Feltámadott
Közmondás úgy tartja, a képek és szavak közti váltószám legalább 1:1000. Ezért most következzen néhány kép az ismét működőképesre drótozott Fujitron zigótáról.
A pótegérnek nem volt elég hosszú a madzagja, ezért előkerült a pót-pótegér. Bootoláshoz biztos-ami-biztos diszkréten felhelyeztük a ventilátort is.
Szépen elfér a wifi kártya.
Felállt a rendszer, Aida64 elindítva, és a ventilátor sem forog...
... ezért gondoltunk egy merészet, és félreraktuk. Lássuk, mit tud passzívan, előlap nélkül!
Emeltük hát a tétet. Az első etapban hagytuk tétlenül a rendszert, majd teljesen általános felhasználásnak vetettük alá. Például kipróbáltuk a Microsoft új Chrome telepítő alkalmazását, az Edge-et. Edgem meg a szívét. Aztán YouTube-on kerestünk egy szimpatikus zenekartól - akiket kihagyott ziccer volt nem beleszőni előző írásunkba - valami videoklipet. Közben pedig dokumentáltuk a hőmérséklet adatokat, kezdve a 21°C-os szobáéval.
Nagyításhoz katt a képekre.
Wunderschön, bár manapság már nem nagy teljesítmény egy notebooktól a passzív üzem, asztali géptől meg pláne nem. A házilag gányolt hűtésű torzszülöttek ligájában meg nem tudjuk. Viszont kissé felbátorodva, még mindig passzív szellőzéssel és előlap nélkül ráeresztettünk egy szimpla CPU stabilitás-tesztet. Erről csak mobillal készült képet tudunk mutatni, érthető okokból nem álltunk neki elmentegetni terhelés közben a részeredményeket.
Határozottan nem rossz. Bár ez még mindig nem teljes terhelés, de talán arányaiban ez jellemzi legjobban egy huzamosabb ideig tartó közepesen számításigényes munkafolyamat termikus viszonyait. Processzorunk végig tartotta 2,9 GHz-es órajelét, mely egy egészséges 400 MHz-es turbó a 2,5 GHz alapórajelhez képest. Érdekes megfigyelni a második képen látható hirtelen hőmérséklet csökkenést. Nem, nem raktuk vissza a ventilátort, a rendszer továbbra is csak természetes konvekció által adja le a felhalmozott hőmennyiséget környezetének. Ha tippelnünk kéne, azt mondanánk a paszta-ragasztó egyveleg még nem száradt ki eléggé, és kellett ez a tartósabb melegítés az optimális hővezetés kialakulásához. Vagy csak végre átjutott a gőz a hőcsövek megnyomorított részein. Rejtély. Viszont ha már itt vagyunk, dolgoztassuk meg rendesen az FPU, cache és iGPU hármasát is.
Egyszer minden jónak vége szakad, sikerült elérni az agyonvékonyított ultrabookok szintjét. Látszik, hogy passzívan nem képes megszabadulni Börzsöny 21,3-asunk a keletkezett hőtől. Néhány perc throttling után diszkréten visszahelyeztük radiál-ventilátorunkat a bordák tetejére, ennek köszönhetően ~95°C körül konszolidálódott processzorunk hőmérséklete. Az órajel ~90°C-on kapcsol vissza 2,9 GHz-ről az alap 2,5 GHz-re. Néhány perc múlva pedig innét kénytelen tovább csökkenni 100°C elérése miatt. Szerintünk ez egyáltalán nem rossz eredmény, több okból sem. Először is nem passzívan fog üzemelni Fujitron, és nem is akármilyen ventilátorok felelnek majd a légköri zavarkeltésért. Szemfüles olvasóink már kiszúrhatták néhány oldallal ezelőtt a híres hányás-piros és kaki-barna színkombinációt. Bizony, sikerült szerezni két 92 mm-es Noctua NF-B9-1600-ast. 1000 RPM-re leszabályozva és az egész bordát lefedve képes lesz azt átszellőztetni. Ámen.
Magabiztosságunk másik oka a borda és hőcsövek érintkezési pontjainak hézagossága. Bár nagyrészt szorosan illeszkedik saját furatába mindkét rézcső, azért vannak apróbb hiányosságok. Amint sikerül eldöntenünk, mivel töltsük ki ezeket a nemkívánatos légréseket, bizonyára csökkenni fognak a maximális hőfokok... És még van egy titkos fegyverünk is, ám még kérdéses bevetjük-e. De ez már a jövő zenéje.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
