...nem csinál nyarat, ismeri mindenki a mondást. Ezúttal azonban nem a nálunk is honos költözőmadárról lesz szó. Németajkúak a Schwalbe szót használják, ha azt szeretnék, hogy beszélgetőpartnerük egy fecskét idézzen fel magában, és 1964-ben úgy alakult, hogy az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő Simson motorgyár legújabb modelljének ezt a nevet adta. Így jól beillett a "madárszériába", melynek további tagjai voltak a Spatz (veréb), a Star (seregély), a Sperber (karvaly), valamint a Habicht (héja), bár ez utóbbi jóval később készült el, mint a többiek. A Schwalbék aztán nyarat csináltak ugyancsak, a gyártás 1986-os befejezéséig több, mint egymillió darabot készítettek belőlük a szorgos munkáskezek.

A kis történelmi és idegen nyelvi kitérő után rátérnék jelen írásom alanyára. 1973-ban járunk, ekkor vásárolta édesapám újonnan a szóban forgó szerkezetet, mellyel aztán sok boldog kilométert tett meg; munkába járt, kirándult, meg gondolom csajozott is :D Ez így is ment tíz éven keresztül, miközben azért történt egy s más, lakodalom, költözés, és egy sarkalatos pont, gondolván a jövőre, garázsépítés projekt. Emiatt úgy döntött, a hőn szeretett motort kis időre parkolópályára küldi, így szétszerelte, újrahúzatta az ülést, lefényeztette az összes karosszériaelemet, majd elcsomagolta és felrakta a padlásra, a tavaszi viszontlátás reményében. Igen ám, csak közben jöttem én, aztán a tesóm, aztán egy Trabant, és szegény fecske fennrekedt a padláson, majd szép lassan a feledés homályába merült.

amikor még aktívan használatban volt

Ugrunk huszonöt évet, 2008 február. Nosztalgiázás és egyéb ráható tényezők (én) folyományaként egy délután lekerül a kismotor motorja a padlásról, mintegy állapotfelmérésként, hogy érdemes-e vele kezdeni valamit. Az első jelek nem túl biztatóak, sajnos a nagy felújítósdiból a motorblokk valahogy kimaradt, olajosan-sárosan került elraktározásra, és az a jó pár év állás se biztos, hogy használt neki. Első lépés tehát a takarítás, előkerül a blokklemosó, és egy nappal később majdnem úgy ragyog, mintha most szerelték volna össze a gyárban.

így nézett ki takarítás előtt

íme a teljes elektromos rendszer 90 százaléka

Következett az alkotóelemeire bontás (és itt sajnos meg kell álljak egy szóra, a technika ördöge megviccelt, és ezeket a lépéseket bár lefotóztam, ám a képek általam ismeretlen helyre kerültek, így sajnos a dugattyúról, hengerről, és sebességváltóról készült belső képeket nem tudom megosztani). Ami az erőforrás felnyitása után fogadott, az több volt mint meglepő. A henger alig-alig kopott meg, a dugattyú a kormot leszámítva zsír új állapotú volt, egyedül a kompressziógyűrűket kellett kicserélni, miután az egyik a széthúzást követően elpattant. A motorban lévő szimmeringek felett azért már eljárt az idő, így azokat is kicseréltük. A dugattyú és a leömlő megtisztult a ráégett koromtól, és mehetett is a visszaépítés.

Miután a motor állapota megfelelőnek találtatott, még egy kör következett a padláson, lehurcolkodtuk a további alkatrészeket. A látvány magáért beszélt, mintha most hoztuk volna a fényezőtől, persze ez csak azután volt igaz, hogy megszabadítottuk a karosszériaelemeket a negyedszázados kosztól. Kezdődhetett a legózás nagyban, mi hova való, és előkerült a csavaros doboz is, ami újfent igazolta édesapám alaposságát: az összes csavart legalvanizáltatta, valamint a fényezetlen fém alkatrészeket is, így az idő vasfoga karcolást sem tudott ejteni rajtuk, minden úgy nézett ki, mint amit most vettek elő a gyárban összeszerelés céljából.

kiadós mennyiségű csavar, látszik rajtuk, hogy 35 évesek?

A következő napok alkotófolyamatát nem írnám le részletesen, a lényeg, hogy ennek során helyére került az összes alkatrész, valamint maradt pár csavar még, amit beöntöttünk a motorba, hogy majd úgyis megtalálja a helyét, ahonnan hiányzik :D

ez volt az újság 1984 márciusában

huszonöt év pora

alkatrészpróba

kicsit már hasonlít

látni és látszani

ezen a ponton egy kicsit elgondolkodtam, hogy késznek nyilvánítsuk-e a szerkezetet

Miután a szerkezet összeállt, következett a finomhangolás. Gyújtásbeállítás, fék, és aztán egy majd 300 km-es bejáratás. Noha többen is mondták, hogy gyűrűzés után felesleges járatni, húzzam neki azt' kalap, azért is ellenálltam a kísértésnek, és finomkodva szoktattam az új fémet a többiekhez (meg persze magamat is a váltó kezeléséhez, eddig csak bolondbiztos japán robogókhoz volt szerencsém, de egyáltalán nem olyan bonyolult a kezelése).

így néz ki jelenleg

Tervben van még egy pár eredeti irányjelző és a hozzá tartozó elektromos dolgok beszerzése, esetleg egy nagyobb fogszámú lánckerék előre, hogy a még enyhébb gyorsulásért cserébe némi végsebesség-növekedést érhessek el, de jelen állapotban is nagyon jól használható. Hát így lettem én is simsonos, és remélem hogy még sok-sok kilométeren át égethetjük a keveréket.

A bevezetőhöz néhány adatot itt találtam:
Simson Klub Magyarország

A képek minőségéért elnézést kérek, egy W810 típusú telefon állt rendelkezésemre az elkészítésükhöz, ami néhol sajnos igencsak meglátszik.