Hirdetés

2021. június 17., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Elza és Mása emlékére - kutyatartásom 10 éve

A kutyatartás legszomorúbb pillanatai, történetek, emlékek, fájdalmak, amin minden kutyatartó átesik.

[ ÚJ TESZT ]

Végszó

Nagyon nehéz lesz.

Eltemettem a legértékesebb kutyámat amilyen valószínű sose lesz többet. Eltemettem a másikat is. Sok mindenben hibáztam, mert kezdő voltam még, később meg nem kaptam a fejemhez és ezek a hibák most gyötörnek. Bár ezek nagy része inkább csak a fájdalom miatt van, néhány viszont jogos. Egyébként is az ember csak akkor kap a fejéhez, mikor a legelsőt eltemeti. Akkor viszont már hiába. Nekem pedig kijutott az ami keveseknek, kettőt temethettem egymás után. A két elsőt, a két legjobbat. A kutyatartás addig szép és lengi be rózsaszín köd, amíg az elsőt el nem temeti a gazdája, az első 10 év. Utána már örökre nyomot hagy. Mellette fejleszti is, átgondol sok mindent, felfogja mennyire rövid az idejük, mennyire váratlanul történnek dolgok, jobban odafigyel rájuk, átalakítja, bölcsebbé teszi. Viszont ehhez meg kellett halnia az elsőnek, a legértékesebbnek. Rajta, rajtuk ez már nem változtat semmit és ez a kéreg örökre megmarad, a ráncok, a fájdalom, a tapasztalat és idő súlya. Nagyon gyorsan elmegy az idő, amíg fiatalok voltak mindig úgy tekintettem rá, hogy nagyon messze van még a vége, de itt a végén állva minden mintha 1-2 év alatt történt volna. Főleg az utolsó két év, az most nagyon gyorsan elment. Nézegetek fotókat amiket nemrég csináltam és szembesülnöm kell a dátummal, hogy másfél éve.

Semmi nem lesz már olyan, mint régen. Nemcsak a legértékesebb kutyák nincsenek, egy darab hiányzik belőlem is, meghalt egy nagy részem és eltemettem velük együtt. A második öreg elvesztésével teljesen szétesett minden, a komplett falka viselkedése más és az elmúlt 10 év is borul fel. Minden az első két kutyám köré lett építve, ők fejlesztettek, ők alakították ki az egész kutyatartási rendszeremet, ami most teljesen átváltozik. Nem elég, hogy ő nincs és a társa se, de még minden más is változik.

Elpakoltam az edényeket, a ruhákat, a felszereléseket, fekhelyeket, átrendeztem a házat. Mert csak hárman vannak. Nem tudom mi lesz a jövőben, szeretném még Mása nevét az udvaron kiáltani, egy Mása nevű kutyát, de jelenleg annyira padlón vagyok nem hozok helyette. Össze akarom szedni magam, meg kell várnom a jelenlegi falka fejlődését is, majd csak utána. Bár attól tartok idővel elengedem a dolgot és csak hárman maradnak. Az a hármas falka ami régi verzióban is szerepelt, mindegyik fajtából egy-egy kutya, jelenleg ez ki is alakult és kezd egyre jobban működni, összekovácsolódni.
Fogalmam sincs mit hoz a jövő, de ahogy Elza nevét sem, úgy Mása nevét sem feledem sose és sokszor el fog még hangzani az udvaron kiáltva mindkét név.

Sok a változás. A régiek szerettek bent lenni, a fiatalok szeretnek kint lenni, sokkal kutyásabban viselkednek és kicsit kevésbé kötődnek hozzám. A két öreg még szagolgatni is óvatoson szokott nehogy koszosak legyenek, ásni is ritkán szoktak, botokat se rágcsáltak, eldobált félig megevett szendvics se érdekelte őket, pocsolyából nem ittak, ürülékbe nem feküdtek bele, sose akartak elmenni mellőlem séta közben se, mintha félig emberek lettek volna és erre gyakorlatilag tanítanom se kellett őket. Egyszerűen lesték minden pillanatomat és ezzel akartak a kedvembe járni.
Teljesen máshogy viselkednek a mostaniak, más lesz az élet ezentúl, nagyon hiányzik a régi rendszer és a régi kutyák. Most pedig egy teljesen más, számomra nagyon fura és idegen falkát kell vinnem újabb 10 évig. Bár egyre jobban idomulnak hozzám és én is hozzájuk, de jelenleg még szeretni sem tudom őket olyan erővel és félek. Részlegesen kizártam őket magamból, félek egy újabb fájdalomtól. Minden kutyámnak van hibája, de sose érdekelt eddig, most viszont még fájdalmasabbá teszi mikor a többiekre nézek.

Olyan, mintha egy üres házba érnék haza. Nem vinnyog a kuvaszom a teraszon mikor meghallja hazaérek, nem vár rám. A kaukázusim pedig nem ugat a mély hangján neki vissza. Mindenkinek van több beceneve is, azóta egyiket se szólítottam rajta, csak a rendes nevükön. A Maja az aki még fiatal és félig olyan, mint az öregek is, jelenleg ő kezdi átvenni bennem a helyüket valamennyire, benne van valamennyi a régi falkából. Nagyon nehéz és lassú lesz ebből felépülni, teljesen nem is fog sikerülni.
Eltemettem kettőt egymás után és el kell fogadni, hogy a most még ugrándozó fiatalok is elérik ezt a kort, megőszülnek, elkezdenek sántikálni és őket is temetni kell. Vagy akár előbb. Sok fájdalom lesz még a jövőben, a valódi kutyatartás ilyen, ez is a részéhez tartozik ugyanúgy, mint a kölyök megvétele és utána az egész élete majd annak lezárása. Minden fájdalom ellenére, de kutya nélkül nem lehet élni.

Nagyon hiányoznak és fáj. Szeretlek titeket.

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.