Hirdetés
Huzalozás II.
Aztán a Bottom layert töltjük ki GND-vel és lefuttatunk egy gyors DRC-t. Ez, ha nincs jól felparaméterezve, akár sokszáz hibát is dobhat, de a két legfontosabb dolog ennél a pontnál, hogy nem maradt-e összekötetlen (un-Routed) net, illetve ütköznek-e valahol az alkatrészeink egymással (clearance/collision). Persze a többi is fontos, de azok javarésze a rule-ok helytelen paraméterezése okán adnak hibát. Ha ezeket nem akarjuk orvosolni, néhányuk később biztosan belénk harap!
Tiszta DRC után mozgassuk a dezignátorokat úgy, hogy egyértelműek maradjanak, lássuk el mindkét oldalt megfelelő kiegészítésekkel és a szépészetet se hanyagoljuk el: ezt fogja a megrendelő először látni!
A nyák nevét, verzió- és revízió-számát okvetlen tüntessük fel; 3 iteráció és 20 másik projekt után a kutya sem fog emlékezni, hogy mi mivel függ össze, melyik az éppen aktuális terv!
Fontos!
A GND plane-t ne kezeljük úgy, mint egy lefolyót, ami minden szükségtelen, ártalmas dolgot csak úgy elnyel. Pusztán csak arról van szó, hogy minden egyes áramköri rész ezt veszi referenciának, ehhez a szinthez képest "mozgolódik". Minél egybefüggőbb, annál kisebb impedanciaként jelenik meg a return current számára, ergo annál inkább homogénebb 0V-ként látja el a feladatát. (Ground bounce, rail collapse, common impedance.). Ha erre nem figyelünk, még egy alap, 12bites ADC sem képes az LSB környékét hűen visszaadni.
A példaterven van pár elem, ami a sematikon nem szerepel valódi alkatrészként: az egyik a JW.R átkötés, a másik a relé kontaktjain lévő csatlakozók (X és Y). Az igazat megvallva, semmivel sem tartott volna tovább visszamenni a sematikra és teljesen rendbe rakni. Ilyenkor még a DRC is ki tudja szúrni, ha valamit elbaltázunk. Ha viszont csak kifestőkönyv-szerűen a nyáktervre odabiggyesztjük (mint én), legalább valamelyik mech layeren tegyünk erre vonatkozó megjegyzést. De inkább csináljuk meg rendesen!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
