Az előzmények rövidek és már múlt ködébe vesznek. Lakásvásárlás projekt mellett döntöttünk két évvel ezelőtt és most sikerült odáig eljutnia az építő cégnek, hogy (majdnem egy év csúszás után) előzetes műszaki átadást tartson. Korábban is rengeteg problémám volt velük, de ma végképp taccsra tettek, amikor megnéztem a lakást egy kicsit tüzetesebben.
Nem fér a fejembe, hogy meri magát olyan valaki festőnek nevezni, aki gyakorlatilag egy teddyhengerrel végigszalad a falakon, glettelni normálisan nem tud és abszolut gány munkát ad ki a kezei közül. De olyan minőségűt, amit még én is szégyellnék úgy, hogy körülbelül egyszer volt a kezemben teddyhenger és mondjuk egy nyár erejéig néhány naponta glettvas. Hogyan lesz ma valakiből szakember? Vesz egy teddyhengert a boltban meg egy kantáros nacit és utána mehet festeni? Gyakorlatilag úgy gondolom, hogy így van. Szégyen. Régen legalább mesterek mellett tanultak a fiatalok és valóban megtanulták a szakmát.
Azt sem tudom elképzelni ki az a barom, aki képes úgy csempézni, hogy abszolút minden párhuzamosságot nélkülözzenek a csempék, ráadásul a fugázást kifelejtik jó pár helyen és olyan hibákat ejtenek, amiben reménykednek, hogy a buta vevő nem veszi észre. Mondjuk azok után, hogy a konyha egy részét, ahová extra csempézést kértünk és fél éve az első bejáráskor jeleztük, hogy elmaradt, a mai napig nem képesek pótolni.
Mondjuk azt sem értem, hogy lehet olyan ember műszaki átadásért felelős egy építőipari cégnél, akinek messziről látszik, hogy büdös fingja nincs az egészhez, de csak ide vették fel érettségivel. Komolyan mondom, a teljes kivitelező-brigádot sorba állítanám és megkorbácsoltatnám. Szívem szerint a festő fejét az általa késznek ítélt falba, a burkoló orrát pedig a szerinte normálisan lecsempézett kőbe verném. Majd kiállítanám őket az elkészült ház elé egy hónapra, hogy az ott lakók minden egyes nap beléjük rúghassanak egyet. Komolyan, én szégyellem azon magam, hogy a műszaki hibabejelentő lapon nem, hogy a rublikák voltak kevesek, hanem a teljes hátoldal is arra, amiket felsoroltunk.
Komolyan nem értem, hogy mi folyik az építőiparban. Azt látom, hogy "vendég"munkások és 18-20 év körüli fiatalok bóklásznak szerszámokkal a kezükben olyan tekintettel, hogy látom rajtuk, hogy sosem fognak róluk könyvtárat elnevezni. Az embereken látszik és a munkájukon érződik, hogy csak a mennyiségre mennek és abszolút nem élvezik amit csinálnak, nem szeretnének jobb szakemberek lenni, életükben nem gondolkodtak még el azon, hogyan is lehetne jobban.
Hová tűnt a régi szakmák dicsősége? Hová tűnnek a szakemberek?
