Fel a csillagokba!

  • (f)
  • (p)
Bemutató – Írta: | 2014-05-11 05:00

Avagy saját terveim megvalósítása papírmakett formájában a kedvenc TV sorozataim világa alapján.

Kulcsszavak: . Star TrekmakettpapírmakettmodellLongbow

[ Új teszt ]

A kezdetek

A Star Trek iránti rajongásom valamikor 1999 vagy 2000 környékén kezdődött, emlékeim szerint egy, betegség miatt otthon töltött, decemberi délutánon. A Viasat 3-on elcsíptem az akkoriban futó Star Trek Voyager című sorozat egyik részét. Egészen pontosan a Future’s end című dupla epizód első felét. Volt benne időutazás a jövőből vissza napjainkba, űrhajók, idegenek, látvány és kaland. Mindez eddig sem volt újdonság, de ebben a formában megtetszett. Innentől nem volt menekvés.


Az első mozifilmre felújított USS Enterprise NCC-1701

A következő nyárra jó néhány Voyager epizód után elhatároztam, hogy nekem saját űrhajót kell építenem. Előjött a bütykölős vénám. A Star Trek témájú makettek az országban akkoriban elég ritkák voltak (talán még mostanság is), ráadásul nem is olcsóak. Egy választásom maradt, a saját tervezés.

Sokkal izgalmasabb ugyanis, ha nekem kell kitalálni a hajó formáját és leginkább azt, hogyan építem meg. Messze nem voltak olyan lehetőségeim, mint a stúdió modellek építőinek, éppen ezért volt kihívás.


Nem saját alkotás, forrás: internet

A Star Trek-ben a földi Csillagflotta hajói nagyon egyszerű, de praktikus alapelvek szerint néhány vonallal megrajzolhatóak. Lehet, hogy “gagyinak” néz ki az eredeti Enterprise, de a tervezője, Matt Jefferies alapelvei örök érvényűek. Mindezt nagy vonalakban a következőképpen kell elképzelni:

A hajó moduláris felépítéséhez 3 fő egység tartozik. Kell egy legénységi részleg, ahol biztonságban elhelyezhető a teljes legénység, a laborok, irányító központ és a központi számítógép.
A következő egység a gépház részleg.

A központi reaktor, a hajtómű kiszolgáló rendszerei, a hangár, raktárak, a létfenntartás és a fegyverzet egy része mind itt található. Ezeket a veszélyes és egyben alapvető műszaki rendszereket a maximális biztonság érdekében a legénységtől távol, elszeparálva kell elhelyezni.


Az eredeti USS Enterprise NCC-1701

A harmadik egység pedig a hajtóművek. Ezeket is minél távolabb, biztonságban kell tudni a hajó többi részétől. A hatalmas sebességhez hatalmas energia áramlik keresztül a gondolákon, az esetleges sugárzás is életveszélyes lehet. Ezért kerülnek lehetőleg távol, de az űrhajó egyéb részeitől mindenképpen elválasztva a hajtóműgondolák.

Ezek az alapelvek a kezdettől napjainkig meghatározzák a Star Trek földi hajóinak tervezését. Az alapvető „stíluson” kívül még sok aprósággal lehet játszani. A régies, vagy modernebb vonalak már csak a design részei, de hol nem az?

Hatalmas volt az ugrás már az eredeti sorozat és az első mozifilmben látható Enterprise között, ennyit jelent az a bő 10 év, az NCC-1701 pedig kiválóan hozza a 70-es évek formáit. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az eredeti sorozat idejében messze sokkal kisebb költségvetésből dolgoztak egy-egy epizód során. Arányaiban is sokkal kevesebbet engedhettek meg maguknak, mint akár a mai időkben, nem, hogy egy mozifilmben. Nem utolsó sorban pedig a speciális effektek is sokkal kezdetlegesebbek voltak.


Régi vonalak egy majdnem tökéletes új formában.

Szerintem az új, J.J. Abrams-féle filmek egyetlen értéke a profi formaterv. A régi Enterprise és a formavilág tökéletesen felújított, a mai korhoz alakított vonalai. A régi amerikai izomautók mai változatait tudnám felhozni hasonló példának. A régi karakteres vonások, az örök stílus megmarad, de az új vonalak még tovább fokozzák az erőt, a dinamizmust. Ha eltekintek a leheletnyit eltúlzott hajtóművektől, akkor az új Enterprise mindezt tökéletesen hozza és ennek nagyon örülök.

További elemzésbe viszont inkább nem mennék bele. Jöjjön a lényeg, nézzük meg, hogyan folytatódtak nálam a kezdetek.

USS Andromeda NCC-76811

A Star Trek Voyager című sorozat talán az 5. évadig jutott el a nyárra, mire belekezdtem az ötletelésbe. Első saját űrhajóm megjelenésére alapvetően nagy hatással volt a címadó csillaghajó a USS Voyager NCC-74656. Nincs mit tagadni, nagyobb részt ugyanis csak abból láttam epizódokat az első vázlat és a hajó történetének megszületéséig. Egy hatalmas telepes hajót álmodtam meg, 1200 méteres hosszúságban, nagy legénységgel, sok ellátmánnyal és eszközzel.

Az első vázlat volt tulajdonképpen a teljes tervrajz is, de a részletek inkább fejben voltak. A papírt felragasztottam a munkalapként használt kartonra, ahol az évek alatt elkoszolódott. Ha megtalálnám, se lenne már használható. Ezért néhány évvel később újrarajzoltam a felülnézeti képét. Még ez is sok évvel ezelőtt történt, ezért a papír és toll használata a digitális megoldások használata helyett.


Még ő sem a valóságban látható állapotot mutatja.

Alapanyagnak egyszerűen a papírt választottam, mivel az a legolcsóbb és akkoriban is azzal bántam a legjobban. Félfamentes rajzlap és különböző kartonok épültek be, amit éppen találtam otthon és a boltban. Ragasztásra a jó öreg piros Technokol Rapidot használtam és használok a mai napig is, mert nekem bevált papírra és fára. A hajó fő egységei, ha jobban belegondolok, már bő 13 éve egyben vannak, engem meggyőzött. A további részleteket színes papírral és néhol festéssel alakítottam.

Sajnos az építés során nem készítettem képeket, nem gondoltam, hogy bármikor még hasznát venném, hiszen itt van minden a fejemben. A makett szerkezetét nem bonyolítottam túl. A hajókhoz hasonlóan kell egy gerinc, arra jönnek végig a bordák, közéjük a merevítés, és rá a burkolat. Néhol megszenvedtem a külső, fehér burkolat felragasztásával, ugyanis elég könnyelműen bántam az ívekkel még a tervezés során.

A rajzok és az 1:2000-es méretarány miatt végül 60 cm hosszú lett a USS Andromeda. Akkori gyakorlatom alapján ez volt a reális és már látványos méret. Mostani szemmel nézve kissé elnagyolt, de tapasztalatszerzésnek jó volt. Az építés közben két nagyobb változtatás történt az eredeti „tervekhez” képest.

A parancsnoki részleg „tetején” még lett volna két további szint, azonban túl magas és aránytalan lett volna, így azokat menet közben levágtam. Most viszont kissé nyomott a teteje. Ha egyszer rászánom magam, talán összedobom a 3d modelljét a már javított arányokkal.

A másik változtatás a hátsó részen látható kerek valami, egy nagy mentőhajó. Annak idején nagyon jól kitaláltam, hogy jobb lesz egy nagy, erős és jól védett kapszula a sok kis mentőkabin helyett. Külön energiaellátással, vészhelyzeti transzporter-rendszerrel és sorolhatnám még, de ezt az elképzelést mostanság már inkább elvetem.

A makett végleges befejezése közel 4 év lassú munka után 2005 tavaszára tehető.

USS Asia NX-83292

Nem sokkal az Andromeda építésének kezdete után félig elkészült egy kisebb, kb. 30 centis hajóm is, egy baleset azonban megpecsételte a sorsát. Ennek hatására a gyarapodó vázlatokból választottam egyet, gondoltam építek egy újabb csillaghajót. Így jött a USS Asia ötlete és a megvalósítása az előzőhöz hasonló kb. 60 cm-es méretben.

Sajnos a befejezése azóta is várat magára. Évek óta a képen látható - nem túl látványos - állapotában fekszik otthon a szekrény tetején. A hétköznapibb felépítés, az egyszerűbb vonalak és az 1:1000-es méretarány még mindig majd 600 m körüli "valós" méretet takarnak. A főbb jegyekből a hajó elején is megtalálható hangárt áthoztam, mert akkoriban tetszett. A többi elemében azonban már próbáltam újítani egy keveset.

A technológia maradt az eddigi, tehát papír. A megszerzett gyakorlatom alapján azonban sok apróságot már egyszerűsítettem. Mind a hajó vonalvezetése, mind a makett szerkezete is egyszerűbb lett. Már a terv felülnézeti képén látható kerek fedélzetből sem lett semmi, nem nézett volna ki jól. Eleinte sokkal gyorsabban épült, de az évek során apránként a háttérbe szorult, a többiekkel együtt.

Az ő pillanatnyi állapotában látszik a leginkább a néhány szedett-vetett alapanyag és a javítások. A félkész hajón a későbbi látványelemek helyét fel szoktam rajzolni, egy idő után pedig már úgy néz ki, mint egy összefirkált iskolapad. Van is köze az iskolához, régi spirálfüzeteim borítóját is felhasználtam alapanyagként.

Már csak a deflektor megfelelő formáját kell megtalálni, a környéke viszont így marad. Ahol a formák engedik, ott próbálom minél nagyobb darabokból kialakítani a végleges burkolatot. Kisebb mérete miatt vele folytatom, amint lesz alkalmam hazautazni érte. A vonaton még feltűnésmentesen lehet szállítani, nem úgy, mint egy másikat.

A következő oldalon látható űrhajóm már egy súlycsoporttal nagyobb.

USS Longbow NX-87622

A kollégista évek alatt is mindig volt egy-két vázlatom, de a többséget nem tartottam túl sokra. Egyben azonban megláttam a fantáziát és eldöntöttem, hogy meg kell építenem. Az egyszerű, dinamikus vonalak iszonyatos sebességet ígérnek. Az ékszerű, nyílhegyre hasonlító parancsnoki szekció, a nagy sebesség és hatótávolság alapján jött az ötlet a hajó (egyben a hajóosztály) nevére: hosszú íj. Ő lenne az: USS Longbow NX-87622

A klasszikus csillaghajókból nagy kedvencem az Excelsior osztály. Szerettem volna valahogyan felújítani, néhány jellegzetességét áthozni, ugyanis a modernebbek között nem találtam hozzá hasonlót. Nagyrészt ezek az érzések is befolyásoltak, de nem tudatosan.


Az igazi karaktert már néhány vonal meghatározza.

Az első vonalak hamar elkészültek, kicsivel később pedig már az első finomítások. Ezt a 10-12 cm-es gyors vázlatot kellett tovább részleteznem és nagyítanom a pontos tervekhez. Csak vonalzó, ceruza és papír kellett. Tanulószoba ideje alatt volt időm megrajzolni és kitalálni hogyan is nézzen ki az egész. Elkészült tehát az első terv, néhol az akkori tapasztalatomra egyszerűsítve a részleteket, mégis már menet közben jöttek a finomítások.


Az első terv korán javításra került.

Nagy gépet akartam. Ennek megfelelően alakítottam a hajó részleteit. 1:2000-es arányban készültek a rajzok, a makett pedig az 1:500-as méretarány miatt egész pontosan 108 cm hosszú, a tervek szerint. A valóságban viszont még kb. másfél centivel nagyobb lett a kész űrhajó. A hajtómű gondolákat igazítottam kicsivel hátrébb, ránézésre úgy lett arányos. A pontosítás után elkészült a második, már végleges tervrajz is.


Ez már a végleges tervrajznak mondható, de történtek még változások.

Ekkora méretben a papír már nem tűnt elég szerencsés alapanyagnak. Ugyan elegendően erőssé építhető belőle a makett, de a szerkezete túl nehéz és bonyolult lett volna. A ritkábban elhelyezett bordákra is több merevítés kellett volna, hogy a burkolat ne nyomódjon be, elegendően feszes legyen, ezért nem volt kérdés az alapanyag. Mivel korábban nem dolgoztam vele, ezért is érdekelt különösen a makettek anyagának királya, a balsafa.

Otthon keveset voltam, a kollégiumban pedig nem lehetett ilyen hobbival praktikusan foglalkozni, ezért jó 3 évre a mappámban maradtak a papírok. Sokat gondolkoztam, de nehezen kezdtem bele. Egyik ősszel végül belevágtam. Talán októberben bevásároltam az egyik szegedi modellező boltban. Egy, 2,5 és 3 mm vastagságú balsafa lemezekből készültek a bordák és a burkolat. Fenyőlécekből pedig a gerinc és a hajtóművek merevítése. Nem maradt el a papír sem. A hajó felülnézeti sziluettjét adó forma, mint egy „padlólemez”, az alsó rész, a gépészeti szekció belső szerkezete és a hajtóművek alapja készült papírból.

Akkoriban nem volt otthon számítógépem, így a téli hétvégék alatt gyorsan ment az építés. A tervek évek óta készen álltak, apránként már a bordák sablonjait is megrajzoltam papíron. Csak át kellett másolni, kivágni és összeragasztani őket.

3 hónap alatt gyakorlatilag szerkezetkész volt a hajó, és júliusra elkészült a burkolat is. Minimális javítás és csiszolás után szórógittel lefújtam a makett külsejét, hiába tudtam, nem lesz lefestve. Nagyon bánom már, hogy az építés közben nem készültek fényképek, mert nagyon látványos volt a “csontváz”. A belső felépítés szemléltetésére ezért pár éve csináltam egy 3d-s modellt, amikor a 3ds Max-szal ismerkedtem, azokat láthatjátok most.

A hajó alsó, íves részét külön építettem meg, ugyan ilyen technikával. Az alaplemez egyrétegű karton a megfelelő formára vágva. Erre felrajzoltam a gerinc és a bordák helyét a pontos illesztéshez. A gerinc és bordák pedig már rétegelt kartonból készültek, csak a burkolat lett balsából. Érezhető is a súlyán, cserébe elég masszív. Kellett, mert hiába erős a felső rész, összeragasztva a kettőt, nagyon sokat merevített a teljes szerkezeten.


A gépház szekció belső szerkezete alulról.

Ehhez leginkább a későbbi állványra szerelhetőség miatt volt szükség, ugyanis két szénszálas csövet ragasztottam be a hajó alsó részébe. A tervek szerint majd ezeket ráhúzva az állványból kiálló két drót/fémszálra állna meg stabilan az egész szerkezet. Mégis könnyen levehető marad és gyakorlatilag nyomtalan a rögzítés. Mindez egy nagyon egyszerű alappal megoldható lenne, ha elkészülne végre.

A hajtóműveket tartó pilon, vagy szárny (ha úgy könnyebb beazonosítani) közepén látható vastag elem sorban egymásnak ragasztott balsafa lemezekből készült. Eredetileg több különálló bordából állt volna, de balsából nagyon gyengének tűnt. Hiába merevített volna rajta a burkolat, biztosra akartam menni.

A pilonok közepén ezért, ahol egy darabból megoldható volt, nagyjából kétszeres mennyiségű bordát kivágva és összeragasztva kaptam egy elegendően erős központi elemet. A szárny be- és kilépő élét már a formának megfelelő kisebb darabokból állítottam össze, hiszen azok nem teherviselő elemek. Csak távtartóként funkcionáló kisebb merevítő darabok épültek be.

Különös, de a hajó tömegközéppontja szinte teljesen középre került, nagyjából oda, ahová az előbbi csöveket is beépítettem, a hajó teljes hosszának a felénél. Nem számoltam előtte, nem is igazán tudtam volna előre megmondani valamilyen CAD tervezés nélkül, ezért is épült erősebbre a hajó alsó része, mintegy alátámasztásként. A helyére került hajtóművek azonban nagyon jól kiegyensúlyozták az egész gépet. Mind a tömegközéppont jobb helyre került, mind ránézésre sokkal jobb elosztású lett a hajó.


Csak a kép perspektívája miatt nem tűnik párhuzamosnak a két hajtómű, pedig azok.

Az arányokon sokat változtatott a hajtóműgondolák méretének növekedése. A tervekbe ugyanis nagyvonalúan nem számoltam bele a balsafa burkolat vastagságát, látható is a rajzon, viszonylag vékonyak így a gondolák. A valóságban azonban már jó 5-6 milliméterrel szélesebbek és magasabbak lettek, sőt, a végleges papír külső is hozzáad egy keveset. Ettől függetlenül szerintem nagyon jót tett az arányoknak ez az apró eltérés. Ugyan így, az alsó gépház részleg is felszedte ezt a néhány millimétert, de ott már kevésbé szembetűnő.


A hangár mellett pirosló impulzus hajtóművek is megkapják majd a formájukat.

A további folytatás volt a kérdés, végül maradtam a már bevált technikámnál, miszerint a végleges burkolat, a színes elemek, feliratok, különböző eszközök festés helyett többnyire papírból lesznek.
Ekkora felület festésében nincs gyakorlatom és sok munka lett volna teljesen kigittelni és csiszolni, amihez nem is elég erős alap a balsafa.


A kelleténél lassabban készül a parancsnoki híd is.

A papír haszna leginkább abban nyilvánul meg, hogy a puha balsafát tovább erősíti, hiába, a szórógitt az kevés. Emellett lehet apránként is dolgozni vele, és csak mert... Nem minden esetben a legszebb, de pont ez a lényeg benne, hogy akkor is én csinálom. A következő alulnézeti kép még egy pár évvel korábbi állapotot mutat, jelentős változások azóta sem történtek. Még a háttérként használt pléd is ugyan az, mint a legutóbb készült fotók esetén.

A munka java még hátra van. Lényegében textúrázni kell a makettet, mert szerkezetileg már készen van. Jelentős módosítás nem lesz rajta. A hátsó részlegeken, a hajtóművekkel és a gépház szekció hátsó részén lehet majd gyorsabban látványos eredményt elérni, hiszen ott elsőre kevesebb részletet kell kidolgozni a burkolat felragasztása során. Az alsó, a gépészeti részleg első felén azonban ismét nagyvonalúan bántam az ívekkel. A balsát még rá tudtam hajlítani, majd csiszolni, a papírral azonban meg fog gyűlni a bajom.

A neheze azonban a méreteket legjobban szemléltető ablakok elhelyezése, kivágása lesz. A fedélzetek széleit az építés közben ugyanis nem jelöltem ki a burkolaton, így most utólag kell kimérnem az ablakok helyét. Beméretezett sablonnal az alsó fedélzeteken még ez könnyebb, a méretek miatt a hajó felső részén már viccesebb. Ezek után a legrosszabb rész, egyenként kivágni őket a papírból.

A színvilágot alapvetően a fémes hatású karton burkolat határozza majd meg. Ezt néhány korábbi képen már látni lehet a hátsó részeken, de a fotó nem igazán adja még vissza a valóságot. Az apró részletek sokat dobnak majd rajta. A mentőkabinok, az érzékelők, a panelek határait jelző vonalak fogják igazán élettel telivé varázsolni a gépet.

Ez a pillanatnyi állapot, nem is számolok utána mióta épül. ( az első tervek bő 9 éve készültek) Igyekszem majd felgyorsítani a folyamatot, mert nagyon szeretném már készen látni.

Hogyan tovább?

Annak idején 3ds Maxban is bütykölgettem a Longbow modelljét. A belső szerkezeti felépítést is ebben készítettem el utólag. A kész hajó részleteit ennek során már egy kicsivel tovább is gondoltam, amelyek az alábbi képen éppen nem látszanak. Kezdetleges, de a lényeget szemléltetni nekem már megfelelő.

Felhasználói szinten évek óta openSUSE linuxot használok néhány kíváncsi kitérővel más disztrók irányába. A dual bootos rendszert igyekeztem kerülni az átállás idejére, így 3D modellezéshez a Blenderrel kezdtem ismerkedni, mint multiplatform szabad szoftver.

Az alapok megismerése után kezdőként egészen gyorsan lehetett vele dolgozni. Bár vannak alapvető különbségek a két program között, kezdőként azonban egyikre sem lehet rámondani, hogy ez a jobb. Ennek eredményét láthatjátok az alábbi képen, elég kezdetleges formában.

Lenne még hová fejleszteni mindkét változatot (vagy legalábbis elindulni az egyik tanulásában a normális végeredmény érdekében). A modell részletessége már elegendő lenne, de az egyedi textúrák készítésébe nem fogtam bele. Rengeteg ötletem és tervem van. Először is illene már befejezni a gépeket, mert kezdem szégyellni magam a félkész makettek mutogatásával. Lesz még néhány hónap munka a két függőben lévővel, de elkészülnek.

Nagyon szeretnék egy belső világítással ellátott makettet is. A Longbow belsejében elegendő hely van mindehhez és az építése során szerzett tapasztalattal már szívesen belefognék akár még egy ugyan ilyen példány összerakásába. A hajó alján könnyedén és szépen elrejtve megoldható lenne az elektromos csatlakozás is.


Egyelőre még névtelenül szeli át a digitális Tejutat

Ezen gondolatmenet hatására néhány vázlatom alapján elkezdtem összeállítani egy lehetséges új hajó makettjének belső szerkezetét. Még messze nem a végleges tervekről van szó, egyelőre csak a belső hely felméréséről, közben pedig az anyaglista összeírásáról. Ezután jöhetnek a tervek, a kapcsolási rajz, anyagbeszerzés építés és a hajónak nevének kitalálása.

Ezt a hajót még az eddigieknél is nagyobbra tervezem (egyelőre), így új anyagokon, új megoldásokon is gondolkozok már, hiszen a nagyobb méret nem feltétlenül egyszerűsíti az építést.

Mindez azonban nagyon a távlatokba mutat, messze nem látom még a végét. Nagyon szeretnék már végleges és kész munkákat bemutatni. Addig is búcsúzóul itt a 3 űrhajóm egy képen. Egy egész és két fél űrhajó…


Nem azonos a méretarány, a legnagyobb valójában a legkisebb.

Köszönöm a figyelmet!