokkal vastagabban fogott.

Az eredeti Apple II-ből kb. 20000 darabot adtak el a széria 1980 december végi leállításáig. Ha ezt a számot csak az utód '79 júniusi II Plus elindításáig nézzük, akkor is két évre oszlik el ez a mennyiség. A két konkurens gép ennél jobban indult, de 79 októberében megjelent egy üzleti alkalmazás, ami sokat segített. Kevés embernek mond valamit a Visicalc név, de mindenki ismeri az Excelt. Az első táblázatkezelővel betörtek az irodákba. Egyszerű matematikai műveleteket lehetett vele végezni, ahol egy-egy cella megváltoztatásának eredménye rögtön módosította a többi tőle függő cellát. Egyszerűen hangzik és ma már csodálkozunk, hogy miért nem létezett korábban, de jobban belegondolva csak két évvel előzték meg a tömegesen gyártott személyi számítógépek. A floppy meghajtóval, színes kijelzővel kombinálva ez lett a "gyilkos alkalmazás" ami megdobta az eladásokat.

Visicalc táblázatkezelő forrás:[wikimedia]

Leszármazottak

Ahogy már írtam sikerült egy jó, időtálló konstrukciót létrehozni. Az Apple-t a II-es széria gépei tartották el amíg a Macintosh gépeknek nem sikerült befutniuk. Két sikertelen fejlesztést is túléltek, sőt a Macintoshok mellett is gyártották őket. A II széria újabb gépei mindig az addigi fejlesztések beépítését jelentették. Ilyen volt például a II plusba beépített Applesoft BASIC, vagy a IIe-ben végre megjelenő kis- és nagybetű kezelés.

Apple gépek időrendben, forrás:[wikimedia]

A szériából két személyes kedvencem van. Ha valaki gyűjti a gépeket, akkor egy első szériást céloz meg, vagy egy IIe-t, amivel a legtöbb program és hardver is használható. Én mégis másik kettőt emelnék ki:

Az Apple IIc kis méretű, hordozható gépnek készült. Nagyjából úgy néz ki, mint egy laptop. A bővíthetősége korlátozott, de mindent beépítettek, amit a IIe modell is tudott. Meglepő, de nem lett üzleti siker. A IIe gyártását vissza is fogták miatta, mert azt hitték, hogy le fogja váltani az előd modellt, de ez nem jött be. A felhasználóknak viszont fontosabb volt a bővíthetőség, mint a hordozhatóság.

Apple IIc és hozzá tartozó monitor forrás:[wikimedia]

A IIGS nem is teljesen illik bele a szériába. A kompatibilitást nagy mértékben megőrizték, de a gép tudása szintet lépett. Nagyjából akkora a előrelépés az addigi gépekhez képest, mint egy 286 VGA monitorral a CGA-s XT-hez képest. 1986 szeptemberében a GS-ben 16 bites processzort, 8 bites PCM hang chipet és 256 kB memóriát tartalmazott. Ha kicsit erősebb processzort és szoftveres támogatást kap, akkor versenyre kelhetett volna az Atari-Amiga párossal. De ezt nem tehették meg, mert akkor a Macintoshoknak is konkurencia lett volna.

Összegzés

Az Apple II előremutató gép volt. Wozniak nagyon jó alapokat tervezett és a folyamatos fejlesztésnek hála az architektúra nem csak addig tartott ki amíg az utód 16 bites Machintosok megjelentek. A hardver nem lett volna elég az üzleti sikerhez. Kellett Jobs, aki mint a buldog hajtotta a befektetőket és Makkula, aki a pénz mellett befektetői hozzáértést is hozott a céghez. Az igazi áttörést a Visicalc jelentette. Az utódokat (IIe Platinum) egészen 93 végéig gyártották.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!