2024. április 24., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Először Ázsiában: Tajvan

A Computex ürügyén jutottam ki Tajvanra, de a kiállításnál ezerszer érdekesebb maga az ország.

[ ÚJ TESZT ]

Közlekedés

Ahogy ezek itt A-ból B-be mennek, az valami leírhatatlan. Az őskáosz vegyítve a legmodernebb technikával és az egymásra való odafigyeléssel. Mindenki dudál, de nem anyázva, hanem csak jelezve, hogy jövök. A sávok csak tájékoztató jellegűek, a piros lámpa is jelzésértékű, ráadásul elképesztő mennyiségű robogós van az utakon. Zümmögnek, cikáznak, egészen szürreális látvány, ahogyan egy Taipei pirosnál előremegy a sor elejére uszkve 60-70 ilyen kis izé és egyszerre startolnak el a zöldnél (ami még félig piros). Egyszer láttam taknyolást, bukót mindenki hord, más védőruhát senki.


Robogóból igencsak sok van

Rendszámot a robogókra! - mondották Tajvanon, s így is lett. Általában 125 köbcentis gépekkel nyomják, van helyi gyártmány is. Sokszor ülnek ketten egy gépre, de látni triókat is, ahol a kisgyerek áll(!) elöl, sokszor szállítanak tárgyakat ezekkel a gépekkel, de a legjobb az, amikor 40 kilós lánykákat látsz úgy vágtatni az utcákon, hogy lobog a haja a bukó alatt meg a szoknyája. Tényleg tök menő, és hát be kell vallanom, hogy alapvetően félek a motorozástól, de itt bőven kijutott belőle és hatalmas feeling, hogy egy vagy a sok robogós között, akik az esti városi fények alatt cikáznak az úton, és meg tudom érinteni a menetrend szerinti buszt útközben, no meg persze ha nem őslakosok ülnek egy robogón, akkor a helyiek is nagy elánnal integetnek, hogy szevasztok. És ezt a retkes meleget is jobban el lehet viselni, ha negyvennel jön szembe a menetszél.


Színes, helyi buszjárat a Maokong hegyen

Ennél is fontosabb egyébként, hogy itt senki sem akar megölni senkit közlekedés közben. Mindenki tolakszik, persze, de mégsincs harag, A-ból B-be akarunk eljutni, ez nem verseny. Érdekes módon a nagyobb kocsikat favorizálják, mindegyik klímás és automata, a Toyota toronymagasan vezeti statisztikát. A zebrára szarnak, átmész, ha tudsz, dudáltak rám kanyarodó autóból zebrán, ez micsoda, ne haragudj. De nem idegességből, csak hogy menjek már hangyányit gyorsabban, mert menne ő is. A taxi nevetségesen olcsó (a benzin is kétszázzal bentebb van, mint itthon), a buszok is (egy jegy átszámítva 240 HUF), a metró pedig megállófüggő, alapból 100 HUF, ez öt megállón belül él, aztán növekszik a tarifa.


Zhongxiao Fuxing állomáson várják a népek a metrót

Ha már metró. Taipei kötött pályás hálózata csak metróból, illetve magasvasútból áll, villamos nincs. Ez a kettő meg egyébként is ugyanaz, mert a külvárosban inkább a föld fölé emelik a pályát, bent pedig alul halad a vonal. NFC-s a beléptetőrendszer (egyébként mindenféle boltokban is lehet így fizetni), és baromi jól van az egész szervezve. A peronon csíkok vannak, ott kell sorakozni, így nem ütköznek össze az emberek az ajtóban. Van olyan vonal, amin vezető nélküli, gumikerekes szerelvények járnak, ezt imádtam. És hát ami ennél is fontosabb, jelen pillanatban is láttunk három különböző új vonalat építeni (és a Rosta szerint pár éve még nem is tervezték), nekik bezzeg nem gond, hogy a 30 kilométerre levő reptérre kivigyék a magasvasutat. Hegyek között, bocs, hogy legyen nehezítő körülmény is.


Fent a vezető nélküli magasvasút, lent a taxik

A másik csoda a HSR. Ez a High Speed Rail rövidítése, nagyon nem kell magyarázni, gondolom. A japán Shinkansen mérnökei tervezték, végigsuhan a nyugati parton. Elméleti maximum 341 km/h, de a mindennapok során csupán 300-zal közlekedik. 2007 óta működik, egy 400 kilométeres út került átszámolva 12 ezer forintba, teljes áron. Annyira nem is sok, klíma, dönthető ülés, és percre pontos indulás-érkezés. Ja, és a vasút egyébként is Taipei alatt a föld alá kényszerül, itt nem szabdalják sínek keresztül a várost. A főpályaudvar modern, tiszta, legalul a vágányok, a földszinten boltok és jegyvásárlás, felül pedig éttermek. Így is lehet(ne)…


Érkezik a HSR az állomásra

A HSR átadása után megszűnt a belföldi légiközlekedés és az autópályán is csökkent a forgalom. Ettől függetlenül csődbe ment a magáncég, amelyik az építkezést finanszírozta, most állami kézben van. Szóval nem valószínű, hogy a következő HSR majd a Siófok-Budapest vonalon létesül. Pedig 20 perc a Balatonra a Délitől… az bizony odacsapna.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Elfeledett fűszereink

    Valójában nincsenek teljesen elfeledve, de ritkán használjuk és sokukról azt sem tudjuk, hogy „ősi” magyar fűszer.

  • Tajvan másodszor

    Négy éve voltam először, most ismét eljutottam Tajvanra. Videós kontent, költségek a varázslatos ázsiai országból, amit nem ismernek el.

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.