Hol volt, hol nem volt, a nagy üveghegyen is túl, a nagy üvegvisszaváltónál, egy meg nem nevezett magyarországi kisvároskában, történt egyszer, hogy anyuka és apuka úgy gondolták: elvállnak.

Ez eddig teljesen szokványos eset, mint ahogy az is, hogy anyukának és apukának született egy szem gyermeke, akit, mily meglepő, mindketten szerettek volna maguknál tudni. Apuka és édesanyja (innentől kezdve nagymama, mivel a másik nagymama történetben nem fog szerepelni), jól tájékozott emberek, így nagyon jól tudták, hogy a magyar bíróság, ha valami nagyon súlyos indok ezt nem zárja ki, a gyermeket az édesanyához ítéli.

Nagymama hát összeszedte minden tudását, és rájött, hogy a kisvároska gyámhhatóságában van néki egy jó ismerőse. Így hát megsütötte a hamuba sült pogácsát, vállára vette az világot, és elindult a lokális gyámhatóságra. Ott tett egy bejelentést, mely szerint anyuka veri apukát és a gyermeket. A kis városkában köztudott, hogy anyuka modell alkat, apuka pedig egy szép száll legény. A gyámhatóság apuka és anyuka meghallgatása, a gyermek vizsgálata nélkül azonnali hatállyal az apukához helyeztette a gyereket (aki nagymamával él), amihez még a jegyző aláírása is kellett. Természetesen a döntésről határozat nem született, igy az ebben az állapotában a határozat megszületéséig még fellebbezhetetlen is. Anyuka próbált hadakozni a hivatallal, nyilván sikertelenül, nem egy jogban jártas ember.

Itt meg is állnék egy pillanatra, összegezni az eddigieket: a nagymama által tett bejelentés nyilvánvalóan hamis, a barátnő és a jegyző által elkövetett intézkedés hivatali visszaélés, aminek nagymama a felbujtója. A történet külön ''poénja'', hogy a gyermek jelenleg rosszabb állapotban van (nem érti, mi történik körülötte), mint amikor anyukától elhozták, tehát még a kiskorú veszélyeztetése is megáll.

A történet folytatása majd valamikor később

Hozzáfüzni nem is szeretnék magamtól semmit, inkább csak idézek:
2006-ban, Magyarországon
Én biztos megtalálom...
Csak egy féreggé kell válnom
És az ölembe hullik minden
Azt mondják nem is kellesz hánynom
És megvalósul az álom
És engem veregetnek vállon
Csak legyen cipzár a számon
De nekem nem kell ilyen áron
Sajnálom
Alvin - Sajnálom