Igen, egy ideje ismét örvendhetnek a Harry Potter rajongók, hiszen megjelent a híres sorozat hetedik, s minden bizonnyal befejező része, melynek magyar címe várhatóan ''Harry Potter és a Halál Ereklyéi'' lesz. Az angol Bloomsbury kiadó bizony megfogta az Isten lábát mikor Joanne Kathleen Rowling első kötete felkerült az eladási listák csúcsára.
Jómagam az első könyvet, a Harry Potter és a bölcsek kövét nyolc éve vehettem a kezembe, mikor is nővéremet a keresztszülei ezzel lepték meg.

Az igazat megvallva mindig csak azokat a könyveket voltam hajlandó elolvasni amelyek már legalább az első ötven oldalon valamennyire fel tudták kelteni az érdeklődésemet. Ez a bizonyos könyv pedig egy volt a kevesek közül. Két nap alatt a végére is értem a mindössze 286 oldalas mesés regénynek. Hangsúlyozom, hogy inkább egy mesés regény, egy fantasy mint gyerekeknek való mesekönyv!
Kis idő elteltével megjelent a második kötet, s azzal is ugyanolyan gyorsan végeztem mint az elsővel, s ezekben az időkben kezdett el igazán kibontakozni a Harry Potter láz, s akkor még nem hittem volna, hogy hét évvel később is ugyanúgy fogom várni a következő részt, mint akkor a harmadikat.

Persze eljött végre ez a pillanat is. Végre kezembe vehettem a hetedik kötetet és kalandra éhesen vetettem bele magam a sorok közt kibontakozó varázsvilágba.

Úgy vélem azért lett ekkora siker a Harry Potter, mert Rowling a történetet nem mint egy képzeletbeli színtéren zajló eseményt fest le, hanem a mi hétköznapi világunkkal párhuzamosan létező valós világot. Némely könyvben hosszú sorokat szán arra, hogy elmagyarázza hogy hogyan is élik rejtett, izgalmas életüket a varázslók és boszorkányok, elszigetelve s mégis oly közel a mi ''mugli'' világunkhoz.

A hetedik kötet eseménysorozata 607 oldalon, 36 fejezetben bonatkozik ki (az angolnyelvű kiadásban). S mint eddig is, a könyv keménykötésű borítóján a történet egyik jelenete látható.



Mint ahogy az a hírekből is mindenkinek a tudomására jutott; ez a kötet bizony bővelkedik az akcióban, s hullanak benne a szereplők mint az őszi legyek! Az igazat megvallva ügyes húzás volt az író részéről hogy az olvasók számára legrokonszenvesebb karaktereket vonja ki a forgalomból, hisz így éri el, hogy átérezzük a háború szörnyűségét, hogy családok szakadnak szét, gyerekek árvulnak meg vagy halnak meg, s megannyi lélek él át szörnyű kínokat. Szóval fájó szívvel, de el kellett fogadnom a tényt, hogy a kedvenceim bizony visszavonhatatlanul meghaltak.
Az utolsó fejezeteknél már bizony figyelnem kellett, hogy el ne veszítsem a fonalat, s megértsem a legfelsőbb mágia titokzatosságait. Végül persze sikerült, s mikor becsuktam a könyvet, az a gondolat ütött szöget a fejembe, hogy az eseménysor olyan hirtelen ért véget, hogy az kisebb űrt hagyott bennem. A 36. fejezet után pedig jön a kegyelemdöfés, a prológus, mely a ''Tizenkilenc évvel később'' címet kapta. A könyv ezen része annyira banálisra sikerült, hogy az már majdnem fizikai fájdalmat okozott nekem.

A befejezés hiányossága és ügyetlensége ellenére szerintem Rowling ismét nagyot alkotott, s a világ legjobb írójai közé került a több mint 350 millió példányban elkelt Harry Potter sorozattal.

S mint jó keresztény a feltámadást, úgy várom az esetleges ráadás kötetet.