"Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztülszűrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen.„ Wass Albert – Hagyaték
Besztercétől északkeletre, Borgóbesztercétől délkeletre fekszik egy kis üdülőtelep, mely a Beszterce folyó duzzasztógátja mellé épült. Története mesébe illő, mely az 1850-es évektől volt feljegyezve. Akkor a településen csupán 14 lakost számláltak. Földműveléssel és főleg fakitermeléssel foglalkoztak, átmeneti otthonuk pedig kis kunyhó volt. Ezek a kunyhók a település és a tó elnevezésének alapjai, vagyis kunyhó – kalyiba – Kolibica.
Az érintetlen természet, a varászlatos fenyőerdők és a magas vulkáni szirtek ölelésében elnyújtózó tó először egy német asztalost ihletett meg, aki hétvégi házakat emelt a tó mellett. Majd 1869-ben utat építettek a tó körül, a fakitermelést- és szállítást elősegítendő. Ugyanabban az évben felépítették az első templomot is.
A táj mágikus vonzereje már akkor megigézte a látogatókat, egyre többen szerettek volna letelepedni és egyre népszerűbb lett a vidék is. Kristálytiszta levegőének köszönhetően 1925-től, a Kolozsvári Orvosok Szövetsége tüdőszanatóriumot létesített itt. Az épület a világháború ideje alatt is fontos szolgálatot látott el, otthont adott az árváknak és diákoknak, míg 1944-ben felgyújtották.
A vidéket az egészség oázisának is nevezték és természetfeletti energiát tulajdonítottak neki. Ám 1977-ben a vízerőmű-projekt által került igazán a figyelem központjába. Ez a modernizáció mindent megváltoztatott. Mérnöki gondossággal kitelepítették a lakosokat, majd 1979-ben elárasztották a völgyet. Így jött létre a mesterséges tó, amit ma ismerünk.
A változásnak és a folyamatosan fejlődő turizmusnak nem mindenki örült. a helyiek még most sem örülnek a sok idegennek és a tó köré kialakuló „kerítésnek”. A gyógyító csodákon kívül szárnyra kaptak a rémhírek is. Egyesek alacsony vízálláskor a régi templom keresztjét vélték látni. Mások határozottan állítják, hogy a templom mellett más épületek is a víz alá kerültek gondatlanság és szándékos pusztítás miatt. De lehet hallani egy a tavat sújtó átokról, mely minden évben emberi életet követel. Hasonló módon mérgezett, vagy éppen gyilkos halakról és még ki tudja mennyi minden ragadta magával az emberek amúgy is színes képzelőerejét.
A tóhoz közeledve egyre vadregényesebb táj amúgy is elővigyázatosságra inti a látogatókat. Az építkezésből maradt törmelékek és rozoga út; a két oldalból őrt álló fák és az erdő élővilága egyszerre sejtelmes és ugyanakkor megnyugtató.
"Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kékpipájából, és jóságosan mosolyog.” Wass Albert – Angyalok tisztása
Az viszont tény, hogy a Kelemen havasok fő gerincének két hatalmas bástyája a Sztracsior-csúcs (1963 méter) és a Kis – Besztercés-csúcs (1990 méter magasságával) úgy tartja karjában ezt a völgyet és a 800 méter tengerszint felett, egy kis zárt tengerként díszelgő tavat, mint kisgyermeket az édesanyja.
Páratlan látvány nyújt, ahogy a dús erdők árnyéka visszatükröződik a tó felszínén, vagy ahogyan a napsugár játszik a tó fodrozódásában.
A tó és a köré kiépült és folyamatosan bővülő üdülőtelep rengeteg szabadidős programmal várja a látogatókat. Hegyi túrák, erdei séták, kerékpározás, horgászati lehetőség, mind-mind megtalálható ebben a földi paradicsomban.
Hivatalos adatok szerint a tó környékén mérték egész Romániában a legtisztább levegőt, így a tüdőbetegek, illetve a légzési panaszokkal küzdők számára ez a hely tökéletes a gyógyuláshoz. A vidék elnyerte a helyi érdekeltségű turisztikai üdülőhely címet, amit megtartani is szeretne, nyitni a külföldi látogatók felé. Ennek érdekében, idén tavasszal az Infrastrukturális Operatív Program keretében egy újabb projekt részesévé vált, mely a gát megtisztítását és a tó rehabilitációját teszi lehetővé.
Akik most látogatnak el a Kolibicához, ennek a folyamatnak lehetnek tanúi. Lassan, 3 – 5 hónap alatt teljesen leeresztik a tó vizét. Már látni lehet a felbukkanó finom homokos dombocskákat kivillanni a víz alól. Majd az évek alatt összegyűlt salakanyagot eltávolítják és korszerűsítik a vízelvezető rendszert, megerősítik a partokat, a gátat. Majd ugyancsak 3 - 5 hónap alatt ismét feltöltik a tavat, hogy a több kilométeren fekvő hatalmas állóvíz és annak környéke újra a turizmus egyik ékkövévé válhasson.
Akik idén nyárra terveztek kirándulást a Kolibicára, azok se keseredjenek el, hiszen a vidék bővelkedik látnivalóban. „Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretet és a békességet.” Wass Albert – Angyalok tisztása
Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Ilona és Zsolt
