Hirdetés

2021. június 17., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Elza és Mása emlékére - kutyatartásom 10 éve

A kutyatartás legszomorúbb pillanatai, történetek, emlékek, fájdalmak, amin minden kutyatartó átesik.

[ ÚJ TESZT ]

Az utolsó hetek

Időközben eltelt két hónap a cikk írásától számolva, Mása másfél héttel ezelőtt egyik napról a másikra lerobbant, április 13-án még szépen sétálgatott, ennek ellenére másnap reggel már alig tudott felkelni, délután már sehogy, szerencsétlen össze is csinálta magát könyékig voltam benne mire lepucoltam mindent és lenyírtam a szőrét is. Ölben vittem a dokihoz. Gerincproblémái vannak, sérvek, meszesedés és nyomja az idegeket. 3 napig kapta vénásan a gyógyszereket ezektől jobban lett, olyan 80%-os, de negyedik napon mikor visszaálltunk a fenntartó adagra (a kezdő adagot nem lehet tartani, mert gyorsan tönkreteszi őt) visszaesett 40%-ra az állapota. Azóta stagnál itt, hullámokban jobb-rosszabb, nagyon érzékeny arra mennyit pihent az utolsó mozgása óta. Első lábaival simán felkel és felül, a hátsókkal vannak gondok. Fel tud kelni egyedül nehezen többedjére, ha kipihente magát jól, de legtöbbször én segítem fel és támasztom végig amíg kimegy az udvarba, a kertbe pisil, kakil, aztán le is fekszik és kell egy óra pihenés, hogy vissza is tudjon jönni, szerencsére már az idő jó így amúgy is kint lehet, most nagy hasznát veszem a fekhelyeknek és takaróknak. Éjszaka mikor megébredek megnézem hogy alszik, ha még mindig ugyanúgy akkor átfektetem a másik oldalára, hogy egyenletesen legyen terhelve.
Teljesen éber, még most is őrzi a területét, elképesztő vérvonala van. Macskát figyel, embereket ugat és éberen követi a tekintetével ami zajlik körülötte.
Önszántából keveset eszik, kevesebbet, mint amire szüksége van így etetnem is kell, de jó étvágya van. Nem pont erre gondoltam az ápolgatós nyugdíjas kor alatt, ez már túlesett azon, de szívesen ápolgatom őt, mellettem volt sok évig és én is mellette vagyok ugyanúgy, látom rajta, hogy nagyon hálás érte.
Sajnos itt már eléggé látóhatáron van a vége, lehetetlen megmondani, egy hét, két hét, 1-2 hónap. A szeptembert és a 12 évét nem fogja tudni betölteni...

Eltelt újabb két hét.
Utolsó napokban kezdett romlani az állapota, hiába nyomtuk bele vénásan a gyógyszereket ismét, az égvilágon semmit nem segített, egyre gyorsabban romlott, majd már félnaponta zuhant az állapota, már az első lábaival se tudta felemelni magát, a fejét sem tartotta meg fél percnél tovább inkább az oldalán feküdt, ölben sem lehetett vinni, mert fájt neki, nagyon nehezen találtam olyan fekvőpozíciót amiben megvolt, enni-inni alig akart hiába etettem fecskendővel, kezdett kiszáradni is.
Majd a sok fekvéstől a keringése feladta és elkezdtek leállni a belső szervek is, vizesedett a tüdeje, ez egy tipikus végső állapot öreg fekvő és mozdulni nem bíró kutyánál, gyakorlatilag élve elhalnak belül ha nem mozognak, nincs keringésük sem. Nem olyanok, mint az emberek akik tolószékben letudják élni az életüket. Pár napja lett volna vissza és összeomlik a keringése, mint a kuvasznak is. Bár én még egy adag gyógyszert kértem neki vénásan, sírva meg akartam menteni, de tudtuk, hogy semmit nem fog használni és a hétvégén el kell altatni.
Aznap este már a plédjén tudtam csak kihúzni a kertbe pisilni annyira nem használt semmit a gyógyszer. Szegényem még ilyen állapotban is szobatiszta maradt.

Reggel lassan szakaszokban kihúztam a kertbe a plédjén ismét, de már az is fájdalmas volt neki, már életkedv se volt benne lehetett látni rajta. Akkor már tudtam, hogy a hétvégéig sem bírja ki. Sírva hívtam fel a dokit, nem kellett semmit mondanom, nem is tudtam megszólalni: jön egy órán belül.
Megcsináltam a kényelmes fekhelyet neki amit az utolsó egy hétben minden nap megcsináltam kint, még átkötöztem a könyökén sebet ne fájjon neki amit kifeküdt, megevett két szem jutalomfalatot még, a többit aztán kiköpte, fecskendővel adtam neki inni ne legyen száraz a szája, de lenyelni nem nagyon akarta már. Betakargattam ne fázzon és mellette maradtam.

Egy órával később április 28. délelőtt 10:45 körül elaltattuk. Szerdáig bírta, pont ahogy Elza is, pontosan 10 héttel tovább. Ott voltam mellette végig, éreztem a lábán fogva a pulzusát mikor megállt.

Sajnálom Mása, remélem megbocsátasz nekem, de ha még várunk 1-2 napot félkómában fájdalomban feküdtél volna a véres hányásodban leállt vesékkel és úgy halsz meg magadtól, bocsáss meg nekem kérlek, nem mindig voltam a legtökéletesebb gazdátok és nem tudok a halállal sem harcolni, örökké szeretni foglak mindkettőtöket.

11 évet és 8 hónapot élt. 2.5 hónappal élt tovább, mint a társa, a kuvasz.
A kuvasz mellé temettem a kutyakertbe, együtt voltak életükben, együtt lesznek utána is. Együtt vannak minden nap a fiatalokkal is, velünk vannak, együtt vagyunk.

Pár nappal később vettem nekik a szokásos dolgokat a boltban és fel sem tűnt helyben, otthon vettem csak észre még mindig négy adagra számoltam, pedig hárman vannak...
Mikor fiatalok voltak úgy voltam vele 7-8 éves korukig bírják, nagytestű szukák nem az életkorukról híresek, meg biztos elviszi majd őket valami nagykönyvben leírt betegség ami jellemző rájuk vagy valami elterjedt kutyás dolog, de nem így lett. Hamar elérték a 7-8-at és jól voltak, kifejezetten fiatalosan. Akkor már a 10-ben hittem, ezt is elérték ugyanígy. Olyan jól elérték és jól voltak elkezdtem hinni a 12-ben is. Jól vannak tartva, oda van rájuk figyelve, mi akadálya lehetne akár a 12-14 évnek is. De nem jött össze. Bár ezek annyira kicsi számok az emberéhez képest, hogy a 10 vagy 12-14 is kevés, ez igazságos akkor lenne, ha 50 évig élnének.
A kuvasznak sem jött össze a 12 és neki sem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.