Kisgyermek voltam még, mikor szüleim ismerősei motorral meglátogattak minket. Emlékeimben még mindig él egy hatalmas kétkerekű, mely hangjától a legtöbben szétszaladnának, engem azonban már akkor valami bizsergő érzés fogott el, ha hallottam.

Ez lassan 20 éve volt. Azóta, ha kicsit nagyobb is lettem, még mindig bennem él a kisgyerek, aki megőrül a motorokért. Elképesztő, hogy hány évet kellett várnom, mire végre betöltöttem azt a kort, hogy "A" korlátlan jogosítványom lehessen. Ugyanakkor minden várakozást és szenvedést megért az a perc, amikor a sikeres forgalmi vizsgán túl lettem.

Még egy nagy mániám volt eközben. A propelleres bajor márka minden termékébe (persze csak ami jármű) fanatikusan "szerelmes" vagyok! Elvarázsolt a márka, ez van. Hosszasan lehetne sorolni azokat az úttörő fejlesztéseket, amiket ez a cég adott a világnak, akár magyar vonatkozásban is, de én most a saját, talán eddigi legmeghatározóbb élményemet szeretném megosztani.

Azt, hogy én, vidéki "paraszt" gyerek, valaha is BMW motort fogok vezetni, még álmodni is alig mertem, maximum titokban. Rengetegszer elképzeltem, hogy az egyik klasszikus építésű (boxer-motor - kardánhajtás) motorral körbejárom az országot, de legalább egyszer kipróbálhatom. Aztán a gyár bemutatta a K1200S motorját, amibe azonnal belezúgtam. Célommá tűztem, ezt vezetnem kell. Sajnos, teltek az évek, és nem sikerült valóra váltani az álmot. Olyannyira nem, hogy azóta a gyár már az utód motort is bemutatta a k1300S személyében. De aztán eljött a mai nap....

Munkahelyemen, az egyik ebédidőben, kicsit megint elkalandoztam, és persze megint a motoron járt az eszem. Hirtelen jött az ötlet, hogy megnézzem a neten, vajon szerveznek e motoros tesztnapot a bmw-sek nálunk. Ahogy megláttam a dátumot, azonnal tárcsáztam is az elérhetőséget. Remegő hangon közöltem a telefon másik oldalán lévő hölggyel, hogy mit is szeretnék. Kapcsolt a motorokkal foglalkozó kollégához. Addigra már kicsit bátrabb lettem. Aki átvette a hívást, egy kellemes hangú, fiatalos férfi volt, és messzemenőkig segítőkész. El sem akartam hinni, mikor elfogadta a regisztrációmat, méghozzá az egyik legerősebb motorra, az 1300-asra.

Hogy telt az idő a mai napig? Egyrészt csigalassúsággal, másrészt hihetetlen izgatottsággal. "Jézusom, hát egy majd 5 millió forintos motort fogok vezetni!" - gondoltam. "Mi lesz velem?!"

Ezúton mondanék köszönetet csodálatos páromnak, aki végig tartotta bennem a lelket és bátorított.

De aztán eljött a mai nap, és ott álltam a parádsasvári kastélynál.

Sajnos az idő nem volta legszebb, borús, esős, nyálkás idő volt, de izgatottságomban aligha tudtam erre figyelni.

Egy gyors, helyi regisztrációt követően már készítették is elő motorokat a résztvevőknek, pergősen, flottul ment minden.

El sem tudom mondani, azt az érzést, mikor a "Nagyságosasszonyt" beindították mellettem. Először a ledöbbenés, aztán a csodálkozás. Ennek bizony nem a megszokott motorkerékpár-motor hangja van! Komolyan mondom, engem inkább emlékeztetett egy sport BMW autóra. Üresben kicsit túráztatva a blokkot, ez az érzés még erősebb lett bennem. Senki ne értse félre, félelmetesen-csodálatosan-hátborzongató hangja van, de nem hiszem, hogy sokan erre számítanak. Legalábbis akik először állnak közvetlen közel eme nemes vadhoz.

Végül kiadták az utasítást: Nyeregbe!

A Mátra körül tettünk egy majd 40 perces kirándulást, melyen bizony megéreztem mi az a 175 lóerő.
A gép elképesztően kezes, minden sebességfokozatban egyenletesen, hatalmas erővel húz. Ilyen kényelmes, futóművileg egyedi motor tényleg nincs még egy! Olyan simán repül át a kisebb-nagyobb útburkolati hibákon, hogy az már félelmetes. Félelmetes, mert bizony az ember akaratlanul is magabiztossá válhat, többet mer kockáztatni. Ilyenkor sem kell megijedni, a technika mindenben a pilótáját segíti. (Technikai részletekkel senkit nem untatnék, azt bárki meg tudja nézni a gyár honlapján.) Egyáltalán nem számított, hogy zuhogott az eső! Falta az utat.

Visszaérve a kastélyhoz nagy megkönnyebbüléssel állítottam le a motort, "Sikerült, nem törtem össze!"- gondoltam. Elfáradtam. Komolyan mondom, elfáradtam. Igaz, én nagyon amatőr vagyok még, alig másfél éve van saját motorom (talán majd róla is írok), de nem gondoltam volna, hogy a bajor hölgyike így megdolgoztat. Csak ismételni tudom magam, minden perc a nyeregben maga volt az eksztázis.

Ezzel a kis leírással annyit szerettem volna elérni, hogy mások is kapjanak kedvet a motorozáshoz, a BMW-zéshez, a kiránduláshoz, és hogy soha senki nem adja fel az álmait, hisz még nekem is teljesült egy régóta dédelgetett álmom. Remélem, még visszatérhetek a nagys'asszony ölébe.

Jó utat és jó szerencsét kívánok mindenkinek!