Ennek az írásnak egy korábbi írásom adja az alapot( Egy kezdő airsoftos kálváriája ), ezért nem írom le újra hogy mi az az airsoft.
Több nappali játék után elég felkészültnek éreztem magam, hogy részt vegyek első éjszakai játékomon. Ha tudtam volna mi vár rám akkor kétszer is meggondolom a jelentkezést.
Este 6-ra kiértem párommal az erdőbe. Már szinte mindenki beöltözött, felszerelte a lámpát a fegyvere csövére, amit akkor kellett felvillantani, amikor lövés közben a ravaszt szorítottuk( ezzel szimulálva a torkolattűz csóváját). Kezdett a levegő hideg lenni, de a legnagyobb csalódás az volt hogy egy hatalmas területre összesen 9-en voltunk. A mi(piros) oldalunk 5 főt számlált, az ellenfélé(kék) 4 főt. Az ellenfélnek lőszeres ládákat kellett A-ból B-be cipelni a koromfekete erdőben, míg nekünk le kellett csapni az ellenre és el kellett lopni a szállítmányt. Mivel sosem jártam elemlámpa nélkül egy várostól távoli erdőben, nem tudtam felkészülni a látványra, azaz a semmit nem látásra. Életemben először (Na jó másodszor, mert van egy Barlangászós élmény ahol NULLA méter a látótávolság) tapasztaltam azt hogy 20 méteren túl se a társaim, se én nem látunk semmit, ami nincs megvilágítva. Félelmetes volt. Az ellenfél mozgásását néha-néha tisztán lehetett hallani, ahogy recseg alattuk az avar, ha nem fújt a hideg 6 fokos szél, és biztosan tudtuk hogy minket is ugyanígy hallani, de látni nem láttunk semmit, csak néha az elfoglalandó láda oldalára erősített világító pálcát, ahogy felénk közeledik.
Az akkor még vadidegen társaimmal az összeszokottság teljes hiányában össze vissza kúsztunk,nyakig az avarban, miközben az összes rovar, pókok, hernyók és hasonló jók meg rajtunk háborúztak. Vicces volt.
Hirtelen elszabadult a pokol. Felvillantak az elemlámpák és mi, amilyen hülyén helyezkedtünk, cserkészekből űzött vad lettünk. Megpróbáltunk visszalőni, de lövés közben saját társainkat világítottuk hátba, tökéletes célt kínálva, így azok azonnal elestek. Én kaptam azt a megtisztelő posztot a szervezőtől hogy a raj orvosa legyek. Sajnos tunya életstílusommal teljesen ellentmondot ez a feladat, mert gyakorlaitag a fegyverem csak dísz( 4 kiló nehezék ) volt, miközben az ellenséges lövések közt cikázva rohanhattam egyik társamtól a másikig, hogy "gyógyítsak". Természetesen az a szabály, hogy ha az orvos elesett, akkor az a raj akinek az orvosa kaputt, az vesztette a kört, ezért mind a 4 ellen rám vadászott és meg is talált, amikor véletlen beleszaladtam a saját társam égve felejtett fénycsóvájába. Engem egyszer gyógyíthattak, ezért az összecsapás még pár percig zajlott, annyi változatossággal, hogy már kérdeztünk lövés előtt az árnyaktól, hogy "KÉK vagy???". Ha igen volt a válasz vagy nem volt válasz akkor lőttünk. Sajnos egymást is rendszeresen hátba, így hamar vége lett.
Első ládát bebuktuk, de az ellen máris hozta a következőt. Baromira fantáziátlanúl ugyanazon tisztáson vártuk őket, igaz most már profibb elhelyezkedéssel, és kezdtünk egymással beszélni és tervezni. Hirtelen a hátunk mögül úgy 100 méterről iszonyat sikolyokat hallottunk. Olyan volt, mintha egy nőt késelnének. A sikolyok nem akartak szünni és mi egyre jobban féltünk,mert néha mintha közelebbről jött volna. Amikor olyan sötét van, hogy futás közben el-el kaszál egy vastagabb ág olyannyira nem látsz, nem túl jó ilyen sikoltozást hallani. Szerencsére 10 perc után nem hallottuk többé. Viccelődtem, hogy biztos az ellen csapatában levő lány szórakozik, de kérdeztük és nem reagált rá...Figyeltem a társaim. Ketten pont úgy helyezkedtek egy gerincen, hogy ha az ellen mesterlövész lemegy a kis völgybe alánk, akkor az világosabb égháttér miatt azonnal látja őket. Lassan odamentem és épp szólni akartam nekik, mikor egyikük érezve hogy mit akarok odanyúlt a társa vállához, hogy jelezzen neki. "Pakk" hallatszott a hang, és társam, aki jelezni készült lefeküdt előttem, olyan esetlenűl, mint akit igazi lőszerrel találtak el és halkan ennyit mondott: "MEDIC(Orvos)". Tudtuk hogy nem vagyunk egyedül, hogy a sötétebb sűrű erdőben ott leselkedik a mesterlövész, és társa. Talán egy órát maradtunk egy helyben egy nagy fenyő alatt húzva meg magunkat, de a hideg és a türelmetlenség kikezdett rajtunk, pont mikor elhangzott a "VÉGE!" kiáltás.
2-0-ra vesztettünk de cserébe olyan élményben volt részem, amit eddig csak filmekben láttam és háborús emlékekben olvastam. Valós helyzetben is ennyire lát el egy ember 100%-osan, utána szinte egy láthatatlan massza lesz minden. Félelmetes lehet éjjellátó nélkül harcolni az ellenséggel. A mai modern fegyverek 300-400 méteres hatásos lőtávja ilyen körülmények között semmit sem jelent. Ilyen közelharcban szinte érezni a másik ember szagát és a legkisebb hezitálást, arról nem is beszélve hogy valós körülmények között már mind meghaltunk volna a saját társaink lövéseitől. Szerencsére nem volt időnk ezen agyalni mert kész lett a bogrács paprikás krumpli és a szervezőkkel, segítőkkel és ellenfeleinkkel egy marha jót ettünk jókat röhögve, ahogy egy egy ember felidézte, hogy ő mit látott, élt át. Nem vonzanak az igazi fegyverek, igazi fegyverhasználat után nem lehet az ellenféllel jót beszélgetni és enni. Azt eddig is tudtam hogy az Airsoft jó de ezzel az éjszakai mókával már egyenesen csúcs. Csak ezjár a fejemben
Miután a sátrakban és a kocsikban kialudtuk magunkat, egész szombaton( másnap) játszottunk tovább, immár 30-an. Csapatonként 3 5 fős rajjal. Azok a srácok akikkel éjszaka kényszerből voltam egy csapatba, másnap nagyon megleptek. Nagyon megkedveltem őket, és meglepően jól dolgoztunk együtt. Hála a rajomnak és a másik 2 támogató rajnak, sikerült a nappali játékot megnyernünk. Olyan volt mint a normandiai partraszállás, ahogy tucatnyi ellenséges golyó közt cikázva rohantunk társammal cipelve a nagy lőszeres ládát. Az ellenség is nagyon jól játszott. Gratulálok nekik az ellenállásért, és elnézést a társaimtól, amiért azonosítás hiányában véletlenűl rájuk lőttem.
Következő játék Április 26-27, mind ott legyetek ám.
