Ez önsajnáltató és válaszokat kereső írásnak született, ennek a célnak valószínűleg meg is fog felelni...

Először röviden vázolnám a helyzetem:
19 éves múltam, elsőéves vagyok a Szegedi Tudományegyetem Programtervező Informatikusi szakán. Erre hihetetlenül büszke vagyok... Én, mint egyetemista... Azért jöttem ide, mert középiskolában egész jól ment a programozás, érdekelt is, és úgy éreztem ezt szeretném csinálni.

Azóta változott cseppet a helyzet:
az első félévben felvett négy tantárgyból mindössze egyet sikerült teljesítenem (Programozás Alapjai - ez C programozás+elmélet), azt is harmadszori alkalomra, és kettes. A C-vel nincs is gondom, de vizsgán az előadás anyagát kérik számon, az pedig száraz anyag, amit egyszerűen bemagolni kell, amire én képtelen vagyok (elég rossz a memóriám, sokszor azt nem tudom, hogy fél órája hol voltam, mit csináltam, amikor ilyen előadásanyagokat próbálok olvasni, az előző mondatra sem emlékszem)

Mivel csak egy tárgy sikerült, így összesen két kurzust vehettem fel: Operációs rendszerek, melynek gyakorlata Linux kezelésből és Shell scriptingből állt, mely nem volt túl nehéz, és Programozás I. nevű tárgyat, melynek gyakorlatain Java programozást vettünk, ezzel már akadtak gondjaim, de még átvészelhető...
Azonban mindkettő vizsgáján, ugyanaz a helyzet, mint előző félévben: magold be az előadásokat, és abból vizsgázz...

Gondolom mondanom sem kell, hogy mik lettek az első vizsgapróbálkozásaim eredményei...

Ennél fogva rá kellett hogy jöjjek, hogy én ehhez egész egyszerűen hülye vagyok, ez túlmutat az én képességeimen, és ha nem bukok, ki, akkor is át tesznek költségtérítéses finanszírozásba, amit képtelen leszek kifizetni (a legrosszabb átlagú 20% kerül át), akkor viszont abba kell hagynom, és mehetek haza... És ez az, amit nem szeretnék...

Én itt szeretnék maradni Szegeden, vagyis a környékén. Dolgozni szeretnék, és egy életet felépíteni magamnak. De miből? Egy darab érettségivel semmi olyan munkát nem kapok, amiből házam lehet, amiből mernék gyermeket vállalni, egyáltalán, a magam igénytelen életén kívül bármit is tudnék finanszírozni.

Egyre kevésbé akarok szellemi munkát, irodai munkát végezni. Mivel amúgy sem állok jól anyagilag, így dolgoztam már éjszakásként egy pékségben, most épp gyufagyárban vagyok néha, de oda se tudok mindig menni (diákmunka, iskolaszövetkezeten keresztül)
Nagyon nem szerettem a pékséget, mert éjszakai munka volt, szinte mindig túlórázni kellett, jó ha 3-4 óra körül le tudtam feküdni, nehéz is volt, egyetlen igazán pozitív oldala viszont volt: úgy éreztem, igazi, hasznos munkát végzek. Nekem is köszönhetik az szegediek, hogy reggel friss kenyér/zsömle/kifli van az asztalukon, és ez jó. És ezért én nagyon szívesen végeznék ilyen munkát (persze nem pontosan ezt, mert mint mondtam nem igazán tetszett). Egy haverom mondja, hogy nagyon szívesen lenne kőműves, mert a munkája nyoma évtizedek múlva is látszik.
Nagyon szívesen dolgoznék a mezőgazdaságban is, mert szeretem.

Szóval hogyan kezdje el az életét egy alig felnőtt, akinek csak egy érettségije van, igazából nincs tehetsége semmiben, nem is ért semmihez, csak egy tök átlagos ember, aki nem szeretné túl sokáig halogatni a családalapítást, de addigra viszonylag stabil egzisztenciát szeretne?

Ti hogyan kezdtétek?