Lamellák vs fúrószár
Miután alaposan helybenhagytuk munkadarabunkat, metamorfózisának következő fázisán törpöltünk egy sort. Vágjunk vagy fúrjunk előbb? Mindkét operáció nagy odafigyelést igényel, hibának nem sok helye van. Végül a fúrás mellett döntöttünk, döntésünket pedig a lamellák elhajlásának megakadályozásával indokoltuk. Hogy a fúrás közben ne ferdüljenek el az egyes bordák, és ezzel ne érje oldalirányú terhelés a fúrószárat, illetve ne torzuljon a furat, a köztes hézagokat igyekeztünk kitölteni. Szerencsére rendelkezésünkre állt vagy száz lemezke, melyek eredete és célja ugyancsak ismeretlen számunkra, de mint mondtam már, nem hiszek a véletlenekben. Ezeket univerzális szigetelő szalaggal tettük egységes egésszé. Még kész sincs, de már múzeumban a helye.
A kéz csupán illusztráció.
Határozza meg a képen látható test ragasztószalag mentén vett metszetének másodrendű nyomatékát! 3p
Két lépcsőben alakítottuk ki a hőcsöveknek szükséges 6 mm átmérőjű lyukakat. Először egy 4 mm-es fúrószárral előfúrtuk, majd egy 6 mm-es fúrószárral értük el a végső átmérőt, így remélve a pontos végeredményt. A hőközlés szempontjából a hézagmentesség lenne az ideális a lamella és a hőcső között, de azért ott még nem tartunk kivitelezési pontosságban. Reméljük a legjobbakat. Az első lyukat a bordázat alapzatához közel készítettük el, és bár a kissé tompa fúrószár alatt a kitámasztás ellenére is hajlott a lamella, végül csak elkészült az átmenő furat.
Következő mutatványunkhoz a talapzattól távolabb, a majdani vágás után megmaradó legnagyobb felület közepénél jelöltük ki a helyszínt. Ha lehet még jobban kiékeltük lemezekkel a bordákat, és elkezdtük a fúrást...
Reccs. És ez most nem egy favicc. Nem sikerült elég jól stabilizálni a lamellákat, és sajnos egymás után hajolgattak el, ezzel az elkészült furat és benne a fúrószár is egyre nagyobb ívet vett fel. És nem csak hogy le, de bele is tört.
...és nehezen jött ki.
Újabb kényszerszünet és egy gyors látogatás a Jedik barkácsáruházában. Zsákmányunk néhány zsír új fúrószár. Lemezkék visszagyömöszölve a hézagokba, gyors ima az martenzit orrú bábához a lakatosok védőszentjéhez, nagy levegőt vettünk, mint B. Kund, és neki is láttunk a fúrásnak. Ismét a talapzathoz közel.
További károk nélkül sikerült befejezni a mélységi fúrásokat, és lélekben elkezdhettünk felkészülni a következő fázisra, a nagy vágásra. Ehhez vagy százszor ellenőriztük, mekkora hely van összeszerelt állapotban a ventilátor alatt, hogy a bordát milyen szögben kell kettévágnunk, és hogy Steve Buscemit elegendő ragasztószalag tartja-e egy helyben. Némi bemelegítés után, mely minden testmozgás előtt nagyon fontos, kézbe vettük precíziós fémfűrészünket.
Görbült a téridő.
Csak egy karcolás az egész.
A satu lassan megérik az újrazsírozásra.
Jupiterre mondom, ez sokáig tartott. Legközelebb biztos szerzünk valami plazmavágót. Még jó, hogy volt itthon egy flakon kenő-hűtő spray. Lehet, hogy fokozottan mérgező a vizek élővilágára, kerülni kell a bőrrel való érintkezését, gőzének belélegzését, és szembemenetel esetén alaposan ki kell mosni, majd baj esetén az orvosnak megmutatni a flakont, de micsoda könnyebbséget jelent vékony filmrétege a fűrész lapján! Még akkor is, ha a reszelékkel gusztustalan trutyit képez a munkadarabon, ahelyett hogy az szépen lehullana a földre. Ennek eltávolítása után néhány nap reszelgetés és lamellahajlítgatás következett, igyekeztünk ismét szalonképes állapotba hozni sokat szenvedett Alpine 64-esünket. Bár most már inkább csak Börzsöny 21,3.
Ellenőrzésképpen azért még a helyére tettük frissen faragott hőcserélőnket, és csodálattal vegyes áhítattal konstatáltuk ügyködésünk eredményét. A kihajthatóság és a magasabb távtartók elég sok értékes helyet elvettek a rendelkezésre álló belmagasságból, szinte alig látni, hogyan fekszik fel a ventilátor a bordára. De sajnos felfekszik, mely további alumínium eltávolítását vetíti előre. Most már legalább tudjátok, miért készült sokáig ez a cikk is. De hát a jó munkához idő kell. A rosszhoz meg még több.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
