Jöjjön a neheze!

Ekkora méretű bringánál a legnagyobb buktató maga a komplett kerék. Jelen esetben, nem elég, hogy a küllők hossza szinte beszerezhetetlen méretű, még a küllőanyag hossza sem hétköznapi paraméterű, és a bajt csak tetőzi a 32 lyukú kerékagy és felni duója. A sima acél küllőket mindenképp cserélni szerettem volna feketékre, a baj csak az volt, hogy ahol találtam is 236 mm hosszúságút, ott is csak pár darab volt belőle, de az egyik webshopban méretre is tudtak gyártani, így végül sikerrel jártam. Az már csak hab a tortán, hogy 14 mm hosszúságú küllőanyát is kaptam, így maradt minden méret az eredetivel megegyező.

Ezzel a nekifutással rendeltem lila bovdenvégeket is, kicsit feldobva a három alapszínt:

A két aggyal különösebb probléma nem akadt, de később a teljes hátsó agyat cseréltem egy Shimano Deore típusra, mert darabokra hullott a kazettatest, így ebben a bejegyzésben még a régi szerepel, de azt hiszem, ennek kevés jelentősége van, ugyanúgy néz ki, mint a régi. Egy alapos takarítás persze ráfért mindkét agyra, mert egy szemétteleppel vetekedő koszkupac került beléjük.

Teljes takarítás után

És az a bizonyos hátsó is sorra került, igaz ez kicsit izgalmasabb akciónak ígérkezett, mivel a kazettatestről először le kellett szednem a lánckeréksort. Ez önmagában is érdekes mutatvány egy használt holmi esetében, de mellé volt egy térdszalagszakadásom, így a létező összes pozícióban próbáltam már kitekerni a rögzítőcsavart, ami laza másfél órás szenvedés és izzadás után engedelmeskedett.

Volt benne "anyag"...

A kerekek is be lettek fűzve, így elkezdődhetett a fix sebességesre alakítás:

Sajnos a váz kialakítását tekintve ejtőpapucsos, tehát a kerék fix helyre kerül, a mozgatására nincs lehetőség, szemben egy csúszópapucsos megoldással, mint amilyen a BMX is. Ebből adódóan láncfeszítőt kell alkalmazni, ami kicsit kényes feladat, mivel elég sok silány termék van a piacon.

Három módon lehet láncot feszíteni:

● hajtókarnál elhelyezett
● hátsó villára felfogatott
● váltófülnél elhelyezett

A hajtókaros megoldást kapásból kizártam, mert az A-Gangnél is ilyet használtam először, de valami eszméletlen blőd koncepció volt a Truvativ is, pláne a nyekergése vitt a sírba, az állandó fellazulásáról nem is beszélve, ráadásul idiótán is néz ki.

A villára fogatós megoldás megint amolyan kényszer hadművelet, gagyin is hatnak, és a hatékonyságuk is kétséges.

Váltófüles fogatásnál már más a helyzet, persze ebben a szegmensben is kapni elképesztő kínai csodákat, amik ránézésre is a bóvli fogalmát merítik ki, ráadásul irreális összegekért dobálják a vásárlók után. Én ezt az utat választottam, bár szerencsém is volt, mert a kinézett típusból sikerült beszereztetnem, és még akciós áron is volt.

Shimano Alfine CT-S510 a becses neve

Röviden összegezném, mert ennél jobbat ebben az árkategóriában nem kapni, ezt biztosan állíthatom:

● anyagában elpusztíthatatlan
● erős rögzítés, garantáltan nem lazul fel
● hangtalan, semmi nyekergés, zörgés
● kapni hozzá lánckereket, ha netán eltörne

A Shimano láncfeszítő oldalirányba nem állítható, amire egyébként semmi szükség, mivel a hajtókar lánctányérjának vonalát nyílegyenesen követi, így a hátsó agyon csak a lánckereket kell pontosan elhelyezni, ennek megfelelően.

Lánckerék fronton a meglévőt használtam, amiből a két legkisebb tag teljesen különálló, de a maradék hatot egy szegecs tartotta egyben, így ezek végeit először el kellett fúrnom, majd teljesen szét lehetett szedni az egészet, így kellő mennyiségű hézagolóm is lett.

Áttételezés tekintetében tisztában voltam azzal, hogy a 38 fogas lánctányérhoz vagy a 13, vagy a 15 fogszámú hátsó lánckerék fog passzolni, tehát csak ezt a kettőt használtam kipróbáláshoz. A meglévő hézagolókon kívül 40 mm külső átmérőjű PVC csövet használtam, amiből 2 cm-es szeletet vágtam le, majd festettem feketére, illetve lakkoztam mattra.

Majdnem sikerült elsőre jól eltalálni a hézagolót, így egy gyors átrendezés után jó helyre került a lánckerék

A gumikról még nem írtam, de itt az ideje annak is. Mint már említettem, a 24-es bringa egy érdekes öszvér, mert extrább kívánságai nem nagyon lehetnek az embernek, a korlátozott termékpaletta miatt. Sokszor még egy belsőt is nehéz beszerezni, ami nemcsak virsli gumihoz használható, hanem termetesebb köpenyeknél is állja a sarat. Belső választásnál, azt gondolom, teljesen jól jártam, átlagos árban kaptam Continental gumikat, amik 2.4-es méretű köpenyig használhatóak.

Külsőből egy számomra idegen márkát választottam, mert árban és formavilágban maximálisan megfelelt, ráadásul 2.3-as méretű:

Vee Rubber VRB 228

Ezzel viszont csak annyi problémám akadt, hogy hátul éppen befért a vázba, gyakorlatilag a kereket kellett a gumihoz centírozni. Papíron szereplő méretéhez képest bőven nagyobb hatást kelt, elég jól elterülő külső, ráadásul a gördülékenységi ellenállása is meglehetősen pozitív.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!