Első oldal
A második nap története
Kicsit kialvatlan ébredés után, /lásd bulérosz a szomszédoknál/ elmentünk a pékségbe, ahol nagyon finom kenyereket vettünk. Itt kisebbek a kenyerek, nem is láttunk kilósat, de nagyon friss és finom volt minden, csak úgy kínálgatták magukat a ropogósra sült, illatozó péksütemények.
Mielőtt kiutaztunk, a Nők Lapjában olvastam egy cikket Görögországról, sőt éppen Sartit mutatta be a cikk. Ott olvastam, hogy ha kint járunk, a fetás kenyeret ki ne hagyjuk!
Hát én nem hagytam ki, fetás kenyeret, sőt olívás kenyeret is vettem, megterítettük az asztalt, olyan lett, mint egy terülj-terülj asztalkám. Mindenesetre jól bekajáltunk, a péksütiken kívül a többi kaja hazai volt, illetve a tej volt még idevalósi.
Reggeli után megittuk a kávét, aztán elhatároztuk, hogy kicsit kirándulunk, ezért elmentünk Sassos motorkölcsönzőjébe. A lányomék két éve ott béreltek robogót, és járták be a környéket. Sassosnak magyar felesége van, Betty, de Sassos is tud valamennyit magyarul, jól elbeszélgettünk velük. Lilla lányom már önálló motorozást tervezett, mivel azóta megszerezte a jogosítványt, így négy robogó lett bérelve. A páromnak van jogsija motorra, így Ő nagyobb motort választhatott.
Mi a fiammal potyautasok voltunk, igaz van jogsim, de régebben volt egy kerékpáros balesetem, /amit én okoztam, és én voltam a szenvedő alanya is.D/ és azóta jobban szeretem, ha kettőnél egy-két kerékkel több van.:D
A félelmemet még fokozta, hogy amikor a motorral téptünk hazafelé, akkor elmentünk Sarti beach felé, mert egy itthoni ismerősöm ott dolgozik egy hotelban és őt próbáltuk megkeresni, de nem találtunk kiírva ilyet, gondoltuk motorral gyorsabban megtaláljuk. Egy ilyen letérőnél, szerencsére nem mentünk gyorsan, amikor lefordultunk az útról a homokban kicsúszott a kerék, így betakaróztunk a motorral. Az ijedtségen kívül nem esett bajunk, egy kicsit megütöttem a vállam, meg a jobb gyűrűsujjam fájt.
Itt eszembe jutott a félelmem, hogy na biztos ezt éreztem én, de szerencsére túl vagyunk rajta, most már nem történhet velünk semmi baj, aztán hazamentünk, kis elemózsia csomagolás, tankolás, és irány a Halott város!
Nagyon szép hegyi utakon jártunk, sziklás hegyoldalak, fent a kietlen hegyoldalban bádogbódékból összetákolt kecskeólak, de több száz kecske számára. Roncs lakókocsi, vagy összetákolt kis házikó szolgált lakhelyül annak, akik a sok állatot felülvigyázta. A kerítés, amivel a „kecskefarm” körül volt kerítve, karók, faágak, meg mindenféle háztartási hulladékból állt össze.
Hát így néz ki az összetákolt kecskefarm
Amúgy érdekes látvány volt, hogy egyszer csak a semmi közepén ilyen, és ehhez hasonló telepeket lehet látni. Nem tudom hánnyal találkoztunk, talán 4-5 telep lehetett, egyik kisebb, másik nagyobb. A képen látható, az a kisebbek közé tartozott.
Szintén a képen látható, hogy van villanyvezeték a semmi közepén is. Sőt sok helyen vastagabb slagokat láttunk, majd kis tavacskát formázó gödröket, melyeket vízzel töltöttek meg. Gondolom az állatok itatására szolgált.
Mindenesetre amerre jártunk, és a kecskék is jártak, nem volt hiány bogyóban. Amikor a lenti képen lévő partszakaszra lementünk, akkor követni lehetett volna a bogyók alapján a kecskék vonulását.
Gondolom egy esős időszak után, a hegymenetből levonuló bogyóáradat a tengerben köt ki, mint ahogy minden hulladék engedelmeskedik a terepviszonyon lefelé hömpölygő vízáradatnak. Végül is a tenger úgyis kimossa magából a szemetet.
Erről árulkodott sok helyen a hullámok által kimosott szemét, ahol volt minden. De ebben nekünk is volt néminemű szerencsénk, mert a barátainktól kölcsönkapott búvárcucc összekötő gumikarikáját elveszítettük, de találtunk mellette hármat!:D
Kecskék vonuló serege a part felé… Remélem volt annyi eszük, hogy nem inni mentek :)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
