Háború a gázai gyerekek ellen
Írta Saree Makdisi 
2007. szeptember 23.
Los Angeles Times
Gázában palesztinok egy egész generációja nő fel megnyomorítva: fizikálisan és a táplálkozás szempontjából azért, mert nem kap eleget enni; érzelmileg, mert tulajdonképpen börtönbe zárva, a pusztítás és a menekülésre való állandó készültség nyomása alatt él; intellektuálisan és oktatásügyileg, mert nem tud figyelni – vagy ha sikerül is, mert tanulni szeretne – olyan iskolai körülmények között teszi, amit egyetlen gyermeknek sem kéne elszenvednie.
Az állapotok már azelőtt is borzalmasak voltak, hogy Izrael ezen a héten „ellenséges területnek” nyilvánította volna Gázát – nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy végleg megvonhassa 1,5 millió férfi, nő és gyermek üzemanyag és elektromos áram ellátását.
A csőcselék megbüntetésére az Izrael által bevezetett kereskedelmi blokád és hasonló rendeletek eredményeként, Gázában 70%-os a munkanélküliség és az ENSZ statisztikái szerint a lakosság 80%-a nyomorog. Közülük 1,2 millió ember élete ma az ENSZ és más segélyszervezetek élelmiszeradományaitól függ, amelyek nélkül, ahogy a Világélelmezési Programtól Kirstie Campbell nyilatkozta; „biztosan éhen halnának”.
Gázában egyre több az olyan palesztin család, ahol a szülők csak napi egy sovány étkezést tudnak a gyerekeiknek biztosítani, legtöbbször nem többet némi főtt rizsnél vagy lencsénél. A legtöbb család számára elérhetetlen a friss zöldséghez, gyümölcshöz jutás. A hús és a baromfi pedig megfizethetetlenül drága. Bár Gáza a Mediterrán tenger gazdag vizei mellett fekszik, nem lehet a piacokon halat kapni, mert az izraeli flotta nem engedi tengerre szállni a gázai halászokat.
A los angelesi szülők, akik az elmúlt heteket az iskolakezdéshez szükséges bevásárlásokkal töltötték, el sem tudják képzelni mit élnek át társaik a gázai övezetben. Az ostrom eredményeképp Gázában nem csak a textil alapanyagok és egyéb kulcsfontosságú termékek fogynak el, de a papír, a tinta és az iskolaszerek is. A gázai gyerekek 1/3-a a szükséges tankönyvek nélkül kellett megkezdje az iskolaévet. John Ging, az ENSZ Menekülteket Segélyezõ és Munkaközvetítõ Hivatalától, ami 200.000 gyermek iskoláztatását biztosítja Gázában, arra figyelmeztet, hogy „a gyerekek éhesen jönnek iskolába és képtelenek figyelni”.
Izrael álláspontja szerint, gázai politikájával nyomást gyakorol a palesztin lakosságra, hogy az ott lakók nyomást gyakoroljanak azokra, akik Gázából kezdetleges, házilag barkácsolt rakétáikkal az izraeli Sderot városát lövik. A rakétatámadások helytelenek. De az is helytelen, hogy az egész lakosságot büntetik néhányak tetteiért, amelyeket a gázai iskolások és körbezárt szüleik amúgy is képtelenek megakadályozni.
Kollektívan büntetni egy millió embert olyasmiért, amit nem követtek el, a nemzetközi jog lábbal tiprása. A genfi egyezmények értelmében, amelyet Izrael is aláírt, Izraelnek kötelessége lenne gondoskodni azokról, akiket több mint négy évtizede katonai megszállás alatt tart.
Ezzel ellentétben azonban fittyet hány a szabályokra. Figyelmen kívül hagyta az ENSZ Biztonsági Tanácsának ismételt felszólításait. Semmibe vette a Hágai Nemzetközi Bíróságot. Amit John Dugard az ENSZ emberjogi ügyekben illetékes különleges szakértője a megszállt területeken „Gáza gondosan megtervezett” megfojtásának nevez – a nemtörődöm világ szeme láttára - - az kifejezetten része Izrael stratégiájának. Ahogy ezt Dov Weisglas, izraeli kormánytanácsadó meg is fogalmazta: a cél a palesztinok kiéheztetése, nem éhen vesztése.”
Saree Makdisi az UCLA (University of California, Los Angeles) angol irodalom professzora és a Norton gondozásában hamarosan megjelenő "Palestine Inside Out: An Everyday Occupation" (Palesztina belülről - A megszállás mindennapjai) című kötet szerzője.
A cikk eredetie itt olvasható: [link]
(fordította finest)
Külön köszönet Zeretics Suajnak, amiért átnézte a cikket és javaslataival emelte a fordítás színvonalát! :R
