Hirdetés

2021. június 17., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Elza és Mása emlékére - kutyatartásom 10 éve

A kutyatartás legszomorúbb pillanatai, történetek, emlékek, fájdalmak, amin minden kutyatartó átesik.

[ ÚJ TESZT ]

Az utolsó hét

Most február elején 3-án és 5-én elvittem fülpucolásra, mert én már nem tudtam neki kipucolni, meg egyúttal a karmaiból is vágva lett és ha már ott van néztünk egy ultrahangot is, mert kicsit mintha bágyadtabb lenne. Minden rendben volt. Sokszor voltak ilyen hangulatingadozásai amúgy is, mondjuk nem csoda ennyi problémával, meg már öregedett is.
Egy héttel később szerdán lehangoltabban viselkedett és egy kicsit véreset kakilt akkor visszavittem. Lázas is volt, elkapott bélbetegségre utaltak a tünetek, megkapta rá a gyógyszereket. Másnap reggel rendben volt, délután kicsit gyengébben, este 21:00 körül viszont elkezdett vért hányni amit hajnalra 5:00 hagyott abba. Akkor éjjel még annyira nem féltem, mert ilyen bélbetegségek vannak, kaptak már el korábban is ilyet a többiek is, viszonylag könnyen kezelhető. Reggel azonnal rohantam dokihoz, addigra viszont már össze volt esve, kihűlve, ölben kellett vinnem, sokkos állapotba került, ez viszont már nem normális ilyenkor, ez már vészhelyzet, akkor döbbentem rá nagy baj van.

Egyetlen éjszaka alatt lerombolta.

Megkapott mindent amit ilyenkor adni lehet, görnyedtünk felette két órán át a rendelőben, első nap nem nagyon kapta össze magát azt hittem a reggelt nem éli meg, felemeltem a fejét és visszaesett tartás nélkül olyan gyenge volt, néha felébreszteni se tudtam. Vettem neki melegítőpárnát, energiapasztát, gyógyszereket, speciális kaját, mindent amit lehet. Közben azon aggódtam mire hazaérek ezek után kutatva a városban, vajon élni fog-e még. Élt.
Egész éjjel a légzését hallgattam és féltem mikor hagyja abba vagy ha mégse akkor vajon másnap reggel mennyire rossz állapotban lesz, egyáltalán magához tér-e még.
Reggel még élt, rohantam is vissza a dokihoz, bár már félve. Megint belenyomott mindent, ő még látta a reményt, ennél rosszabbakat is megmentett már és mivel neki van több tízéves tapasztalata ebben, így reménykedtem emiatt én is. Bár közben tartottam tőle, hogy valójában vége van és féltem attól is nehogy az legyen a vége egy egész éjjelt ordítva fájdalomban vergődik végig. Reggel mikor elindultam már úgy mentem oda mikor altassuk el ezt elkerülendő, van-e ennek értelme. Kezdtem feladni.
Ez az amit sosem szabad tenni: feladni. Ekkora hibát sosem szabad ejteni, sosem bocsátom meg magamnak. Annak fényében pláne nem, hogy kicsivel utána elkezdett javulni.

Délutánra kezdett kicsit éledezni. Jött egy pár napos keserves lassú javulás, ölben vittem ki, bólogatott a fejével jobbra-balra, tántorgott, összeesett pisilés közben úgy kellett megtartanom, a bokrok alá eltántorgott és bújt be összeesni. Jött egy pár napos közepesen jobb állapot, majd egy pár napos gyorsabb, jobb állapot, a többieket mikor vittem sétálni és zörgött a póráz ő is felkelt, hogy jönni akar. Persze visszatakartam, simogattam és sunyiban mentem el a többiekkel, hogy ő ne vegye észre és nyugodtan pihenjen.

Közben laboreredmények is megjöttek, veseparaméterek tragikusak, májparaméterek se túl jók, erős gyulladásra utaló értékek. Az ultrahangon és kézzel is kitapintható volt a begyulladt hasnyálmirigy, nyirokcsomók. Ezek még a két nappal korábbi értékek mikor még sokkal rosszabbul volt, úgyhogy rá lehetett kalkulálni a javulásokat, laboreredményt mindig tünetekkel együtt elemzünk.
Nem tudni pontosan mi volt az ok mivel klinikára nem vittem el alapos kivizsgálásra, nem akartam terhelni többórás autózásokkal egy ennyire beteg kutyát. Legnagyobb valószínűséggel daganatos lehetett már a vese is vagy a közelében volt daganat és korlátozta a vérellátását a veséknek.
Az biztos egy reggel még jó állapotban lévő kutya nem kerül sokkos állapotba egy éjszaka alatt egy fűtött házban, izommal, zsírréteggel egy egyszerű fertőzés vagy kis vér és folyadékveszteség miatt, neki annál komolyabb baja volt. Azt meg tudtuk, hogy ő nem tökéletes, csak azt nem, hogy mennyire rossz.

Macskát kergetett, séta közben nem köhögött, nem fulladt, pulzusa és légzése is normális tartományban volt, a doki is többször meghallgatta a szívét, tüdejét és rendben volt. Laboron sem voltak láthatóak ilyen jellegű problémák, nem volt sápadt, szeme, ínye rózsaszín volt és gyorsan vissza is állt a színe nyomásra, a bőre rugalmas volt, semmi olyan ami keringési problémát mutatna, se régebben, se előtte héten, se aznap.
A legnagyobb daganat is csak 3 cm volt, emiatt is leélhette volna a teljes életét.
Utolsó három napban már magától sétált, ugatott, védte a kertjét a kis erejével, már harapni akarta a dokit is, ivott, kiment napozni. Enni nem akart, etetni kellett, de már kakilt is tisztát, ment az emésztése, nem hányt vissza semmit, szépen javulgatott, már elkezdtük tervezgetni a hosszútávú felépülést is.

Szerdán 17-én este megjöttem a dokitól, magától besétált az udvarba, kicsit még kint volt a többiekkel addig összerámoltam, majd bejöttek. Elkezdtem a kajájukat csinálni, láttam liheg. Levettem a ruhát róla biztos melege van, már nem kellett melegíteni amúgy se, kinyitottam a teraszajtót is neki jöjjön be egy kis hűvös. Pár perc után már zihálva vette a levegőt. 18:02 óra, félredobtam a ruhát a helyére, visszatérdeltem hozzá megsimogatni, megnézni miért zihál ennyire, fekvésből ült fel, láttam a félelmet az arcán valami nincs rendben, majd félrecsapta a fejét miközben nyikkant egyet és oldalra dőlt, remegve befeszültek a lábai, fennakadtak a szemei, kiesett a nyelve, a szája széle kifordult és azonnal leállt a légzése meg a szívverése. Összeomlott a keringése vagy szívrohamot kapott. Próbáltam újraéleszteni, feltámasztottam a hátulját magasabban legyen, mindent ahogy tanítottak, kiabáltam neki, de semmi nem történt. Egy perc múlva még odébb mozdult a feje és nyikkant egyet akkor azt hittem sikerült, de az csak reflex volt. Hiába csináltam, semmi nem történt. Már csak kitágult szemekkel nézett mozdulatlanul.

10 éves és 3 hónapos volt.
Eltemettem.

Még csak ekkor kezdett belépni az öregségbe úgyhogy lett volna még idő, teljesen elvesztek a nyugdíjas évei. Ízületeivel nem volt gond, hallása, látása jó volt, szemén se látszott semmi, arca se volt öreg. Mondjuk sötétben nem látott, utolsó fél évben már bent a szobában elemes megnyomós kislámpával amit éjjeli szekrényre lehet tenni világítottam neki mikor hallottam, hogy a karmaival kopog, tapogat és szagolgat, nekimegy dolgoknak, olyankor mindig felkapcsoltam neki amíg feljött az ágyba. Ha este mentünk sétálni is már világítani kellett neki telefonnal az olyan utcákban ahol nem volt közvilágítás. Nappal viszont teljesen jól látott. Esetleg abban lehetett érzékelni, hogy sokat aludt és az utolsó hónapokban már úgy ébredt fel bágyadtan, viszont utána teljesen jól volt. Így utólag belegondolva ez már valószínű a daganatok miatt kialakult keringési problémák eleje volt. Hiába volt a légzése, szívverése rendben, séta közben terhelésre is jól viselkedett, nem láttam rajta sose ilyen jellegű problémát, a doki sem, se régebben, se most, ez így viszonylag rejtetten zajlott. Ekkor kellett volna elvinnem kivizsgáltatni alaposabban. Nem tettem meg. Bár ilyen előrehaladott állapotban is legfeljebb pár hónapot nyert volna és rendes klinika is alig van az országban én meg nem akartam egy idősebb kutyát szétstresszelni tucatnyi vizsgálattal mindenfelé rohangálva. Inkább nyugalmat biztosítottam neki.

Utóbbi fél évben éjjelente már felébresztett, mert pisilni kéretőzött ki. Az esti evés utáni ivást már nem tudta tartani reggelig, a hólyagfal is meg volt vastagodva látható volt ultrahangon, így nem tudott annyit magában tartani. Éjjel 3-4 körül ébresztett a karmaival kopogott vagy nyüszített a fejemnél vagy felugrott rám és lépkedett rajtam attól függően mennyire hamar ébredtem fel. Kiengedtem, kirohant, pisilt egyet vagy kettőt, gyors lépésekkel rohant is vissza mindig figyeltem az ablakból, jellegzetes pattogós vidám járása volt, a lábainak és a fülének is ahogy ugrált. Vastag medvekarmai voltak az amúgy aranyos kisebb lábain, mindig kopogtatta a padlón, a járdán és jelzett is vele, használta jelzésre. És mindig fel az ágyba, főleg a télen mikor fázott akkor nagyon szedte a lábait, aranyosan rohant is be, ha nem nyitottam ajtót neki azonnal már karmolt is rá hangosan. A bejárati ajtót ő karmolta össze egyedül, körbe is lett jelölve az ajtón a terület és fölé írtam: Elza karmolózóna.
Mikor rosszat álmodott mindig felsimogattam belőle és annyira megnyugodott, hogy ott voltam, azt szavakba nem lehet leírni.

Az azóta eltelt pár hétben szép napsütéses idő volt, pont a kedvenc időszaka, kint napozhatna és gyógyulgathatna, én pedig ápolgatnám és simogatnám ahogy tettem 10 éven át. Már nem tudom tenni...

Nem viselt meg még életemben ennyire semmi. Fogytam 6 Kilót a két hét alatt amíg ez tartott, alig ettem pár kiflit azt is alig tudtam lenyelni, pár decit ittam, be volt szűkülve a gyomrom is, éjjelente 20 percekre tudtam elaludni, állandóan sírtam, mikor pont el akartam aludni mindig felriadtam, mert olyan érzésem támadt mintha meghalnék és nekem is megállna a szívem, nagyon féltem.
Eltelt azóta három hét, most már ezek megszűntek, de délutánonként mikor elkezd sötétedni még mindig komoly letargia, melankólia kap el és mikor eszembe jut sírok. Azóta nem szeretem a sötét házat, sokat világítanak a lámpák amíg le nem fekszünk. Bár itt vannak a többiek, de olyan üres minden mégis, mintha egyedül lennék. Még álmodok vele, még néha elkezdem keresni egy pillanatra merre van vagy kihúzom a fiókot a gyógyszerei miatt amit adtam neki, még vannak komolyabb bevillanások mikor ráeszmélek mi is történt, hogy már nincs a legértékesebb kutyám és csak sírok. Közben próbálom a környezetem elől ezt elrejteni. Okkal. Egy embert évek múlva is megsiratnak, de egy kutya nem nagyon érdekel senkit... A kutyát csak a gazdája siratja, a gazdájának egyedül kell mindent feldolgoznia. Ebből felépülni nem lehet gyorsan, ha egyáltalán fel lehet teljesen, ez egy egész életre is kihatással lesz.
Gondolkozom azon miket rontottam el, miket nem adtam meg neki, miket ígértem meg neki amit nem adtam meg, hol hibáztam. Ugyanis akadtak ilyenek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.