A szerelés-sorozat
Elő is kerestem kis mindenes szerszámkészletemet és nekiláttam a laptop szétbontásának.
- Első lépésben kipattintottam azt a három kis védőkupakot, amik a laptop aljának legelején védik a billentyűzetet rögzítő csavarokat.
- A védőkupakok eltávolítását követően kicsavaroztam a három csavart, így a billentyűzet levehetővé vált. Itt óvatosan kellett eljárnom, mert ha a kicsavarozást követően kinyitottam a kijelzőt és nem nyomtam be elég erősen a nyitógombokat, akkor nem akadtak ki rendesen a rögzítőpöckök és a kijelzővel együtt jött a billentyűzet is.
- A kijelző sikeres felnyitása után már könnyűszerrel ki tudtam szedni a billentyűzetet: szimplán magam felé húztam, majd az egészet finoman kiemeltem a helyéről, vigyázva a szalagkábelre.
- A hátsó fedél kiszedése (amin az állapotjelzők is vannak) már picit nehezebb volt. Itt is három csavart kellett kicsavaroznom, egyet a D-Sub-kimenet mellett, kettőt pedig az LPT-port körül. A csavarok eltávolítása után felemeltem a fedél hátulját, előrenyomtam az egész fedelet, majd ezt is ki lehetett emelni a helyéről. A műveletek elvégzése után így nézett ki a masina:
A képen már hiányzik a két hibás érintkezőlemez, mert mikor szétbontottam a gépet és hozzányúltam az egyikhez, akkor az a maga nemes egyszerűségében a kezemben maradt. Gondoltam egy merészet és kézzel leszedtem mindkettőt az alaplapról. Érdekesség, hogy nagyon könnyen megadták magukat. A behajlott lemez meg még könnyebben tört ketté az ujjaim között.
Egyértelművé vált, hogy pótolnom kell őket valamivel. Eszembe is jutott a megoldás: valahol a szekrényem mélyén van egy működésképtelen, Compaq LTE-5000 típusú laptop alaplapja, amin biztos vannak olyan érintkezőlemezek, amik megfelelnek a célnak. Kevés keresgélés után meg is találtam:
A rajta lévő lemezek tökéletesek tűntek ahhoz, hogy pótolják a megfáradt érintkezőket. Előkaptam forrasztópákámat és nekikezdtem a szerelés második fázisának.
Mint látható, az első lemez teljesen ép, de a másik kettő hiányzik.
Kiforrasztottam a hibás Compaq laptop-alaplapból két érintkezőt.
Az eredeti forrasztási pontok nem voltak jó helyen, mert nekem középre kellett forrasztanom a lemezeket, így lekapartam középről a védőréteget, hogy új tapadási pontokat biztosítsak a forrasztóónnak.
Felvittem egy jó nagy adag forrasztóónt a megfelelő helyekre.
Végül a lemezek is a helyükre kerültek. Pár pillanat múlva az akkumulátort is belepróbáltam, hogy érintkezik-e (ezt a multiméterrel is ellenőriztem).
Rögtön a forrasztás végeztével erősen elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon tápegységgel sikerül-e beröffenteni a masinát. Szintén a szekrényem aljából előkapartam egy Compaq tápegységet, de szembesülnöm kellett azon ténnyel, hogy nem akar belemenni a csatlakozó a foglalatba. Másik tápegységem nem volt, így házi-megoldáshoz folyamodtam, ami a következőképpen nézett ki: fogtam fél méter drótot, az egyik végét összedrótoztam a tápegység dugójával, a másik végét pedig betuszkoltam a laptop tápcsatlakozójába, a két drótvéget egy kis papírdarabbal úgy elválasztva, hogy ne érjenek össze a pólusok.
Jött is a nagy öröm: laptopom jelezte, hogy kap hálózati feszültséget. eltoltam a főkapcsolót a megfelelő irányba és láss csodát: a laptop bekapcsolt! Egyébként később meg is untam az állandó drótozást, így leforrasztottam a rossz Compaq alaplapról a tápcsatlakozót és beforrasztottam az IBM-be. Persze a régi tápcsatlakozót megőriztem, így bármikor vissza tudom forrasztani.
Csillogó szemekkel figyeltem a kijelzőt, ahogy számolja le az 1920 KB-nyi memóriát és zene volt füleimnek, ahogy gépem leellenőrizte a floppy-meghajtót. Az audio-vizuális élménybe viszont rögtön bele is rondított valami: a merevlemez. Elkezdett zakatolni, majd elhalkult. Majd megint zakatolt és megint elnémult. Majd megint. Ezt pontosan négyszer játszotta el, végül a gép két csippanással jelezte, hogy valami nincs rendjén.
Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a merevlemez bizony jobb létre szenderült. Nincs mit tenni, le kell mennem a helyi számítógép-szaküzletbe/szervizbe, hogy winyót szerezzek.
Az út előtt viszont előkeresetem az összes EDO-RAM-om, hogy kipróbáljam őket. Itt jött a másik probléma: sok RAM-ot nem sikerült beletennem a slot-okba, mert a memóriák alján lévő középső vájat túl kicsi volt és a slot közepén lévő műanyagpöcök nem akart teljesen belemenni. Vagy ha sikerült is bepattintanom egy memóriát, a gép nem kezelte azt. Ekkor is megpróbálkoztam egy házi megoldással: kicsit mélyebbre fabrikáltam a RAM-okon a vájatokat, így már be tudtam tenni őket a gépbe, de sajnos egyiket sem tudta kezelni.
Ezek után lementem a PC-boltba és kérdésemre, hogy milyen laptop-merevlemezek vannak, a szervizes három HDD-t mutatott: egy 10 GB-os IBM-et, egy 6,4 GB-os, szintén IBM gyártmányt, valamint egy 1,8 GB-os Hitachi-t. Oké, mondom akkor az 1,8-as lesz a nyerő. Megkérdeztem még, hogy van-e a laptophoz való EDO-RAM. Mutatott egy párat, de sajnos egyik sem passzolt volna a géphez. Végül megérdeklődtem, hogy van-e olyan átalakító, amivel laptop ATA HDD-t lehet asztali gépbe tenni. Ez viszont volt. A kettőért együtt kifizettem 1400 Ft-ot, majd hazaindultam.
Hazaérvén először arra gondoltam, hogy először megpróbálom életre kelteni a laptop 60 MB-os Conner merevlemezét. Szétszedtem az asztali gépem, rácsatlakoztattam az egyik ATA-kábelre az átalakítót, bekötöttem az átalakítóhoz csatolt Molex-csatlakozót, végül rádugtam az egészre a winyót. Bekapcsoltam a gépet, de semmi sem történt. Vajon miért nem megy? Lehet, hogy fordítva van rákötve az átalakítóra a Molex-kábel? Oké, fordítsuk meg! Na, ezt nem kellett volna: mikor így, megfordított tápkábellel kapcsoltam be a gépet, a winyó nyák-lapján először csak elkezdett füstölni egy ellenállás, majd annyira felizzott, hogy megolvadt a forrasztás és leesett a nyák-lapról. Volt egy 60 MB-os winyóm.
Először a fejemet vertem a falba, hogy hogy lehettem ennyire idióta, majd azzal nyugtattam magam, hogy úgy is rossz volt. Próbáljuk ki az 1,8 GB-os példányt. Persze a tápcsatlakozót visszafordítottam és úgy kapcsoltam be a gépet, de semmi sem történt. Lehet, hogy rossz az átalakító? Na mindegy, majd később próbálkozom vele.
Beletettem a Hitachi-t a laptopba és bekapcsoltam a gépet. Szépen felpörgött és rendben letesztelte magát. Ez bizony működik, össze is szerelhetjük a gépet.
Az összerakás után új zavaró tényező akadt, méghozzá az, hogy elég koszos a gép. Főleg a billentyűzet volt nagyon beszennyezve. A terv azon nyomban készen állt: tisztítsuk meg az egészet!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
