Bevezetés

Nagyon régen készítettem már tuningos bemutatót. Ennek egy kisebb, és egy nagyobb jelentőségű oka van. A kisebbik oka az, hogy az elmúlt időben inkább a retro számítógépek felé fordultam, és azokat faragtam, többek között a BRSZK kiállítás alkalmaira. A nagyobbik ok, hogy nagyjából a 2010-es évekig bezárólag nem igazán maradt olyan platform, olyan CPU családjának legalább egy-egy tagja, amit ne tuningoltam volna. Hiszen hajtottam már meg laptop CPU-t, szerver CPU-t, és tényleg különleges desktop CPU-t is.
Szóval azért tényleg elég sok processzor megfordult már a kezeim között és a fagyállós palackom alatt. De ezek nem jelentik azt, hogy esetleg már nem érdekel a téma. Természetesen mindig meghagytam a lehetőségeimet, ha valami érdekesebb processzor jön, bármikor kezelésbe tudjam venni.

Eme cikkem főszereplőjét MasterDeeJay biztosította a számomra, ami nem más, mint... mint... Hát igaziból pontosan meg sem tudom mondani, hogy mi ez, mert egy olyan CPU ez, ami soha sem került tömeggyártásba, illetve forgalomba. Naná, hogy nagyon szívesen lecsaptam rá.

Jó, oké, a karcos felületen azért kivehető, hogy Intel Confidental, de ezen kívül próbáljuk már meg beazonosítani, nem?

A CPU-Z némileg bővebb infóval tud szolgálni, miszerint ez egy Pentium D Extreme Edition 920. Ilyen CPU természetesen soha nem került kiadásra. Amúgy csak nekem tűnt fel, hogy az Intel ezt a számozást "ellőtte az első gen. Core „i” szériánál? Ahol az i7 920 volt a legkisebb, és a csúcsot a 965/975 Extreme Edition jelentette?!

Na de térjünk vissza a főszereplőnkre, tehát a legközelebbi rokonságban ez egy Pentium D Extreme Edition lenne, de több ponton is elmarad az Extreme-ektől. Először is, ami miatt egyértelműen kijelenthetjük, hogy az Extreme Editionokkal van leginkább rokonságban, az az, hogy ez a CPU is a 2 magja mellett a Hyper Threadingnek köszönhetően 4 szálon tud egyszerre számolni. És ez a ficsőr csak az Extreme Edition procik kiváltsága volt. Viszont az órajele mindössze 2,8 GHz, és ami a legérdekesebb, hogy a külső FSB-je csak 533 MHz. Ilyen alacsony órajelen ekkoriban csak a Celeronok ketyegtek. Szóval érdekes, hogy az egyik fele a CPU-nak az akkori Intel CPU kínálat csúcsát képezte, azaz 2 mag 4 szál, viszont a másik oldalon azt láthatjuk, hogy a belépő Intel processzorok külső FSB-jén ketyeg. A többi paraméter már megegyezik az ebbe a családba tartozó processzorokéval.

Mint mindig, most is ismerkedjünk azért meg egy kicsit közelebbről a CPU-val.

És most egy kicsit felejtsük el, hogy egy piacra soha nem kerülő példányról van szó, s kezeljük úgy, mintha egy általános Pentium D Extreme Edition lenne.

Az Intel a 2006. év elején dobta piacra a Pentium D Extreme Edition szériát, ami 2 modellből, a 3,46 GHz-es 955, és a 3,73 GHz-es 965 modellből állt. Ezek a CPU-k még mindig a Netburst architektúrára épültek, és 65 nanométeres csíkszélesség használatával az Intel próbálta az utolsó teljesítménymorzsát is kisajtolni ezekkel a CPU-kkal, hogy felvegye az AMD csúcs CPU-ival a versenyt. Ezek a CPU-k 1066MHz-es külső FSB-n ketyegtek, míg az "Extreme Edition mentes" Pentium D-k csak 800 MHz-en jártak. Továbbá különös ismertetőjelük volt még ezeknek a CPU-knak, hogy, mint a Pentium 4 CPU-k esetében, úgy ezek is megkapták a Hyper Threading támogatást, így a desktop piacon elsőként támogatták a 4 szálú egyidejű feldolgozást. Még a valamelyest magasabb órajelükkel tűntek ki a "sima" Pentium D CPU-k közül, ám a többi paraméter megegyezett. Magonként 2-2 MB L2 gyorstár jutott, L3 Cache ekkoriban még a kanyarban sem volt általánosan használatban, SIMD utasításokból az MMX, az SSE-SSE3 támogatott, a korábban már említett Hyper Threading, és támogatott volt a hardveres virtualizáció is, de a 64 bites utasításokkal is elboldogulnak ezek a processzorok. Az Extreme Edition elnevezés mellé extrém fogyasztás is dukál, így az Intel 130 W-os TDP-ben határozta meg azt.

A cikk főszereplőjére tehát a fenti paraméterek igazak, mindössze annyiból tér el, hogy órajele mindössze 2,8 GHz, és a külső FSB-je csak 533 MHz.

Két dolog miatt voltam kíváncsi erre a CPU-ra. Egyrészt arra, hogy valójában milyen teljesítményt is nyújt egy ilyen CPU, mennyivel nyújt többet, mint egy "sima" Pentium D. És ha nincs ló, azaz teljes értékű Extreme Edition, akkor jó a szamár elven ennek a CPU-nak is örültem, másrészt meg kíváncsi voltam, hogy oké, hogy ennyire alacsonyra állította az Intel ennek a CPU-nak az órajelét, de vajon mennyire bírja a tempót? Vajon utoléri a nagy testvérei értékeit?

Mivel az 533-as FSB-s CPU-kat a legutolsó szériás LGA775 foglalatos alaplapok nem támogatják, egy picit régebbi modellt kellett használnom. De szem előtt tartva, hogy mindenképp valami minőségibb példányra lesz szükségem, ami bírni fogja a tuningot.

Így végül a következő konfig állt össze:

Abit AWD9-MAX alaplap
Intel Pentium D Extreme Edition Engineering Sample CPU
2X2GB Geil 800 MHz@CL4 RAM
Radeon HD6790 VGA kártya
WD Raptor 10k rpm SATA HDD
Windows 7 SP1 64bit oprendszer
500W PSU
Zalman CNPS 10x Optima hűtés

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!