És a legfontosabb

Valami miatt mégis elnézi az ember a csúnyácska grafikát, bugokat, a technikai gondokat, és ennek két oka van.

Az első a hangulat. Névtelen senkiként dobnak le egy helyre, de nem is igazán érdekel ott senkit, hogy kik vagyunk, élünk-e, vagy épp meghalunk. A kolónia nélkülünk is szépen eléldegél, mindenki teszi, ami a saját dolga, de ez nem minden. Az egésznek van egy valóság-szaga, ahogy viselkednek az NPC-k, egyes emberi vonások megmutatkozása. Van itt korrupció, megfélemlítések, tolvajlás, a másik kihasználása, és nekünk itt kell feltörnünk magunkat.

Sajnos ez csak az 1. fejezetre igaz, aztán a mellékküldetések nagyjából kivesznek, csak a barangolás és főtörténet-kombó marad. A településeken kívül is megvan a kötelező, ha az állatok túl közel kerülnek egymáshoz, akkor neki is mennek a másiknak. E mellé a lélegző világ és kilátástalan hangulat mellé párosul még egy kellemes történet és megfelelő zenei aláfestés.

A másik fontos dolog az arányok. A játék az elején eléggé nehéznek fog tűnni, az egyszerű farkas vagy épp egy bányász is könnyen leverhet, de ahogy fejlődünk ezek már meg se fognak kottyanni. Sok játéknál nagy hibának vélem, hogy egy bizonyos szint után már nincs kihívás, bármit meg tudsz verni. Na itt erről szó sincs.

Ha fejlődsz és nincs kihívás? Menj beljebb az erdőbe. Ha az meg se kottyan, irány a hegyek. Ez a nehézség szerencsére a játék végéig jelen van, mindig lesz olyan helyzet, ahol a közelharcossal előbb távolról fogunk íjászkodni vagy tűzlabdákat dobálni.

Szerencsére ez a jól felépítettség másol is megmutatkozik. A pénznek van értelme és a játék végére se fogunk benne úszkálni, egy-egy komolyabb vért és fegyver megvétele eléggé zabálni fogja a pénztárcát. Ezért a lopkodásnak se megy el az értelme hamar, lesz jó pár láda, amit kifoszthatunk és ki érdemes fosztanunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!