Az operációs rendszer életre keltése

Ez a leírás minden olyan olvasó számára hasznos lehet, akinek a gépe nem tartalmaz beépített optikai meghajtót. Sokan először kétségbe is esnek, hiszen nem is olyan egyszerű a dolog, mint gondolnánk. A gép alapból nem tartalmaz merevlemezt és számomra az volt a cél, hogy ez így is maradjon. A merevlemez többletfogyasztást okoz, hangos és ráadásul a beszerelése is körülményes. Ha mégis szükségünk lenne rá, akkor inkább a notebook HDD-k beépítése javallott, de ehhez is szükséges lenne egy kis barkácsolás, így hát ezt a lehetőséget elvetettem.

(IDE-CF átalakító)

IDE-CF átalakító és CF kártya hiányában (a cikk írásának időpontjában még nem kaptam kézhez őket) maradt az USB boot, azon belül is a pendrive, hiszen az minden háztartásban megtalálható. Az én esetemben egy 2 GB-os TDK modell töltötte be ezt a szerepet. Na igen ám, de nem elég csak rámásolni a használni kívánt rendszer elemeit, bootolhatóvá is kell tenni és mivel ez a gépben az egyetlen "háttértár", ezért nem megfelelőek a telepítős operációs rendszerek sem. Ezen logika alapján leszűkítettem a sort a Windows XP embedded/FLP változatára vagy valamelyik kisméretű Linux disztribúció használatára. Rövid tanakodás után az utóbbi mellett döntöttem, hisz amilyen feladatokra használni fogom ezt a gépet, arra tökéletesen megfelel a Linux is, mindemellett pedig abban nagyobb tapasztalatom van, mint a Windows rendszerek szerverként való használatában.

Természetesen a lentebb olvasható metódus nem csak ebben az esetben hasznos, hiszen ha megérkezik a CF-IDE átalakító, valamint a kártya, akkor is fel kell telepíteni valamiről rá az operációs rendszert. A pendrive pedig tökéletes mindenkinek, aki nem rendelkezik USB-s CD/DVD meghajtóval. Tehát következzék a leírás, hogy hogyan is tegyük bootolhatóvá a pendriveunkat, valamint hogyan készítsük fel a rendszerünket a használatra. Jelen esetben a "Damn Small Linux", rövidebb nevén a DSL lesz az, amin keresztül bemutatom a használatát. Ez egy rendkívül kis méretű (mindössze 50 MB) Linux kiadás, mely főképp gyengébb hardverrel/kis tárhellyel rendelkező gépekre ajánlott.

1. lépés: Formázzuk le pendriveunkat FAT16 vagy FAT32-es partícióra (Erre a célra a HP USB Disk Storage format tool-ját ajánlom)
2. lépés: Töltsük le a DSL Linux valamelyik mirrorjáról a bootfloppy-usb.img valamint a dsl-x.x.iso fájlt (ahol az x.x.iso a legfrisebb képfájlt jelöli)
3. lépés: Töltsük le és telepítsük a WinImage nevű programot
4. lépés: Nyissuk meg WinImage programot és nyissuk meg vele a bootfloppy-usb.img fájlt. Ezek után a Disk menüpont alatt kattintsunk a "Use removable disk (x:)" gombra, ahol az X: a pendriveunk meghajtójának betűjele. Végül pedig kattintsunk a Disk menüpont alatti "Read / Write disk" gombra (Ctrl+W is megfelel). Kapunk egy felugró ablakot, hogy a képet át kell méretezni, engedélyezzük neki
5. lépés: Az előbbi módon nyissuk meg a dsl-x.x.iso fájlt a programunkkal, majd válasszuk ki az Image menüpont alatt található Extract gombot (Ctrl+X is megteszi). Pipáljuk be az "Extract with pathname" pontot és kattintsunk az okéra. Kész is vagyunk, a rendszerünk bootolható a pendriveról.

(Ez egy metódus a sok közül, csinálhatod máshogyan is, ha neked szimpatikusabb, de ez tesztelt és garantáltan működik.)

Lépjünk be gépünk BIOS-ába és állítsuk a boot sorrend legelejére az USB-t, dugjuk be a pendriveot és ha mindent jól csináltunk, akkor néhány pillanat elteltével már a jól ismert Linuxos pingvin és a DSL felirat fogad bennünket.

(A DSL boot képernyője - kattintásra nagyobb méret)

A boot még így is egész gyorsnak mondható, sőt még gyorsabbá is tehető, ha indításkor az egész rendszert a memóriába töltetjük, így nem kell folyamatosan a pendriveról olvasnia. Ez a megoldás viszont csak 128 MB vagy nagyobb memória esetén ajánlott.
A rendszer hiba nélkül felismert minden hardvert, a hang és hálókártyát is, így a net is rögtön életre kelt, bárminemű buherálás nélkül. Maga a DSL Linux X grafikus felülettel rendelkezik és bár csak 50 MB, mégis elég sok mindent sikerült belezsúfolniuk a készítőknek. Aki kedvet érez, próbálja ki nyugodtan, még beépített Firefox is van, logoutoztam is róla egy kicsit.

(A DSL Linux működés közben - kattintásra nagyobb méret)

Természetesen nem csak Linux disztribúciókkal próbálhatunk szerencsét, a HP segédprogramjában bepipálhatunk egy olyan opciót, melynek segítségével egy alap MS-DOS rendszerlemezt hoz létre a meghajtón formázás után, aminek köszönhetően bármikor tudunk mondjuk VGA-t vagy éppen BIOS-t flashelni, floppy meghajtó megléte nélkül. Ehhez a művelethez azonban szükséges egy valós MS-DOS indítólemez megléte 3,5-ös meghajtónkban vagy egy képfájl, ami egy virtuális meghajtóba kerül betöltésre. Ha mindez nem lenne elég, létrehozhatunk külön virtuális floppy meghajtót is, amit aztán ugyanúgy kezelhetünk, mintha igazi lenne. Az ezek valamelyikén található DOS indítólemez elérési útját kell betallóznunk a HP Format Tool-jába és az elkészíti nekünk a bootolható pendriveunkat. Ha nekünk mondjuk mégis inkább Windows kellene, akkor ezen lépés után például egészen nyugodtan felmásolhatjuk a Windows Embedded fájljait. (A HP által létrehozott DOS alapfájlokat ezen esetben törölhetjük)

(A HP formázási segédprogramjának pillanatképe)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!