Irányítás, kezdetek, játékmenet

Semmiféle talentrendszer vagy skill tree nem található a játékban, szintenként kapunk 1-1 pontot, amit elkölthetünk a sablonosnál is sablonosabb attribútumokra, mint strength, dexterity vagy intelligence.

Viszont mivel az ember egy karakterrel bárhány kasztot felvehet, létezik egy cross class system nevezetű rendszer is, ahol a többi éppen nem aktív kasztunk képességeiből választhatunk ki használatra x darabot.

Mit is lehetne a játékmenetről írni… Szentháromságra alapul a játék, tehát tank heal és dps, a targeting tabulátorra (vagy kattintgatásra) alapul. Maga a játékmenet kicsit lassabbnak hathat, mivel a global cooldown (az az idő, amit ki kell várni két képesség használata között) 2.5!!! másodperc. Minden bizonnyal a kontrolleres irányítás miatt.

Magát a játékot kétféleképpen lehet irányítani, egérrel meg billentyűzettel vagy bármilyen analóg karokkal rendelkező kontrollerrel. Érdekesség, hogy PC-n is lehet kontrollert és PlayStation rendszeren is lehet egér+billentyűzet kombóval játszani.

A játék ugyan addonokat nem támogat, de az alap felhasználói felület minden lényeges dolgot mutat, és nagyon testreszabható, minden elemet kedvünk szerint helyezhetünk el a képernyőn.

A menürendszerben időnként érezhetően nehezebb dolgokat elérni a controlleres interface-szel, viszont legalább az általános irányítás, kameramozgatás és a harc nagyon jóra sikerült.
A képességeket az L2, R2 + a 4 nyíl vagy jel egyidejű lenyomásával lehet használni, és ezek között pedig az R1 gombbal lehet lapozni.

Hydaelyn világában Eorzea kontinensén játszódik a történet, kasztunktól függően 3 városban kezdhetünk, név szerint Gridania, Limsa Lominsa és Ul’dah – amik három külön régióra vannak szétszórva. Az első néhány tucat bevezető küldetés után viszont bármilyen karaktert indítunk, egyazon történetszálra lyukadunk ki mi végigvezet minket az egész játékon a jelenleg maximális (50) szintig. Ezek a városállamok egymással szoros szövetségben vannak, így nincs (hála égnek) world pvp sem.

a háttérben Limsa Lominsa városa

Mama, kezdődik...

Elkészült tehát a karakter, elkezdjük, belépünk a játékba, egy pár perces dialógus után megérkezünk a kasztunkhoz tartozó városba. Rögtön megkapjuk az egészen 50-es szintig elvezető küldetésláncot, viszont ha megnyitjuk a térképet, kis felkiáltójelek képében láthatjuk, mennyi embernek lenne szüksége egy ifjú kalandor/kalandorlány szolgálataira. A bevezető küldetések külön megérnének egy misét. Fél óra szövegdoboz-kattintgatás, és néha pár lépést is meg kell tenni a következő NPC-ig.

3-4 olvasgatással eltöltött szint után végre elkezdődnek az igazi MMO-s „gyilkolászós” küldetések is és kinyílik körülöttünk a világ. Mert mivel Final Fantasy, nagy hangsúly van fektetve a játék történetére is… kis túlzással minden küldetést adó ember, izé, akarom mondani Hyur vagy Lalafell, s társaik élettörténetét és motivációit is mind megtudhatjuk.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon sok beszélgetős küldetés van a játékban, de ha a történet beindul, akkor szinte észre sem vesszük, hogy megint szövegelés van, olyan. Egy-egy nagyobb csata után elégedetten dőlhetünk hátra székünkben mondván „ismét megmentettük a világot”.

Érdekes elgondolás, hogy az ellenségek életösszege nem látszódik, csak százalékosan - és még az is csak utólagosan bekapcsolható opcióként, így a játékosok nem állandóan ezekkel lesznek elfoglalva, s kis veszélyérzetet is kelthet a nagyobb méretű ellenségek melletti elosonás.

Fejlődés

A szintezéshez is több út áll rendelkezésünkre. Van ugye a jó öreg küldetések orrvérzésig, a fő sztoriszál, mi ide - oda visz minket - ugyan a történetközpontúság miatt lineárisan, viszont van, hogy küldetésenként más zónákba kell vándorolnunk gonosz Garlean Empire és a Primalok nyomában, de emellett vannak itt-ott városokban elszórva rövidke mellékküldetések, küldetésláncok is. Ezek túl sok szót nem is érdemelnek, szokásos ölj meg 5 farkast, nagyobb farkast, majd a legnagyobb farkast, beszélj Pistikével a folyó túloldalán, kézbesíts ezt vagy azt, stb…

Amik a csavart jelentik, azok a FATE eventek. Ezek nem tradicionális küldetések, nem kell külön elfogadni vagy leadni őket, minden automatikusan történik, ha belépünk, a térképen jelzett FATE területre majd megcsináljuk – többnyire csapattal, mivel legtöbbjük egyedül szinte lehetetlen, amit kér tőlünk.

A már említett küldetesláncok gyakran betérnek szóló eventekbe, hol egyedül kell helytállnunk, néhol gépi segítséggel a gonosz ellen, de a több játékosra (4) tervezett dungeonokat sem hagyja ki a partiból.

Mindhárom városállamhoz csatlakozik Grand Company, effektíve [reputation] frakciók. Különböző küldetéseket, Dutykat (lásd lentebb) végrehajtva növelhetjük a rangunkat ezzel újabb tárgyakat és felszereléseket elérhetővé téve.

Ha már a játékmenetnél tartunk, mindenképpen meg kell említeni halált: a meghalt karakter felszerelése fokozatosan összetörik, ha eléri a 0-t akkor javításig használhatatlan lesz. Ezen felül Duty-ban éledéskor a bejárathoz kerül, kint a világban pedig a Home Point-jának beállított Aetheryte kristályhoz (Aetherite-ről részletesebben lejjebb).

A játékban auto-loot működik, azaz nem kell egyesével minden hullához odamenni és kiszedni minden egyes katicából a 2 méteres kardot, ami valahogy belekerült. Továbbá a karakter felszerelései külön egy armory nevezetű táskába kerülnek, a küldetésekhez szükséges tárgyak pedig az azok elkülönített rekeszébe, így egyik sem foglalja a helyet más dolgok elől.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!