Van úgy, hogy az ember nem tudja, hogy azzal segít-e jobban azon akit szeret, ha megkíméli a fájdalomtól ami érheti, vagy ha hagyja, hogy átélje a kudarcot és ez által megerősödjön.

Vegyünk példának egy tengeralattjárót. Hánykolódsz az óceánon hónapok óta tíz (húsz) társaddal. Semmi nem történik. Semmi. Bent ültök a konzervdobozban, a torpedók szép lassan kezdenek rozsdásodni, nyolcszor végigsikálod egy héten a fedélközt, szétszeded-összerakod minden nap a periszkópot kétszer, de a parancs csak nem jön. Álltok és vártok a nyílt tengeren. Kint süt a nap, néha kimentek levegőzni. ...de a legénység a tétlenség és a hasztalanság miatt egyre feszültebb. Valaminek történnie kell. Felröppen a hír, hogy valakinek mennie kell a hajóról. Nem tény, csak szóbeszéd. Napról napra egyre nő a feszültség. Szép lassan mindenki bepróbálja a másikat. Mindenki mindenkit. Mindenki agyal, gyanakodik és keresi a "szövetségeseit".
Vannak az öreg tengerészek és fiatal kadétok. Az öregek f*snak, hogy kikerülnek a nyílt vízre, mert öregek, a kadétok meg azért f*snak, mert ha valaki akkor ők ülnek a gumicsónakba mert még ifjak és tapasztalatlanok.

Egy kölyökképű matróz kicsit ügyetlenebb a társainál. Egyszer egy fontos műveletnél (gyakorlat közben) odaverte a torpedót a vetőcső széléhez. Senkinek nem lett baja, de mindenki azzal a meggyőződéssel nézett rá, szólt hozzá azontúl, hogy ő kerül a csónakba, ha valakinek mennie kell. Mivel attól a ponttól mindenki biztonságban érezte a saját pozicióját, egy idő után már a jelenlétében is téma volt az ügyetlensége a pótolhatósága és a gumicsónak. Mikor takarodó után a a priccsén a fal felé fordult, hallotta ahogy a többiek róla és a helyzetéről beszélnek.
"Egyszer, meglátjátok még felrobbant itt mindannyiunkat! Adjatok egy kötelet! Rákötöm a nyakára és végighúzom itt a hajón!" - mondta az elsőtiszt gúnyos vigyorral a seggny... ...szövetségesei előtt.

Két levél érkezett ma. Egy a kapitánynak a paranccsal a létszámcsökkentésről és egy a kis matróznak, hogy a családját baj érte. Mind a két levél az ifjú matróz kezén futott át. Összerakta belőle a maga igazságát, ezután - mint egyetlen szövetségeséhez - hozzám fordult. ...nem segítségért, hanem csak valakiért akivel könnyíthet a terhén.

Az elsőtiszt már felpumpálta a csónakot, és lehúzta a nevét a listáról.

Te mit tennél? Megkímélnéd vagy végignéznéd? Én ma nem tudtam magam eldönteni. Feldobtam egy pénzt ami megadta a választ. Odamentem a kapitányhoz és elmeséltem egy történetet. A kis matróz ma nem került vízre.

Azt tettem amit a szívem diktált. ...de nem tudom, hogy jót-e vagy rosszat.

Mindenesetre a tisztek elvonultak és döntenek.