Hirdetés

2021. június 17., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Elza és Mása emlékére - kutyatartásom 10 éve

A kutyatartás legszomorúbb pillanatai, történetek, emlékek, fájdalmak, amin minden kutyatartó átesik.

[ ÚJ TESZT ]

Az új korszak - Kira

Most a nyáron egy malamutos ismerősömnek mutattam, hogy milyen frankó malamutos falmatricákkal díszítettem a szobát erre reagálta nagyjából, hogy látszik rajtad a szenvedés, most már jó lenne, ha vennél egy malamutot is, hát elkezdtem keresni. Ismét egy hirtelen felindulás. Bár egyébként akartam egy kis egyensúlyt a falkába, hogy a két öreghez két fiatal legyen. Külön séta, hogy mindenkinek meglegyen a maga tempója, társa és foglalkozása, falkán belüli elhelyezkedése stb. Úgyhogy annyira nem voltak átgondolatlanok és felkészületlenek a kutyaválasztásaim egyik esetben se, de azért sok véletlenszerűséget hagytam benne.

Még mindig nem volt olyan malamut ami tetszett volna, én nem akartam a klasszikus szürkesapkás malamutból amiből ezer is van, de az a rajzolat és szín ami tetszett meg a huskynak a jellegzetessége inkább, azt viszont szintén nem akartam, ráadásul olyan válogatósan amilyen vagyok elég nehéz kutyát venni egy olyan éghajlatú és elhelyezkedésű országban ahol nem elterjedtek.

A szívem mélyén a falkába inkább egy kuvasz kellett volna amúgy is, a két-két fajta úgy passzolna, ezen is rágódtam egy darabig. Viszont nem találtam megfelelő kuvaszt, három kaukázusit sem akartam, malamut nem volt husky rajzolattal és színnel, így végül kompromisszumot kötöttem és egy ígéretes helyről alusky lett, közép-kelet európai vérvonalból.
Nagyon megtetszett végre olyan rajzolat és szín amit kedvelek, persze értelem szerűen nem malamut így a klasszikus medve alkat amit még szerettem volna nem lesz, de mellette döntöttem.
Medve nem lesz belőle fajtájából adódóan, a malamut vérvonal benne is már a melegebb éghajlathoz jobban alkalmazkodott, vékonyabb zsírú és rövidebb szőrű, így mindenképp vékonyabb lesz, viszont nyáron óriási előnye a hőségben, mozgásigénye, viselkedése is mérsékeltebb.
Első kölyökkutyám egyébként, kifejezetten könnyen ment a felnevelése a fajtához képest, de valószínű csak a már megélt kutyás évek tapasztalata miatt volt könnyű, bár sok szitokszót kellett felhasználni hozzá így is. Az összes többihez nem kellett annyi, mint csak őhozzá.

Most 8 hónapos, eddig csak két fogát sikerült kitörnie az állkapocs csont egy darabjával együtt és az állkapcsa ugrott ki a helyéről, mikor játék közben teljes erőből a hintavasnak futott. Tipikus északi kutya, a hülyeségben élen járnak. Időnként elgondolkozom rajta ennyire idétlen gondolkodással hogyan tudtak életben maradni eredeti élőhelyükön. A másik két juhászfajta már kölyökként is sokkal komolyabb és határozottabb, átgondoltabb.
Jó fogtechnikust javasolt a doki, úgyhogy semmi nem látszik belőle, bár eleinte nem gondoltam volna, hogy ebből valaha normális száj és harapás lesz ahogyan kinézett, de teljesen eltűnt. Természetesen nem zajlott le az egy hónapos gyógyulási idő sem normálisan, többször szétszedte a szájában a drótokat, felszúrta rá a nyelvét, de végül keservesen a végére értünk és láthatatlan lett.
Allergia nála is jelentkezett, de ezen a doki már meg sem lepődik, tucatszám kerülnek hozzá ezzel a kutyák a tökéletes tenyészettől kezdve a végtelen keveréken át mindenféléből, külső tényezőkkel van a probléma nem a kutyákkal.

Természetesen kölyökként a legnagyobb kárt ő okozta a házban, ágyam, takaróm, szőnyegek, kutyafekhelyek számtalanul lettek széttépve, az Elzáéból is amiért eléggé mérges voltam rá, de ez van. Egyet ki kellett dobnom, de a többit megmentettem, Elza emlékével együtt. A többiek csak megrágcsálták kicsit néha, Kira viszont darabokra tépett mindent kölyökként rendszeresen, aztán sikerült kinőnie. Ellenben 8 hetesen a legelső naptól fogva szobatiszta volt, sosem pisált vagy kakilt be, semennyire nem kellett erre tanítani, nyüszített, hogy engedjem ki pisilni, bár ez a tenyésztője hozzáértésének köszönhető inkább. Első sétán 9 hetesen a hámot ráadva azonnal tudta mit kell csinálni, semmit nem kellett mutatni vagy szoktatni hozzá. A vizes tálat viszont rendszeresen kidöntötte, mert 4 lábbal benne állva ivott.

Fajtajellegéből adódóan nagyon szereti az embert és a közelségét amit szeretek is, miközben tesz is rá, nem egygazdás, nem őriz, nem véd, ezt viszont nehéz megszokni a juhászok után. Még csak nem is ugat a jellegzetes hangján. És ritkán beszél, a látványos malamutos beszélgetést azt nem csinálja, csak evésnél, sétára készülésnél és ha macskát lát. Hiába játszok neki malamutos hangokat vagy csinálom neki én, nem válaszol rá. Feljön az ágyba ő is, simogatni kell, de eltelik ő is vele. Érezni rajta, hogy ő nagyon más, mint a juhászok.
Sajnos ebben csak a kuvaszom volt tökéletes, őt megállás nélkül lehetett, sőt kellett is simogatni, ölelgetni, piszkálni a szőrét, vakargatni a bőrét, mert kérte mindig amíg el nem aludt. Ha abbahagytam idő előtt akkor simogatott a lábával vagy meglökött az orrával, hogy még kéri.

Közben eltelt két hónap, Kira sokat fejlődött és változott és elkezdett néha beszélni is. Most már bújósabb ő is, a meleg ellenére éjjelente felébredek és az ágyon van, fejlődik, komolyodik, a juhászok mellett másabb lesz kicsit a viselkedése, mint fajtatársainak, valószínű a falka széthullásával és az én állapotommal is összefüggésben van mindenki változása.

Gyorsan elment az idő, nem gondoltam, hogy 5 hónapig fog csak tartani ez a falka, pedig nagyon jó összhang alakult ki benne, nagyon jól sikerült összerakni, összehangolni, jó rendszer volt, életem csúcspontja amit megalkottam és reméltem, hogy eltart másfél, két évig majd, de csak ennyi lett.

5 hónap...

5 hónappal ezelőtt még nagyon nem látszott ebből semmi, hogy az egyik váratlanul elmegy, a másik pedig hirtelen öregedésnek indul és menni is alig tud, majd elhagy ő is. Minden egyik napról a másikra...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.