A mai nap ismét átismételtünk egy dolgot. Miszerint, ha valaki szakít (de nem szeretem ezt a szót) a másikkal, akkor az biztos csak és kizárólag felszabadul, semmi nyoma nem marad az együtt eltöltött időnek és különben is. Jelen esetben ez az eltöltött idő 6 és fél év volt. Igen, lehet bólogatni, hogy szép idő, autóból is koros... Nem értem. Az elválást kezdeményező fél is érezhet szomorúságot, bánatot és ürességét. A dolgok értékével akkor szembesül az ember, ha elveszti őket. Így van ez az érzésekkel is. Igen közhely, de igaz, nagyon is.

A mai nap újra átismételtünk egy dolgot. Az indulat és talán a düh is megváltoztatja az embert. Olyat kaptam volt párom édesanyjától, hogy nem tudok túllépni rajta. Persze, a büntetőjog is ismeri a hirtelen felindulást, mint enyhítő körülményt. De ez nem mentesít tettek és szavak alól. Miért kell azt hinni, hogy a szétköltözés számomra egy vidám dolog, és kész akarva húzom. Mikor időm engedi, megyek és pakolok, de ehhez segítség kell. Kedves olvasó, nézz magadba; ha nem Te vezeted a háztartást, akkor is tudod, hogy a papírjaid, minden ruhád, könyved, igazolványod, szívednek kedves dolog merre lapul a lakásban? Ha a válasz igen, kihagytál valamit (vagy hazudsz), ha nem, akkor közel jársz az igazsághoz. Nehéz egy ilyen döntés után fájdalommentesen elköltözni, próbálsz korrekt lenni, de mikor a fejedhez vágják, hogy direkt szakítod fel a sebeket, és játszol az egyetlen kislányuk (semmi negatív szándék nincs az előbbi szókapcsolatban) érzelmeivel és fájdalmat okozol, na az szíven üt. Próbálod türtőztetni magad, hogy ebben az esetben ne szólj vissza: persze, ez a hobbim és szórakozásból viszem most csak ruháimat el, illetve egy-két könnyen hozzáférhető dolgot. Főleg úgy, hogy megbeszéltétek többkörös lesz a művelet az erőforrások szűkössége miatt. Igen persze, öröm látni, hogy aki 6 és fél évig az életedet jelentette szenved. Attól, hogy nem a földön fetrengve vonyítok az érzések erejétől még nekem is fájhat. Fáj is.

Egyszerű kimondani, hogy szánjak rá fél napot, szedjem össze a cuccom és menjek, vissza se nézzek, mert az fáj. Igen, nekem is. De ez a döntés egy jól átgondolt, jövőbe mutató döntés. A közös jövőt szolgálja. Még ha most nem is tűnik jónak. Egy kihült kapcsolat csak nyűg, a másik kihasználása. Úgy érzem békében váltunk el, miért kell szítani az érzéseket. Igen megértem a gyermek lelkének védelmét, bármelyik oldalról, de ezt nem úgy kellene elérni, hogy a másik félt földbe tapossuk és megalázzuk. Nem ezt érdemeltem. 2 nap múlva megyek, eltöltünk egy estét míg mindent összeszedek, és ennyi.
Viszlát soha többé? Nem így képzeltem.

Biztosan ki kell törölni mindent és semmisé kell tenni?
Ez a jó megoldás?

Talán egy időre míg mindenkinek a fejében és szívében rendeződnek a dolgok. Talán.

Bérelek egy platós teherautót, fellapátolom rá a cókmókomat, itthon meg leborítom. Igen ez jó megoldás, pártolom.

Forrás:[link]