Kezdetben vala a Drágán add az életed! [link], ami a maga nemében klasszikusnak számít. Megteremtette John McLane figuráját, a rendőrét, aki rosszkor van rossz helyen, de a feladatát minden körülmények között elvégzi. Örökké nyúzott és másnapos, házasélete is eléggé zaklatott. De jaj annak a bűnözőnek, aki pont az ő karácsonyát keseríti meg! Sajátos stílusával módszeresen végez a gazfickókkal, miközben véres atlétatrikóban mászkál és velős egysorosokkal szórakoztatja magát és hallgatóságát.

A film nagy sikernek bizonyult, természetes tehát, hogy nem kerülhette el a folytatást. Még drágább az életed [link] cím mellett a Nakatomi tornyot repülőtérre cserélte, de a körülmények, és John McLane nem változott. A film szerintem nagyon jó lett, de beárnyékolta a klasszikus előd és az újdonság hiánya.

Eljöve a harmadik rész is (Az élet mindig drága [link]), amely több szempontból is szakított az előző két résszel, miközben szerencsére hozta azok hangulatát. Magányos hősünk ezúttal társra lelt, immáron ketten szórták az aranyköpéseket is. A szín is kitágult, már egy egész várost kellett megvédeniük. Az akció pörgős, a jelenetek látványosak, John McLane pedig.... tudjátok. Véleményem szerint ez a trilógia legjobb része.

Teltek, múltak az évek, és a 80-as, 90-es évek akcióhős sztárjai egymás után érezték úgy, hogy régi sikereiket le kellene porolniuk (Schwarzenegger: Terminator 3, Stallone: Rocky, Rambo). Bruce Willis is úgy gondolta, John McLane-nek még van (legalább) egy dobása. Eme gondolat materializálódása az általam megtekintett Die Hard 4.0, avagy Legdrágább az életed [link].

A bevezető talán kicsit hosszúra sikeredett, de látnunk kell, hogy ez a film nem előzmények nélkül való. Ez lehetőséget ad arra, hogy ne csak magát a filmet tekinthessük, hanem összehasonlíthassuk a korábbi részekkel is. Nézzük tehát, hogy mi változott a jó öreg McLane-el kapcsolatban.

Nos, ami a házasságát illeti, semmi, hiszen a feleségével szokásos együttélünk, külön élünk hullámzásból most éppen az utóbbin van sor. A differencia csupán annyi, hogy az első részbeli aranyos kislánya már felnőtt nő (vagyis majdnem), aki ''természetesen'' nem is maradhatott ki az események sodrásából. Az időtényezőnek megfelelően McLane is öregedett, nem is keveset, de azért még mindig jól áll neki a hősködés.

Amire ezúttal is szüksége van, hiszen mindenre elszánt ''kiberterroristák'' feltett szándéka, hogy leamortizálják az USA számítógép-vezérelte infrastruktúráját. Harcában most sincs egyedül, társa egy szintén ''külsős'' számítógép hacker, akinek ''begyűjtésével'' a film elején megbízzák. A ''régi korok emberének'' látszólag nincs esélye a modern technika ellen, de hősünk megmutatja, hogy rátermettséggel, kitartással és némi szerencsével még mindig ő a nyerő...

Először is szeretném leszögezni, hogy szerintem a film önmagában, akciófilmként megállja a helyét. Csakhogy a címben szerepel a ''Die Hard'' szókapcsolat, és mint tudjuk, a név kötelez. Méltó lett-e a folytatás az elődökhöz? Summázva: NEM! Az első három részben a főhős esszenciája a ''rossz ember a rossz helyen és időben'', és ő ennek megfelelően is cselekszik. Belekerül egy szituációba, amit képességeihez mérten igyekszik megoldani, és közben persze túlélni. Nem ő az egyetlen ''játékos'' a pályán, de a többiek bénáznak, és azért neki kell bevetnie magát. Fontos szempont továbbá, hogy miközben átvágja magát az ellenfél sorain, mindezt többé-kevésbé hitelesen és hihetően teszi.

Ebben a filmben azonban nem ez a helyzet. Itt már a kezdetektől ő a rutinos öreg róka, míg mindenki más (rendőrség, FBI...stb.) csak statisztál, összvissz egy elkésett kommandós akcióra futja az erejükből a film legvégén, míg az előző filmekben legalább próbálkoztak valamivel (persze rosszul). A heroizmust fokozandó ebben a filmben minden nagyszabású. A bűnözők az egész országot veszélyeztetik, lebénítják a teljes keleti partot. Az üldözések nagy része is kifejezetten nagyszabású és rendkívül látványos, de éppen emiatt gyakran hiteltelen (a tűzcsappal lefröcskölt helikopter ötlete mondjuk remek volt!). Az ellenfelek viszont nem nőttek fel a feladathoz, hacsak a mindent túlélő (elütik, kocsival betonfalnak nyomják, mindhiába) karatés csajt nem számítjuk.

Mindemellett ott vannak a hiteltelen szereplők (pl. a ''Varázsló'') és egy semmire sem jó FBI vezető (volt egyetlen épkézláb gondolata a film során?). A valóban jó akciók keveredtek a ''hacker pillanatok alatt megcsinál bármit a kompjúterén'' elvont jelenetekkel, amike átszüremlik a flash-es animált kijelző és vírusra beremegő monitor fénye.

Egy szó mint száz, a film akciófilmként megállta a helyét, és időnként a vászonra csempészett valamit a Die Hard széria zsenialitásából. De összességében csak annak egy látvánnyal felturbózott, néha logikátlan cselekményű változatát kaptuk, egyfajta John McLane örömjátékot a bénák között. Értékelés: 7/10.