F-117 Stealth Fighter 2.0 játékleírás

  • (f)
  • (p)
Cikk – Írta: | 2010-04-03 08:11

Egy rövidke iránymutató azoknak, akik szeretnének játszani egy nagyon jó, és nagyon régi játékkal.

Kulcsszavak: . repülőgép szimulátorjátékDOS

[ Új teszt ]

Mostanában egyre jobban elmélyedek a repülőgép szimulátorokban. Szoktam játszani civil repülős játékokkal is (pl. Flight Unlimited, vagy Flight Simulator), de mivel érdekel a haditechnika, azokat a játékokat még jobban szeretem, ahol valamilyen vadászgépet, vagy vadászhelikoptert kell vezetni (pl. Lock On, Free Falcon, Black Shark). Ez nagyobb kihívást, és jobb élményt nyújt, de mindig rossz szájízzel játszok ezekkel, mivel pacifista vagyok (ellenben azzal semmi bajom, amikor CS-zek... ki érti ezt?). Íme egy játék, ami egyszerre nyújt izgalmas repülést a hadszíntér fölött, mégsem kell lelőni senkit: az F-117 Stealth Fighter.

Mint az már a címből sejthető, az F-117-ben egy lopakodó repülőgépet kell vezetnünk. A programot a Microprose adta ki 1991-ben, és az Abandoniáról ingyen letölthető (http://www.abandonia.com/), és DosBox-al játszható akár Linux alatt is. Nem ez az első lopakodórepülős program, amit kiadtak, ugyanis 1988-ban kiadták már majdnem ugyanezt a programot, csak F-19 néven. Akkoriban az amerikai Lockheed cég teljes titokban fejlesztett egy lopakodó repülőgépet. A játékfejlesztők csak ennyit tudtak, ezen kívül minden adat a gépről szigorúan titkos volt. Így hát a fejlesztők a saját józan paraszti eszükre támaszkodva kitalálták, hogy hogyan nézhet ki egy ilyen lopakodó repülőgép, hogyan működhet, és hogyan kell vezetni, majd erre alapozva kiadták az F-19-et. A poén az az, hogy olyan jól sikerült a játék, hogy a titkosszolgálat a fejlesztők fejére koppintott ipari titkok kiszivárogtatásáért, és a nemzetbiztonság veszélyeztetéséért, de persze nem volt alapjuk rá, hisz semmilyen adatot nem loptak el. Hiába, az amerikaiak azt hiszik, hogy amit ők szuper titkosan dollármilliók felhasználásával kitalálnak, másnak eszébe se juthat. Miután a gép kész lett, és már legalább a kinézetét és a nevét ismerni lehetett (F-117 Nighthawk), a Microprose átdolgozta a régi játékot, és így született meg az F-117 Stealth Fighter 2.0.

Ennek az ismertetőnek az a célja, hogy akit érdekel a játék, de nincs kedve órákat szenvedni azzal, hogy rájöjjön, mit hogyan kell, az ezt az útmutatót elolvasva rögtön tudjon játszani. A játék kezdetén új pilótát kreálhatunk, majd kiválaszthatjuk a nehézségi fokot. Az ellenséges csapatok szintje azt befolyásolja, hogy ha egy radar észleli a gépünket a légtérben, milyen eséllyel kezdenek üldözni az ellenséges csapatok. A landolás nehézségét is beállíthatjuk, hogy mennyire legyen realisztikus, továbbá kiválaszthatjuk, hogy milyen géppel akarunk repülni. A kettő közti különbség, hogy az eredeti Lockheed gépen csak két fegyver fér el, de a Microprose féle gépen akár négy fegyvert is elhelyezhetünk.

Miután ezeket beállítottuk, a készenléti szobába kerülünk. A CO szobába vezessen első utunk, ahol kiválaszthatjuk a hadszínteret, valamint kiválaszthatjuk, hogy milyen típusú konfliktusban akarunk harcolni. Hidegháborúban általában csak felderítő feladataink lesznek, és az ellenséges légtér sem lesz túlzsúfolt, rendes háborúban viszont már általában csapásmérés a feladatunk, és több az ellenség is. Én általában az arany középutat választom, valamint csak felderítő feladatokat vállalok el, ezért a leírásban a fegyverek használatára sem térek ki, csak a kamerával való fényképezésre. Beállíthatjuk még, hogy éles bevetést akarunk, vagy csak gyakorlást. Gyakorlásért nem kapunk pontot, viszont ha meghalunk, annak nem lesz következménye. Ha éles bevetésben veszünk oda, akkor azzal a pilótával már nem folytathatjuk a játékot.

Ezután menjünk át a Briefing szobába. Itt megkapjuk a következő küldetést. A térképen nyomon követhetjük az egyes állomásokat, felszállás és landolás helyszínét, valamint a célok helyzetét, és feladatokat. Minden küldetés egy elsődleges és egy másodlagos feladatból áll, a sikerhez természetesen mindkettőt teljesíteni kell. Az eligazítás után a térképen megtekinthetjük az ellenséges csapatok helyzetét, és a radarok hatótávolságát.

Ezek után eldönthetjük, hogy milyen fegyvereket viszünk magunkkal. Mivel én, mint mondtam, pacifista vagyok, és csak felderítő feladatokat vállalok el, így a Lockheed gépen csak egy kamerát, és egy adag extra üzemanyagot szoktam magammal vinni. Az üzemanyag sosem árt, sosem tudhatjuk, mekkorát kell kerülnünk a radarok miatt a harctéren, hogy egy adott waypoint-ot elérjünk. Ezeken kívül sokféle bomba és rakéta van még a választékban, és bár én ezeket nem szoktam használni, a fontosabbakat kiemelem. A Sidewinder egy kis hatótávolságú, infravörös irányzékú (azaz hőkövető) levegő-levegő rakéta (fire-and-forget), az AMRAAM pedig közepes hatótávolságú, radar irányzékú, kvázi fire-and-forget (a rakéta az indító gép radarjától kapja a célkövetéshez szükséges adatokat, amíg saját maga be nem tudja fogni), levegő-levegő rakéta. Földi célok ellen használható a Maverick, ami optikai vagy infravörös irányzékú, általános célú levegő-föld rakéta, radarok ellen pedig a Harm használható kiválóan.

Ha a gépünk kellően fel van fegyverezve, mehetünk a hangárba, és indul is a küldetés. A műszerfal rendkívül egyszerű felépítésű. Nagy részét a két MFD (Multi Function Display) képernyő foglalja el, amik a legtöbb információt fogják szolgáltatni. A bal MFD bal oldalán fentebb a hibajelző lámpák találhatók, alatta a különböző csalik számáról kapunk tájékoztatást (chaff - dipólköteg; flare - fényrakéta; decoy - csali). Az alatt a zavaró rendszerek visszajelzése, azok alatt pedig azok a jelzőfények vannak, amik akkor gyulladnak ki, ha valamilyen fajta rakétát indítottak gépünk ellen. A bal MFD alatt az MFD módok (map - térkép, tac - taktikai térkép) kijelzői vannak, azok alatt pedig az EMV (Electro Magnetic Visiblity, később részletesebben beszélek róla). A jobb MFD alatt szintén az MFD módok, jobb oldalán pedig az egyéb kijelzők (pl. futómű, flaps, stb.), a mesterséges horizont, az üzemanyag mennyisége, és a tolóerő kijelzője látható. A műszerfal legfelső részén a HUD módok kijelzői vannak.

A képernyő felső felén a HUD található. A HUD közepén a célkereszt jelzi, hogy a gépünk orra merre áll, a kis mozgó kör, aminek a két oldalán egy-egy vonalka van, pedig azt mutatja, hogy merre halad a gép ténylegesen (vagyis ez a velocity vector). Ezt kell beállítanunk a 0 vertikális fokra, hogy a gép tartsa a magasságát. A HUD bal oldalán lent az aktuálisan kiválasztott fegyvert látjuk, fölötte a sebességet, afölött pedig a G kijelzőt. Fent látjuk az iránytűt, a kis ciánkék háromszög pedig a következő waypoint irányát jelöli. A HUD jobb oldalán a magasságot kísérhetjük figyelemmel. Az F2 megnyomásával választhatjuk ki a HUD módot, ami lehet nav (navigációs mód, normál repülés esetén), air (légi célpontok megfigyeléséhez és támadásához), és gnd (földi célpontok megfigyeléséhez és támadásához). Nav módban a HUD-on megjelenik a "pitch ladder", air módban pedig a gépágyú célkeresztje látható.
Miután megismerkedtünk a műszerfallal, itt az ideje felszállni. A '9' megnyomásával állítsuk be a flaps-et (ez nagyobb felhajtóerőt biztosít, abban az esetben is használhatjuk, ha kis tolóerővel akarunk haladni magasságvesztés nélkül), majd az 'ó' billentyűvel pörgessük fel a tolóerőt 100-ig. A gép elkezd gyorsulni a kifutón, kb. 200 csomós sebességnél húzzuk hátra a gép orrát, mire az a levegőbe emelkedik. Rögtön nyomjuk meg a '6'-ost, hogy behúzzuk a futóművet, és emelkedjünk max 10-20 fokos szögben. Emlékezzünk rá, hogy lopakodóban ülünk, ne emelkedjünk túl magasra. Ha elértük a kívánt magasságot, a flaps-et is visszaállíthatjuk a '9'-essel.

A játék repülési modellje mai szemmel nem a legrealisztikusabb, de a célnak teljesen megfelel. Ajánlom, hogy a célt 450-550 láb közötti magasságban közelítsük meg, 60%-os tolóerő mellett. Ilyen magasságban még nehezen érzékelnek a radarok, de még nem instabil a gép. Valószínűleg játéktechnikai döntés volt, hogy 450 láb alatti magasságon a gép elég instabillá válik, ilyenkor nagyon figyelünk kell, afölött viszont a magára hagyott gép is szépen tartja az irányt és a magasságot. Ez alá akkor menjünk, amikor veszélyes légtérben haladunk. A 60%-os tolóerő segít, hogy lassabban haladjunk, a hajtómű is halkabb ilyenkor, de a magasságot is tudja tartani a gép ekkora tolóerő mellett. Nyomjuk meg az F7-et, ekkor a jobb MFD-n megjelennek a waypoint-ok, valamint a bal MFD-n lévő térképen is láthatjuk az útvonalat. A gépet állítsuk olyan irányba, hogy a HUD felső részén lévő ciánkék háromszög középen legyen, így a következő waypoint felé fogunk haladni. Ilyenkor érdemes az időgyorsítást is használni (Shift-Y, Shift-X), hogy ne unjuk nagyon el magunkat. A '7'-es megnyomásával bekapcsolhatjuk az automata pilótát, ez beállítja a gépet következő waypoint felé, de nem ajánlom a használatát, mert nem túl "stealthy" módon repül.
Ha belépünk az ellenséges légtérbe, már izgalmasabb a helyzet. F3 megnyomásával válthatjuk a bal MFD-t taktikai módba, ilyenkor láthatjuk a körülöttünk lévő objektumokat. Ennek a szimbolikája egyszerű, könnyen megkülönböztethetőek a repülőgépek, hajók, radarok, repterek, stb. Érdemes úgy repülni, hogy elkerüljük a radarokat és a gépeket (a gépek nagyobb veszélyt jelentenek, azoknak a radarjai viszont csak előre figyelnek, így a hátuk mögé kerülve könnyen kicselezhetjük őket). Itt térek ki a fentebb említett EMV-re, ami a bal MFD alatt van. Ez egy széles sáv, ami kék és piros részre oszlik. Minél nagyobb a piros rész, annál könnyebben detektálják a gépünket. Úgy maradhatunk láthatatlanok a radarok számára, ha minél alacsonyabban, lassabban haladunk, és nem döntjük meg a gépet (döntve a gép nagyobb felületet ad a radarhullámok visszaveréséhez). Ebből következik, hogy ellenséges légtérben fordulásnál minél kisebb szögben forduljunk. Bizonyos időközönként a kék sávban megjelennek kisebb sávok, ezek jelzik, hogy egy radar végigpásztázta a gépet. Ha ez a sáv nem éri el a piros részt, nincs miért aggódnunk. Ha viszont eléri, az ellenséges radar képernyőjén megjelent a gépünk. Ez még nem jelenti azt, hogy észre is vettek (ez függ a nehézségi szinttől is), mindenesetre ezt próbáljuk elkerülni. Ha észrevettek, és befogott az ellenséges radar, javíthatunk a helyzeten ECM zavarással ('4'-es billentyű), de ha a radar közel van, ez sem jelent védelmet. Ha nem fogtak be, ne kapcsoljuk be az ECM-et, mivel ez aktív zavarás, és észlelheti az ellenség. Ha nagyon ránk szálltak, csali (decoy) kidobásával elvonhatjuk az ellenség figyelmét. Még nagyobb a baj, ha rakétát is kilőttek ránk. A bal alsó sarokban ilyenkor láthatjuk, milyen célkövető rendszerű a rakéta (érdekes amúgy, mert a valóságban a gép nem érzékelheti, hogyha egy hőkövető rakéta követi), és annak megfelelően dobhatunk ki dipólköteget ('2'), vagy fényrakétát ('1'). De a legfontosabb szabály egy lopakodó gépnél az, hogy észre se vegyenek.

Amikor látjuk a térképen, hogy közeledünk az elsődleges célpont felé, amit le kell fényképeznünk, az F2 megnyomásával váltsunk GND módba. Ilyenkor meg tudunk figyelni, és célba tudunk fogni földi célokat. Légi célok megfigyeléséhez és befogásához AIR üzemmódba kell váltanunk. Ilyenkor az '-', '.', ',', és 'm' gombokkal beállíthatjuk, hogy a fedélzeti kamera milyen irányba álljon. A '-' megnyomásával irányítsuk előre, majd a 'b'-vel válogassunk a célok között, amíg a jobb MFD-n meg nem jelenik a Primary Target felirat. A megfigyelt célpontról valós idejű kameraképet is kapunk. Ha le akarjuk fényképezni (de ha kilőni akarjuk sem tér el sokban a dolog), először válasszuk ki a Camera-t a fegyverek közül a Space-el, majd ki kell nyitnunk a fegyverteret a '8'-as billentyűvel. Figyeljünk oda, hogy a fegyvertér csak a lehető legkisebb ideig legyen nyitva, mert úgy a radarok is könnyebben észrevesznek. Álljunk a céllal egy vonalba (ha ki van jelölve, egy négyzet mutatja a helyzetét a HUD-on), majd ha kellően megközelítettük, nyissuk ki a fegyverteret, és ha a cél a HUD alján megjelenő kis célkeresztbe kerül (a jobb MFD is mutatja a kameraképet), nyomjunk egy Enter-t, ezzel tüzelünk a fegyverrel (vagyis fényképezünk a kamerával). Ezután rögtön csukjuk vissza a fegyverteret. Ha a fénykép nem sikerült, kezdjünk lassú fordulóba, és próbálkozzunk újból. Ha sikerült mindkét célt lefényképezni, indulhatunk haza.

A leszállás kezdők számára nem könnyű, pláne ha realisztikusra állítjuk (márpedig úgy érdemes), de nem vészes. Nagy könnyítés, hogy minden reptér kifutója 0-180 fokos tengelyű, valamint az utolsó waypoint mindig a repteret jelöli, így már jó előre egy vonalba állhatunk a kifutóval. Úgy közelítsük meg a repteret, hogy a HUD iránytűjén a waypoint jelző háromszög a 000 vagy 180 fokra álljon be, ugyanis ilyenkor vagyunk egy vonalban, majd forduljunk is a 000 vagy 180 fokra (attól függően, milyen irányban vagyunk a kifutótól). Így irányba állhatunk olyan módon, mintha VOR-t használnánk a navigációhoz. Ha F7-et nyomunk, láthatjuk, hogy milyen messze vagyunk a reptértől. Az F9 megnyomásával bekapcsolhatjuk az ILS-t, ami egy landolássegítő rendszer. A HUD-on ilyenkor megjelenik egy vízszintes és egy függőleges vonal, az egyik a helyes irányt, a másik a helyes magasságot mutatja. Ha ezt sikerül mindig a középső célkereszten tartanunk, akkor pont a kifutóra landolunk. A lényeg, hogy lassan közelítsük meg, a flaps bekapcsolásával nyerhetünk egy kis felhajtó erőt kisebb sebesség mellett, és a tolóerőt is csökkentsük 50, majd 40%-ra. Ha kb. 250 csomó alá sikerült lassítanunk, engedjük ki a futóművet ('6'). Ha sikerült letenni a gépet (mindenképp a kifutó elején landoljunk, mert ha kigurulunk a fűre, az is halált jelent), az 'ö' billentyűvel bekapcsolhatjuk a kerékféket. Ezután fogadhatjuk a játék gratulációját, a sikeres küldetés után.

Remélem ez a kis leírás segíthet majd azoknak, akik szeretnék kipróbálni a játékot. Régi játék, de nagyon hangulatos, ajánlom mindenkinek. Most a leírás végén pedig az egyszerűség kedvéért felsorolom az összes billentyűparancsot:

- . , M - Kamera orientáció (előre, jobbra, balra, hátra)
N - új cél
B - cél kiválasztása (jobb MFD-re)
ó, ü - tolóerő növelés, csökkentés
Y, X - térkép zoom (bal MFD)
Shift-Y, Shift-X - Idő gyorsítás, lassítás
Space - Fegyverek közti választás
Enter - Tüzelés (kamerával fényképezés)
Backspace - Tüzelés tűzágyúval
1 - Fényrakéta kilövése (infravörös rakéták ellen)
2 - Dipólköteg kilövése (radarvezérlésű rakéták ellen)
4 - ECM és infravörös zavaró ki/bekapcsolása
5 - Csali kidobása
6 - Futómű
7 - Automata pilóta
8 - Fegyvertér nyitás/zárás
9 - Flaps
ö - Kerékfék
Shift-F10 - Katapultálás
F1 - Belső nézet
Shift-F2-F5 - Külső nézetek
F2 - HUD módok (NAV, AIR, GND)
F3 - Térkép módok (MAP, TAC)
F4 - HUD színe
F5 - Fegyverzet
F6 - FLIR (éjszakai kamera)
F7-F8 - Navigáció
F9 - ILS
F10 - Küldetés céljai
PgUP, PgDown - Választás a waypointok között
C - Műszerfal változtatása
V - HUD kijelzők
Alt-P - pauzálás
P - visszatérés a játékhoz