Bevezetés, szereplők
BEVEZETÉS
Mérföldkő jelentőségű, forradalmi újítások bejelentésére készülődött az Nvidia 1999. augusztus 31-én: ezen a napon szándékozott leleplezni a világ első hardveres transzformációs és megvilágítási egységgel rendelkező DirectX 7 támogatású grafikus feldolgozó egységét, a GeForce család első tagját, az Nvidia GeForce 256 (kódneve NV10) grafikus chipet.
Az egykor szebb napokat is megélt S3 Graphics azonban megelőzte: egyetlen nappal előtte, még harmincadikán bejelentette az első DirectX 7-es megoldását, az S3 Savage 2000 grafikus gyorsítót (kódneve GX4).
A termék bejelentése és piaci megjelenése nem feltétlenül esik egy időpontra, és ez így volt az Nvidia és az S3 termékével is. A GeForce 256 a bejelentést követően 2 hónap múlva, 1999. októberében jutott el a felhasználókhoz, a Savage 2000 viszont csak 1 hónappal a vetélytársa után. Ebből pedig az következik, hogy hiába jelentette be 1 nappal korábban az S3 a termékét, a piacon az Nvidia GeForce 256 lett a világ első Transform & Lighting egységgel rendelkező DirecX 7-es 3D grafikus gyorsító.
Az ATI fél évvel a két vetélytárs után, 2000. áprilisában jelentette be a saját DirectX 7 képességű 3D gyorsítóját, az ATI Radeon GPU-t (kódneve R100). Megjelenéséig az ATI a Rage Fury MAXX kétchipes kártyáját indította a GeForce 256 és a Savage 2000 ellen, viszont a késés azt is jelentette, hogy az új jövevénynek már az Nvidia új megoldásával, a GeForce 2 GTS-sel is meg kellett mérkőznie. Ennek köszönhetően az első verzió DDR memóriával szerelve érkezett, és csak ezután jelent meg a lassabb, SDRAM memóriával ellátott Radeon SDR kártya. Később az ATI kiadott egy Radeon LE nevezetű kártyát is, ami az eredeti 32 MB-os DDR verziótól az alacsonyabb órajelben és a letiltott HyperZ funkcióban tért el.
Az ATI szerint technikailag a Radeon képes volt a Rage Fury MAXX kártyán már megvalósított dual chip működésre, de sosem készült Radeon MAXX kártya.
A grafikus processzorok új megnevezése, a Graphics Processing Unit, azaz GPU a GeForce 256 és társai megjelenésével vált elterjedtté, és eredetileg a DirectX 7 vagy afeletti grafikus chipeket neveztük GPU-nak. Manapság már annyira általánossá vált ez a megnevezés, hogy legtöbben az egyszerűség (és a userek egyszerűsége) kedvéért visszamenőleg is GPU-nak nevezik a grafikus processzorokat. Aztán hogy ki mit hív GPU-nak, egyéntől függ: talán akad olyan, aki az S3 ViRGE-öt is képes GPU-nak hívni. Én személy szerint maradok az eredeti meghatározásnál, azaz számomra a GPU a GeForce 256-nál kezdődik, és véletlenül sem neveznék egy TNT2-t vagy egy Voodoo3 grafikus chipet GPU-nak.
Szereplők
ATI R6 SD32M
A betűrend szerinti első gyártótól egy Radeon SDR kártyát indítottam a tesztben. Annak ellenére, hogy nem ez az első R100 kártya ami megjelent, a verseny igazságossága és kiegyenlítettsége kedvéért az SDRAM memóriával szerelt verziót választottam.
Az ATI első körben a 32 és 64 MB DDR Radeon 256 kártyákat jelentette meg, majd 2000. őszén a GeForce 2 MX kártyák ellen kijött a Radeon SDR változattal. Ennek mind a mag, mind a 128 biten kommunikáló memória órajele 166 MHz volt, 2 pixel feldolgozó futószalaggal rendelkezett, és darabonként 3-3 textúrázó egységgel. Ez a felépítés multitextúrázás esetén nagy előnyt jelentett, de a kártya virágkorában inkább a duál textúrás megvalósítás volt elterjedt, így csak elvétve hozott hasznot a 3 textúrázó.
A tesztben szerepő kártya címkéjén látható megnevezés a Radeon előtti Rage6 névre utal, mintha az ATI belezavarodott volna az elnevezésekbe. A címkéről az is leolvasható, hogy 32 MB SDRAM került a grafikus processzor mellé, az IC-k Micron gyártmányúak és 6 ns időzítésűek, így majdnem a névleges frekvencián működnek, mivel a kártya gyárilag a 160/160 MHz sebességen működik.
Maga a GPU aktív hűtést kapott, valamint a kártya rendelkezik TV-outtal is a D-Sub kimenten kívül, köszönhetően a Rage Theatre chipnek. A kártya az elődeihez hasonlóan zöld PCB-re épült, mivel az ATI kártyák gyárilag csak a 9700 Pro után kapták meg a piros színű nyomtatott áramköri lapot. Persze voltak gyártók, akik piros NYÁK-on gyártottak Radeon 7500 és Radeon 8500 kártyákat, pl. a Gigabyte és a rossz emlékű Powermagic.
Az R100 T&L teljesítménye duplája az NV10-ének, de ez nem lehet meglepetés, hiszen a GeForce 2 GTS (NV15) ellen érkezett, amely másodpercenként ~25 millió háromszöget képes feldolgozni. Érdekes lesz látni, hogy az 1 évvel fiatalabb, GeForce 2 MX ellen indított Radeon SDR hogyan viszonyul a hozzá képest kifutott GeForce 256-hoz.
Creative 3D Blaster Annihilator
Az Nvidia GeForce 256 GPU-t a tesztben a Creative-tól származó Annihilator képviselte. A kártya referencia kivitelűnek tűnik, az akkoriban leginkább használatos (és az Nvidiára még most is jellemző) zöld színben pompázik. Valószínű, hogy a Creative kártyáját az MSI gyártotta, mivel később több esetben a Creative csak átmatricázta az MSI gyártmányú kártyákat, még az MSI kód is rajta volt a kártyákon (például a Creative FX5200 Ultra).
Az Annihilator adatai az Nvidia referencia ajánlásainak megfelelően alakulnak, azaz 120 MHz GPU és 166 MHz memória órajelen működik, mennyisége 32 MB, a memóriabusz pedig 128 bit széles. A RAM IC-k ESMT márkájúak, és 5 ns késleltési idővel rendelkeznek, azaz elvileg 200 MHz-en is működniük kellene. Mivel nem próbáltam túlhúzni egyik kártyát sem, nem ismert, mi a legmagasabb hibátlan működési frekvenciája a memóriának.
A kártya aktív hűtéssel rendelkezik, a három tesztelt kártya közül ez melegedett a legjobban, hiszen 0,22 mikronos csíkszélességgel készült szemben a másik két kártya 0,18 mikronjával. Kimenetek szempontjából ez a kártya a legpuritánabb, mindössze egy D-Sub monitor csatlakozó kapott helyet rajta.
Diamond Viper II Z200
Elérkeztünk a teszt legellentmondásosabb alanyához, a Diamond Viper II Z200-hoz. A piacon egy ideig ez volt az egyetlen kártya, amely az új Savage generációra épült, és éppen ezért a kártya és a GPU márkaneve összeforrt. Később persze megjelent más gyártótól is Savage 2000 GPU-t alkalmazó termék (pl. Inno3D).
A Viper II a Diamond S3 Graphics általi felvásárlása utáni első (és mondhatjuk, utolsó) prémium kategóriás kártyája. A gyártó ezzel kívánta folytatni a jól bejáratott Viper sorozatot, amely olyan méltán neves tagokból állt, mint a V330 (Riva128), V550 (Riva TNT) és V770 (Riva TNT2), azonban ezek mind Nvidia alapú kártyák voltak. A Viper II elnevezés azt kívánta szimbolizálni, hogy itt valami új dologról van szó, egy másik grafikus chip gyártó új fejlesztése került a kártyára.
A kártya kisebb méretű, mint az előző két versenyző, valamint megelégszik egy méretesebb passzív bordával, persze ez azt is jelenti, hogy a borda elég meleg üzem közben, de nem forr fel a grafikus chip. A GPU 125 MHz-en, a memória pedig 143 MHz-en működik, melynek köszönhetően a Savage 2000 rendelkezik a háromból a legalacsonyabb RAM sávszélességgel. A 32 MB memória 128 bit széles buszon keresztül csatlakozik a GPU-hoz, időzítése 6 ns, 23 MHz-cel van alatta a névleges sebességének. A normál VGA kimenet mellett a kártya rendelkezik TV csatlakozási lehetőséggel is, egy svideo és egy RCA csatlakozó formájában.
A Diamond Viper II kártya az ATI és Nvidia kártyához hasonlóan 2x és 4xAGP módban is működik, de kicsit másképp, mint a többiek. Az automatikus érzékelés hiányzik belőle, a két mód között az átkapcsolást 3 jumperrel lehet elvégezni: a 4xAGP módhoz rövidre kell zárni a jumpereket.
A Savage 2000 GPU 12 millió tranzisztorból épül fel, amely csaknem feleannyi, mint amennyiből az időbeni közvetlen versenytársa, a GeForce 256 készült. Ennek ellenére az S3 állította, hogy a kevesebb tranzisztor ellenére is hasonló teljesítményt fog nyújtani az új GPU, mint az Nvidia által kiállított ellenfele.
Ezzel még nem is lett volna gond, a tesztek azt mutatták, hogy viszonylag jól teljesít a Savage 2000, viszont a megoldatlan problémát a részlegesen és hibásan működő S3TL egység jelentette. Különböző internetes források szerint az S3TL 2.5-20 millió háromszög/mp feldolgozási sebességre lett volna képes. A 2.5 millió poligont úgy említik, mint az S3 szakemberei nyilatkozata, a többi inkább spekuláció. (Összehasonlításként: egy Athlon 900 MHz processzor 740 ezer poligon/mp sebességre képes, miközben nem végez más műveletet.) Ez igencsak nagy lemaradás az első GeForce 15 milliós értékétől, még ha hibátlanul is működött volna az egység.
Az S3 T&L implementációja a kezdeti meghajtókban le volt tiltva, aztán később lehetővé vált az aktiválása, de nem igazán hozott megfelelő gyorsulást, viszont megjelenítési hibákat okozott.
Az S3 tervezte egy Savage 2000+ GPU kiadását is, ami már 200 MHz core és 200 MHz memória frekvencián működött volna. Valószínűleg az S3TL akkor sem lett volna működőképes, így inkább egy javított Savage 2000 verziót kellett volna kiadni, amely teljes mértékben hibátlan lett volna. Ezzel és az emelt órajellel versenyképes lett volna, persze a meghajtó szoftverekre nagyon rá kellet volna gyúrnia az S3-nak. Sajnos sem az előbbi, sem az utóbbi nem valósult meg.
A Savage 2000 GPU-ról itt olvasható további információ.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
