Vizsgálódás 2.
Reagálási idő (utánhúzás)
Overdrive = Off
Overdrive = Standard
Overdrive = Enhanced
A képeken a PixPerAn kiskocsiját láthatjuk, az Overdrive háromféle beállításában. Bal oldalon a legjobb, jobb oldalon a legrosszabb eseteket. A felső többtíz ms-es reagálási időről tanuskodik, ami már hétköznapi használatra is túl sok lenne. A középső ehhez képest jóval gyorsabb, 16 ms körüli, halvány overshottal. Végül az alsó 16ms alatti váltási időről tanúskodik, picivel több overshottal.
Kicsit többet árul el a különbségekről egy másik teszt:
Overdrive = Off
Overdrive = Standard
Overdrive = Enhanced
Mint látható, Overdrive nélkül mind a sötét->világos, mind a világos->sötét váltás lassú. Standard módban csak az utóbbi, Enhanced módban pedig mind a kettő gyorsított. De az is látható, hogy a fekete->sötétszürke váltás, bár közbeékelődik egy gyorsítást szolgáló világos fázis, mégis marad valamicske a csóvából. (Ez más PVA-knál is előfordul.)
Lag
A lag -- módtól, Screen Size-tól és Overdrive beállítástól függetlenül -- legkisebb leolvasható értéke 0, legnagyobb 30 ms volt. Az átlag valahol 15 ms köröl lehet (talán 16,6 ms, ami éppen 1 frame@60Hz), ami elég jó érték egy VA típusú kijelzőtől.
ColorHCFR-es mérések
Először kíváncsiságból ránéztem az sRGB módra. Az látszik, hogy nincs gyárilag kalibrálva, ennek ellenére viszonylagosan a helyükön vannak a dolgok (luminancia-görbe, gamma, RGB szintek, színhőmérséklet):
Majd az alább részletezett kalibráció után is mértem egyet (ez itt már a Custom mód):
A monitor CIE diagramja
(Fehér vonal: monitor, sötétszürke: sRGB referencia)
A CIE diagram szerint a monitor színtere majdnem teljesen egyezik az sRGB színtérrel, azon a kék és zöld csúcsoknál lép túl minimálisan. Azonban, a szem már ilyen kis eltérésekre is érzékeny. Számomra a kék enyhe mássága tűnt fel elősztör, de egy IPS panel mellé téve a zöld is láthatóan más. Persze, itt elég kis különbségekről beszélünk, ami sokaknak talán fel sem tűnik, vagy nem számít.
Mindenesetre valószínűleg ennek számlájára írható, hogy a monitor színei, bár elég jók, de mégsem annyira élethűek, mint az IPS paneleké (persze ez az adott fotón is múlik). Azért csak valószínűleg, mert mint a következő tesztből majd kiderül, az IPS valahogy akkor is élethűbb színeket produkál, ha hasonlóan nem tökéletes a fedés. Megjegyzem, ez inkább csak természetes fotókon észlelhető, ezen belül leginkább talán a bőrszínen. Ami a mozifilmeket illeti, azok színvilága általában amúgy is manipulált, így ott ez a dolog legtöbbször egyátalán nem számít.
Kalibráció
Az EV2333W minden módja ugyanazt a színteret használja, így elegendő pl. az alapértelmezett beállításokkal rendelkező sRGB vagy az arra állított Custom módban elvégezni a kalibrációt, a többi ahhoz képest színtelítettségben, gammában, stb. tér majd el. (Feltéve, hogy mindebbe nem rondítanak bele alacsony precizitású belső számítások, de itt ezzel nem kell számolni.)
Ami befolyásolhatja még a dolgokat, az az, ha az egyes módoknál a fényerő-beállítás is más, mivel az intenzitástól függően módosulhat a háttérvilágítás fényének színhőmérséklete. (Ez okból végezzük a kalibrációt egy adott fehérszint mellett, pl. 120 cd/m2. Illetve a profik a fényerő jelentősebb módosításakor is újrakalibrálnak, vagy másik profilt használnak, de ez otthoni körülmények között nem szokás.) Ez a CCFL típusától és vezérlésétől is függ. Az EIZO igyekszik minimálisra csökkenteni ezt a hatást.
Ezen a ponton felmerül egy alternatíva: ha nem nagyon szándékozunk váltogatni a módok között (lásd pl. az Overdrive-ról írottakat), akkor a fehéregyensúlyt már a monitoron beállíthatjuk (tehát ilyenkor azt nem a kalibrációra bízzuk): erre szolgál a Custom módban az RGB gain. Ennek megvan az az előnye, hogy olyankor is a helyén lesz a fehéregyensúly (legalábbis ami a legvilágosabb fehéret illeti), ha olyan programot futtatunk, ami kilövi a kalibrációs profilt. Viszont ebben az esetben a többi mód fehéregyensúlya beszabályozatlan marad. (Hacsak nem hozunk lérte számukra egy külön kalibrációs profilt.)
Én mindenesetre most ez utóbbi forgatókönyvet követtem. Először lássuk a fehéregyensúly-belőtt, de még kalibrálatlan, majd a kalibrált értékeket!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
