Bevezető
Az élet rendje, hogy iskolába, munkába járnak az emberek és a tömegközlekedés erre egy kiváló, zöld megoldás. Egy hátulütője viszont akad, ami a cikk szereplőinek vásárlását eredményezte.
Tömegközlekedésen elengedhetetlen a fülhallgató, ha nem szeretnél gyorstalpalót az előző Barátok Közt epizódokból, vagy egyéb hasonló, felesleges információkból.
Eleinte, általános iskola 4. osztályában a Samsung SGH-E250i telefonomhoz kapott gyári fülest bömböltettem, majd utána a Nokia 5130-as telefonomét. Elég sajnálatos mentalitás, hogy mindegy, hogy hogyan szól, csak jó hangos legyen, és sajnos a felnőtt emberek között is sok ilyet találunk.
Aztán édesanyámnak lett egy Nokia X2-ese, amihez agybadugós füles járt. Neki nem volt kényelmes, ezért megkaptam tőle. Onnantól fogva egészen másként tekintettem a fülhallgatókra és a zenére, az earbud típusú fülesek mind a fiók mélyére kerültek.
7. osztályos koromban tönkrement a Nokia X2 fülese, így már boltban kellett vásárolnom, hiszen a Nokia 500-asomhoz szintén csak egy olcsó earbud járt.
A fülhallgató topik akkor - a kevés lehetőségemből - a Sennheiser CX 200 (Street II) fülest ajánlotta. Ez nagyjából 7 ezer forint volt, karácsonyra ezt kértem az ősöktől. 1,5 évig működött, aztán elkezdett drasztikusan halkulni. Tudtam, ebből garancia lesz.
Sennheiser CX200 (Street II)
A MediaMarkt-ban mindenféle kérdés nélkül levásárolhattam, így újra a füles topikra hagyatkozva egy Sony MDR-EX100 füles került a birtokomba, kétezer forint ráfizetéssel.
Sony MDR-EX100
9. osztályos koromban eltört a csatlakozója, s bár az én hibámból történt, mégis garanciában levásárolhattam, ismét kérdések nélkül.
Előtte nem sokkal próbáltam ki egy régi, kétezer forintos Genius mikrofonos fejhallgatót és annyira tetszett a dinamika, hogy eldöntöttem, ezúttal fejhallgatót veszek, elvégre, ha egy kétezer forintos játékszer is jobban szól ideális pozícióban, mint a négyszer drágább fülhallgatóm, akkor a fülessel egy árban kapható fejhallgatók nagyságrendi javulást hoznak, igaz?
Rendhagyó módon a költői kérdésre a válasz ezúttal igen. A változást a Fejhallgató topik által javasolt AKG K518 LE hozta el. Erre 3500 Ft-ot kellett ráfizetnem, és a mai napig élvezem a hangját, 4 évvel később.
AKG K518 LE
A vásárlás napján majdnem záridőig hallgattam a választék kiállított darabjait, de a 25 ezer forint alatti fejhallgatók közül ez tetszett a legjobban, nem mintha azokra lett volna akkor keret.
3 évig minden nap cipeltem magammal a táskámban, hol a könyvek alatt, hol az étel közt, kapott kisebb és jóval nagyobb ütéseket is, de egyetlen sérülés látszik csupán rajta: becsíptem a kábelt az asztalom fiókjába.
A hangja egyszerűen gyönyörűnek tűnt, teljesen oda voltam érte 3 évvel később is. Sőt, még most is nagyon szeretem.
Akkor miért váltottam fülesre?
Lejárt a garancia, és így már nem voltam olyan biztos abban, hogy fenntartható a strapa komolyabb anyagi következmények nélkül, valamint sokszor otthon felejtettem. Kellett valami, ami kis helyen elfér és sosem veszem ki a táskából.
Ráadásul a fejhallgató garanciájának lejárta után nem sokkal jelent meg Dave™ kolléga Nagy kínai fülhallgatóteszt című cikke.
Ez nem volt teljesen elég a váltásra, mert az első fülesben, az Awei-ben csalódtam, így még jó ideig nem tört meg a jég, a füles pedig a fiókban pihent. Adni szerettem volna egy új esélyt a füleseknek a Xiaomi Piston 3 szerepében, de sajnos nem az általam kívánt hangképet nyújtotta, így testvéremé lett. Közben újra fejhallgatót néztem, ami egy Creative Aurvana Live lett volna, ám az ára kicsit magas volt és féltem a fényes felülettől az oldalán.
A Piston 3 1-2 év után elhalkult és vettem helyette, szintén Dave™ cikke alapján, egy Rock Y1-et. Majd még kettőt. De végül egyik sem lett az enyém, viszont újra eldöntöttem, hogy fülesem lesz, mégpedig a legjobb, mi kapható 10$ alatt. A cikk írásakor a keresés még korántsem ért véget, bár a lendület alábbhagyott a Zircon után.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
