Pár további gondolat

A geopolimer modern története tudománytörténeti szempontból is érdekes. A fentiek fényében minden bizonnyal az a helyzet állt elő, hogy a modern tudományos közösség hosszú időn keresztül egyszerűen nem vette észre a nyilvánvalót: hogy az ókori alkotások köveit öntötték vagy önthették. A feltételezéstől is elzárkóztak. Csak azért, mert a mi önthető kő technológiáinkkal nem rendelkezhettek egyszerűbb technikai szinten, nem gondolták, hogy más technológiával is lehet követ önteni.

Mindez nem gond, ilyen van. Előfordul. Bár zavarba ejtő, de szerintem nem ciki; főleg úgy, hogy mindenki benne volt. A Davidovits felfedezésére beindult párbeszédben felhozott ellenvetések is jogosak, hiszen tudományosan csak a kétséget kizáró dolgok állnak meg. Viszont úgy reagálni, hogy „elképzelhetetlen, hogy a fazekasságon kívül az építészetbe is átültették volna a kőöntészetet" vagy hogy „messze vagyunk attól, hogy akár csak távoli lehetőségként is elfogadjuk a mesterséges kő elméletét” számomra kissé dogmatikusnak hat.

Érdekes az is, ahogyan a témával kapcsolatos néphülyítés a sci-fi egyik alműfajává nőtte ki magát. Számos könyvük mellett Brian Foersterrel és társaival a YouTube-on is izgalmas helyekre juthatunk el, bebarangolva a megalitikus kultúrák építményeinek romjait. De jól tesszük, ha közben lenémítjuk a lejátszót és inkább beteszünk egy kis zenét, hacsak nem szeretnénk ókori gyémántvágóról, lézertechnikáról vagy atomkatasztrófáról hallani, az idegeneket mint központi gondolatot már meg sem említve. Mindezen elméletek logikus következményei annak, ha nem fogadjuk el a geopolimer-elméletet, de nem is elégszünk meg kezünk megadó széttárásával.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!