2021. június 24., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Elza és Mása emlékére - kutyatartásom 10 éve

A kutyatartás legszomorúbb pillanatai, történetek, emlékek, fájdalmak, amin minden kutyatartó átesik.

[ ÚJ TESZT ]

Elza

Gyerekkorom óta érdekeltek a kutyás dolgok, mindig sok kutyánk volt, szülőknek, nagyszülőknek is. Fiatalkorom elejétől ez főleg a malamutok és az őket körülvevő életmód, a történetük, a szán/fogathajtós dolgok irányába haladt. Mindig is akartam egyet, ha befejezem az iskolát és elkezdek dolgozni. Fiatalon furry körökben sokat mozogtam, rajzoltam, verseket, blogokat írtam, járkáltam kutyás eseményekre, kiállításokra, versenyekre. Meg a szokásos féleszű fiatal voltam aki kutyanyakörvben járt fel-alá az utcán az akkor még kapható oltási bilétával. A környezetem megszokta igazából, ez volt az én védjegyem, melyik fiatal nem lökött valamiben. Nem volt kutyám még, így ezek voltak pótlékként, ezek voltak a lázadások.
Befejeztem az iskolát, elkezdtem dolgozni, pár hónapra rá el is kezdtem keresni egy kutyát. Kezdő kutyatartó voltam és fiatal, ennek megfelelően minden hibával is.

Végigtúrtam mindent, meg is lett a megfelelő jelölt egy Dorothy nevű két éves malamut, megfelelő rajzolatú, színű, származási lappal (köznyelvben törzskönyv), első gazdától. Sajnos mire aktuális lett volna elvitte más előlem, éppen lecsúsztam róla.
Mivel azután sehol nem találtam olyat ami szimpatikus lett volna és válogatós is voltam, kinézetre is, nem akartam kant, se kölyköt, se 2 év felettit, se szürke vagy rajzolat nélküli sapkás malamutot, lehetőleg papírokkal vagy legalább a szülőknek legyen, így viszont nem találtam, ezek eléggé beszűkítik a lehetőségeket. Elkezdtem más fajta után nézelődni. Elsősorban huskyt a hasonlóság miatt, bár igazán sose tetszettek, kicsi, vékony, túlzottan ugribugri, túl magas és gyors a mozgásigénye, nem hozzám való fajta attól, hogy hasonlóan néz ki, teljesen más karakterek. Volt 1-2 jelölt, sokkal elterjedtebb fajta a malamutnál, de végül felhagytam vele.

Utána az itthon markánsabban elterjedt pásztorfajták (LGD - livestock guardian dog) között nézegettem, kaukázusit konkrétan. Termetes medve méret, gyönyörű ordas minta, megfelelő egy malamut kiváltására és egy kicsit jobban is tetszett a határozott karakán viselkedése és jóval nagyobb mérete miatt. Kétségtelenül nem első kutyának való, viszont egy malamut sem.
Sajnos olyan színű, mintázatú és korú, a feltételeknek megfelelő és ami igazán tetszett volna köztük sem volt.

Végső elkeseredésben, mindenféle komolyságot mellőzve csak pörgettem az oldalakat és megakadt a szemem valamin.
Megpillantottam a három településsel odébb lévő Elzát, a kuvaszt.
Nem akartam egyszínű fehér kutyát, még csak medvés testalkata sincs a fajtának, de valamiért mégis nagyon megtetszett, beindult valami, közel volt, juhász volt, és még magyar is volt, kora is megfelelő volt, papírok rendben, én meg nagyon szerettem volna már egy kutyát. Na pontosan így nem szabadna kutyát választani egyébként főleg kezdőként, hirtelen érzelmi alapon, a fajta viselkedésének utánajárása nélkül. Ennek ellenére így tettem.
Megbeszéltem telefonon, másnap megnéztem, minden rendben volt és el is hoztam.

Minden boldog volt és tökéletes, bár egy évesen az egyik füle kajla lett, de hát ez van. Aztán elkezdett vakarózni másfél évesen elég komolyan, eleinte a szokásos orvosi metódusok futottak le, de nem nagyon járt eredménnyel, akkor kivizsgáltattuk komolyabban és kiderült elég komoly allergiával küzd és pajzsmirigy alulműködése is van.
Ezek tulajdonképp nem komoly dolgok, de azért nehéz volt az emiatt másodlagosan kialakuló problémákkal vegyítve, egész életében ápolgattam és foglalkozni kellett vele, ekkor kezdtem el a prémium kutyatartásban is jártas lenni és levedleni az áruházakban mindent megkapok neki felfogást.
A növényallergiával volt a legnagyobb baj, mert az elől nem lehetett elzárni. Tavasszal, nyáron nem mindig volt szép a szőre, valamikor sebesre, félkopaszra is vakarta magát, néha végigment rajta egy szőrtüszőatka vagy bőrgomba hullám, korpásodás, bőrkeményedések, pörkök, enyhe felduzzadások mancs, szem, nyak alatti bőrfelületen, de ezeken kívül nem volt különösebb gond vele.

3 éves kora körül olyan ronda volt ezek miatt, mint akit lassan el kell altatni [link], néhányan rá is mondták, hogy ez nem 3 hanem 13 éves vagy azt, hogy mi a fenét csinálok én vele, hogy ilyen ronda, miért nem viszem orvoshoz... [link]
Én is féltettem mi lesz ennek a vége, mert ez a folyamatos terhelés a szervezetnek nem tesz jót aminek rosszabb vége is lehet idővel, itt már nem csak egy egyszerű allergiáról beszélünk, az emiatt másodlagosan kialakuló problémákkal együtt már komolyabb.
Ezeken túllépve viszont éldegélte szépen az életét és egyre jobban nézett ki köszönhetően annak, hogy rengeteget foglalkoztam vele és ápoltam, gondoskodtam róla, megadtam neki mindent ami az adott pillanatban tőlem telhetett, ami tudást addig megszereztem.

Teltek az évek, szebb-rondább felállást váltakozva, de stabilan és életerősen, jókedvvel.
7 éves kora körül észrevettem, hogy mintha szorulása lenne néha úgy kakil több próbára, nyög, sóhajt, véreset is pisil és azt is szakaszosan. Elvittem dokihoz kivizsgáltatni, ott ultrahangon is kiderült daganatok vannak. Kicsik, lassan nőnek, alapvetően jóindulatúak, de azért vannak több helyen is. Műteni nem igazán lehetett, mert egy helyett kialakul kettő másik, egyszerűen nem lehet megmenteni tőle. Az immunerősítők amiket kapott amúgy is az allergia miatt ezekre is jótékony hatással voltak, a kisebb kezelések után éldegélt tovább. Sajnos hiába a szuperprémium etetés, a tiszta környezet, az immunerősítők és gyógyszerek, ha egyszer ilyen genetikailag, hajlamos rá, élete nagy részében le van terhelve a szervezete akkor kimagasló eséllyel daganatos lesz. A doki már régebben megmondta, hogy ez a kutya ha máshoz kerül akkor a tulajok 99%-a elaltatta volna 3 évesen, le a kalappal amit megtettem érte.

Közben még volt 1-2 dolog ami előbukkant idősebb korára a meglévők mellé, mint köhögés, orrfolyás, fülzsír termelődés amit pucolni kellett mindig, de konkrét kiváltó okot sosem sikerült megtalálni ezekre, valószínű az allergia másodlagos tünetei vagy a genetikai hajlam. Mindig volt vele valami apróság, pár havonta dokihoz jártam vele. Ezek sem nevezhetőek életet komolyan veszélyeztető dolgoknak, de mivel ennyi betegség összessége durva genetikai alapproblémák miatt jön elő, így félő volt meddig él még, mikor lesz olyan baja amivel nem lehet mit kezdeni.
Ekkor elkezdtem felkeresni a tenyésztőjét és az előző tulajt, hogy mégis mi van a testvéreivel, a szülőkkel, miért ilyen a kutya tenyésztett létére, vajon csak ő járt ilyen szerencsétlenül vagy rossz párosítást alkotott meg. Viszont vele sajnos már nem lehetett beszélni... Az előző tulajtól kaptam valamennyi információt és kölyökkori képeket, köszönöm neki. Túl sok mindent nem tudtam meg így, sok évvel korábban kellett volna felkeresnem mikor a kutya hozzám került.

8 évesen lett egy gyomorcsavarodása. Fel nem tudom fogni hogyan mikor a másik kutya sokkal mélyebb mellkasú, jobban is habzsol, ő sokkal hajlamosabb lett volna rá. Elza pedig mindig szép finoman eszegetett. Evés után mindig pihentek, nem engedtem őket ugrálni. Prémium tápokból nem is kell annyit enniük és nem hajlamosak annyira a feldagadásra sem a tápszemek. Ennek ellenére gyomorcsavarodása lett.

Adtam neki enni este, lefeküdt aludni és másfél óra múlva hordóként ébredt fel, dobolni lehetett rajta, hányni akart, de nem tudott, zihálva vette a levegőt. Azonnal tudtam mi a baja. Majdnem 11-kor este orvost találni vidéken... Rengeteg körbetelefonálgatás közben visszahívtak, az egyetlen doki aki képes volt az ágyból kiugrani, hogy életet mentsen. Rajta múlt minden, különben akkor vége lett volna, mire felérek Budapestre egy klinikára addigra egy gyomorcsavarodás végez vele. Odarohantam nem kifejezetten biztonságos módon, de gyomorcsavarodásnál 10 perc is számít, hogy mire műtétre kerül a sor mennyire lesz a gyomorfal elhalva, ha még él a kutya. Megműtötte, segítettem neki, végig ott voltam (asszisztens nem volt vele éjjel). Megemlítette és mutatta is, hogy láthatóak daganatok, de valahogy nem eszméltem rá erre elég komolyan, hogy baj van, ott abban a pillanatban amúgy is azon aggódtam túléli-e egyáltalán ezt. Mikor vittem ki félájultan még át is harapta a tenyerem lyukasra és kiugrott két ujjam is, ezt gyorsan elláttuk aztán hazavittem. Mai napig látszik a nyoma, egy örök emlék aminek nagyon örülök, emlékeztet rá az élet mi is valójában.
Végig mellette voltam, 36 óra ébrenlét után már le mertem feküdni, mert jobban volt. Felépült gyorsan, baromi erős kutya volt annak ellenére, hogy genetikailag nem épp korrekt.

Éldegélte a többi évét is és egyre szebb volt főleg az utolsó két évében, addigra az allergia teljesen megszűnt, kinőtte, illetve kiöregedte inkább, a többi probléma nagy részével együtt, csak 1-2 dolog maradt meg nála. Novemberben elérte a 10 évet, minden remekül ment, jó erőben volt és nagyon szép volt, mintha akkor lett volna fiatal, az ember el is feledkezik róla valójában azért mégsem annyira rózsás a helyzete. Egy kisgyerek még meg is kérdezte egyszer én miért sétáltatok egy birkát, annyira szép volt a szőre.
Nagyon szerettem a bundájának szerkezetét, az arcán sima rövid szőr, majd a füleinél körkörösen sörényszerűen beindultak a jellegzetes orsósan, csigásan feltekeredett fürtök, hullámok amik rugalmas és puha, mély, meleg, kellemes tapintást adtak neki, nem volt túl erős és sűrű, se túl lágy, hanem megfelelően rugalmas és légiesen vastag. Középtájon és oldalán inkább hullámosabb volt, majd hátul a farokrésznél ismét csigás, fürtös. A farka és a combjainak zászlója, szoknyája annyira szimmetrikus volt, hogy ha nem mozgatta úgy nézett ki, mintha nem lenne farka és egybenőtt volna az egész, csak a legvége hajlott fel a fajtának megfelelően.

Egész életében egy hihetetlen értékes kutya volt, elképzelhetetlen módon kötődött hozzám. Eleinte kint volt, mentem dolgozni és a kerítésnél a sarokban vinnyogott amíg látott, mikor mentem haza még mindig ott feküdt. Ekkor költöztettem be a házba, sokkal könnyebben viselte úgy amíg dolgozom, közben az allergiái miatt is sokkal jobban volt bent és szeretett is bent lenni ahol én is vagyok. Vettem neki légtisztítót, hepa filteres halk porszívót ami nem zavarja, okosotthonos kutyafigyelőt, mindent kicserélgettem antiallergén dolgokra, padlószőnyeget felszedtem és kidobáltam a felesleges kacatokat.
Ezek azért valamennyit segítettek neki, de növényi allergéneket elég nehéz kizárni ha a környék tele van olyan fákkal, bokrokkal amikre allergiás, így valamennyit mindig vakarózott, ez egy védjegye lett. Jellegzetesen vakarózott a falban, a lábamban, a másik kutyának dörzsölődve, hempergéssel, rendszeresen járt a hátsó lába vakarózás miatt, valamikor séta közben is vakarózott és három lábon ment előre. Jellegzetesen rágcsálta a mancsát is. Az Elza hagyd már abba! mondat naponta tucatszor elhangzott mikor rászóltam, hogy abbahagyja a vakarózást. Egy idő után már elég volt csak ránéznem akkor ledermedt, abbahagyta és úgy tett mintha ő nem is vakarózna, csak épp pont úgy volt a feje. Én is sokat vakargattam, a simogatások mellett mindig kérte a vakargatást is, lekapargattam a bőréről a dolgokat, le is szoktam porszívózni. Szerette mikor leporszívóztam a bundáját, felfrissítette. Sok év után az első fogainak több, mint a fele lekopott a vakarózástól. Utolsó két évben aztán eltűntek ezek a mondatok, mert szépen abbahagyta a vakarózást és nem kellett rászólni.

Mindig mellettem volt, ha kimentem a konyhába jött velem, ha aludt és kiosontam majd felébredt akkor keresve jött utánam. Kint az udvarról mikor bejöttem jött ő is, ha nem vette észre bejövök akkor sírt kint és keresett. Ugyanúgy, ha elölről hátramentem és később vette csak észre sírva és vinnyogva rohant keresni. Sokat beszélgetett hozzám. Különbséget tudott tenni abban, hogy mikor megyek dolgozni, akkor nyugodtabb maradt és mikor megyek valahova máshova, akkor idegesebb volt, aggódott. Sokszor séta közben ha olyan helyre értünk ahol bökte a lábát valami szúrós növény vagy egy kis patakon kellett átmenni vagy egy kidőlt fa volt az ösvényen, megállt és óvatosan próbálkozott, ha túl messze mentem ami nála 10 métert jelentett, rögtön kétségbeesetten sírt utánam. Vissza kellett mennem érte és ölben átvinnem. Séta közben mindig meg akart védeni, az utca végére érve mindig beleugatott a távolba és jelezte, hogy ő ott van és az ő területe.
Ősszel és tavasszal szeretett kint lenni abban a szűk egy hónapban, mikor még nem volt meleg, de már hideg se. El szokott aludni késő délután az udvaron a napsütésben és mikor este besötétedett és hidegebb lett mindig kimentem betakarni, aztán mikor felébredt később bejött általában hátán a takaróval együtt. Nagyon meghálálta az összes ilyet amit tettem érte.
Ha a gép előtt ültem mindig befeküdt alám, lecseréltem a széket, asztalt olyanra ami alá befért. Rengetegszer odajött simogatást kérni, ölelgetni kellett, az ágyban aludt velem. Folyamatosan idejött hozzám és lökdösött simogatást kérve. Fázós volt, még nyáron is mellettem aludt az ágyban. 10 éven át egy meleg, ruganyos, bolyhos, édeskés csigás bundát szagolgattam és ölelgettem minden éjjel és éreztem, hallgattam ahogy szuszog és mozog, ahogy ver a szíve.

Volt egy kutyám aki annyira erősen kötődött hozzám, hogy meghalt volna nélkülem.

Elképesztő ahogy hozzám volt nőve és ezt nagyon szerettem benne, ez tette a legértékesebb kutyává, mert nekem meg pontosan egy ilyen kutyára volt szükségem. Közös lelkünk volt, közös gondolkodásunk.
Bár egészségügyi szempontból eléggé rossz genetikája volt, de a gazdához való kötődésben az egyik legjobb géneket hordozta ami csak létezik, tagadhatatlanul: ilyen egy igazi kuvasz.
Gyakorlatilag annyiba került egész életén át mintha ketten lettek volna, de egyáltalán nem bánom, mert ért is annyit, sőt többet is: felbecsülhetetlent. Akármilyen átgondolatlan és véletlenszerű is volt a kiválasztás menete az elején, mégis életem legjobb kutyáját hoztam magam mellé.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.