Hirdetés

2021. október 21., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

DöntÉSkényszer 5: A döntések döntése

Homályos idők története lesz ez. Történhetett volna akár így is. [Az írás a koronavírus előtti időkben íródott]

[ ÚJ TESZT ]

A járvány

Másnap dél körül érkezett riasztás az irodába. Biológiai fegyvert vetett be a Vatikán, egyik rég kiközösített egyháza. Ez az egyház az egykori Oroszország területén alapított egy miniállamot s illegális biológiai fegyverek kikísérletezésével és forgalmazásával gyarapította vagyonát. Mostanra úgy érezték, hogy eléggé megerősödtek ahhoz, hogy irányítsák a világot, akár azon az áron is, ha ez a világ pusztulásával jár együtt. Álmukban sem gondolták volna, hogy titokzatos vezetőjüknek, pontosan ez a terve. Elkészítették végre a szuper-fegyvert. Egy olyan baktériumot, mely szelektálta az emberi rasszokat s válogatott a fajok közt. Módszeresen ölte a nem „fehér” bőrű emberek millióit. Terjedését nem lehetett megfékezni, hisz az egyszerű érintéstől kezdve a szélig, minden abban segítette, hogy végigsöpörjön a föld színén, s uralkodóvá tegye a fehér fajt. Tökéletesen rasszista és fasiszta fegyver lehetett volna. Csakhogy, mint mindig, a természetnek ezúttal is más terve volt. A trópusi éghajlatba érő baktérium-spórák olyan hatással szembesültek, amit laboratóriumi körülmények között lehetetlen lett volna tesztelni és a szimulációk sem vették számításba ezt a lehetőséget. A napfolt-tevékenység hirtelen fokozódott s olyan nagy erejű, koherens energiasugarak indultak a föld felé, melyet képtelenség lett volna kivédeni. Kétszeresen módosult kozmikus sugárzás érte a Föld, egy igen nagy területét ezáltal a térségben fellelhető összes népirtó baktériumot is. S megtörtént a lehetetlen: mutáció lépett fel az időközben NaTion névre keresztelt baktériumok seregében. Életciklusuk lerövidült, viszont terjedési sebességük hatványosan nőtt. Már nem válogattak. Egyformán pusztítottak minden embert, bármely rasszhoz is tartozott az. A titokzatos megbízó minden reménye teljesült. Pusztulásra ítéltetett az emberi faj.
Az első héten hatszázezer arab veszítette el életét. A második hét végére, pedig még tizenegymillió és további nyolcvanmillió ázsiai és indiai hagyta itt ezt az árnyékvilágot. Ekkor következett be az a bizonyos mutáció s ettől kezdve heti kétszázmillió halottat termelt az új betegség.

Három héttel később Thomas már teljesen kétségbeesve járkált fel-alá irodájában. Ott volt kezében a megoldás és még mindig nem győzte meg magát arról, hogy ez lehet az egyetlen helyes cselekedet. Három hete tartott már ez a pokol s miközben már Európában, Amerikában és Ausztráliában is hullottak az emberek, mint a legyek, ő itt tipródott irodájában. Nem akart, nem mert egyedül dönteni. Összehívta a STÁB-ot.
Hatan gyűltek össze a konferenciateremben, s hamuszürke arccal olvasták a jelentéseket. Jelentéseket arról, hogy Mr. Halál igen jól forgatja fényes-éles kaszáját s temetetlen hullák erdeje mutatja, világ-körüli turnéjának útvonalát.

Hirdetés

Thomas enyhén előredőlt ültében s a többiek kérdő tekintetének kereszttüzében elkezdte beszámolóját:
- Uraim! Ígérem, megpróbálok nagyon röviden fogalmazni, mert sürget az idő s életünk –talán- legnehezebb döntése előtt állunk. Kérem, hogy jól figyeljenek. –egy pillanatra visszatartotta lélegzetét. Figyelte a többieket, várva hátha valamelyikük kérdést tesz fel, de látva a pergamenszerű arcokat már tudta, hogy sokkal rémültebbek annál, semhogy kapkodó kérdésekre pazarolják szellemi energiáikat. Belefogott hát történetébe:
- Igen. Jól emlékszem még az öt évvel ezelőtti munkámra. Akkor kaptam egy felkérést, hogy segítsek egy kutatócsapatnak, bizonyos kísérleti biológiai fegyverek kifejlesztésében. Ott hangzott el először ez az őrült ötlet, hogy olyan vírust, vagy baktériumot fejlesszünk ki, ami képes különbséget tenni a különféle etnikumok közt. A vírus ötletét azonnal elvetettem. Ráéreztem arra a problémára, mely szerint nem vagyunk képesek úgy manipulálni a vírust, hogy az meg tudja különböztetni, a különféle etnikumok DNS-ét, s csak a kiszemelt rassznál fejtse ki pusztító hatását. –Csak színünkben különbözünk, de génjeinkben nem- mondtam akkor, és igazam lett. Így vette kezdetét egy olyan vírus kifejlesztése, mely az emberi bőrben felhalmozott pigmentek fajtája és mennyisége alapján döntött életről vagy halálról. Egyetlen gondunk volt ezzel a fegyverrel kapcsolatban: a szín alapján válogatott. Gondolom elég csak annyit megjegyeznem, hogy láttunk már mindannyian kreol bőrű európai énekest vagy koreai fehér bőrű sportolót. Összegezve úgy áll a dolog, hogy az alapgondolat kiváló volt, de a szelekció nem sikerült tökéletesre.
-Ez történt hát eddig – fejezte be komor összegzését. Ez volt az ő egyik félelmetes titka s ez miatt marcangolta magát Thomas. Akarva vagy akaratlanul, de részese lett ennek a népirtásnak. Ekkor még nem is sejtette, hogy nem kell hozzá több néhány óránál s egy még pusztítóbb „vírust” szabadít a világba. És korokkal később fogja csak megérteni, hogy ez volt az egyetlen helyes döntés életében.
Félelem ülte meg a levegőt. Mindannyiuk szeme előtt víziók peregtek, s hideg könnyekként a rémület verejtéke gyöngyözött arcukon. Egyikük szólásra nyitotta ajkát:
-Thomas! Azt állítja, hogy ez lenne az abszolút fegyver? Ember, ezt valaki megcsinálta! Biztos, hogy van vakcinája is. Azt nem tudom elhinni, hogy teljesen elvakulva, biztosítékok nélkül bevethet ilyet valaki, nem törődve a következményekkel. Ilyen nincs! –rebbenő tekintettel nézett szét, helyeslést remélve valamelyik jelenlevő tekintetében. Sírás fojtogatta Edmunts-ot, ahogy szembesült a rideg valósággal. Szinte csak magának rebegte: - nincs remény…
Egy szúrós tekintetű, őszes férfi fordult Edmunts-hoz:
- Vallásos maga? Van önnek istene vagy hite? –Keményen koppantak a kérdések.
- Nem. Nincs vallásom Brad. De mit számít ez már?
- Semmit. Csupán próbálom megvilágítani, hogy miként képes valaki halálba küldeni emberek millióit. Ha figyelmesen olvastad az összegzést, te is láthattad, hogy egy fanatikus szekta áll a járvány kirobbanása mögött. Tudod mi az, ami a legnagyobb erőt adhatja egy embernek? A hit! És azoknak az embereknek a hite erőt adott és igazolta rémséges tettüket. Mert hiszik, hogy helyesen cselekedtek. Lelkiismeret-furdalás és kérdés nélkül ölnek milliókat egy olyan isten parancsára, akinek hitüket adták.
- Istenem. Létezhet ilyen még ebben a korban? –Értelmetlen kérdés volt, hisz mindannyian ismerték a választ, és bármilyen hihetetlennek is érezték, mégis megtörtént. Nem is várt választ a hadügy logisztikusa és csendben hajtotta le fejét. Megrendült és nem tudott most senki szemébe se bele nézni. Nem akarta elárulni félelmének nagyságát. Családjára gondolt.

Egyetlen félhangos gondolat hangzott még el, mielőtt Thomas folytathatta volna az értekezletet. A STÁB teológusa dörmögött szinte csak magának:
- Isten megteremté a világot. Az ember elpusztítá Istent. Az ember megteremté a vírust…

A rövidke zavart csendet Thomas törte meg: - Nos uraim, ennyi lenne a mostani járvány előélete. Sajnos pillanatnyilag a világon sehol sem tudják, hogy miként lehetne legyőzni ezt a gyilkos vírust. Nincs ellenszer. Illetve lehet, hogy én megtaláltam, de nem tudom, hogy milyen következményekkel járna, ha bevetnénk a „szérumot”. Hatalmas horderejű dologról van most szó és nem tudok ilyen, az egész világ sorsát, jövőjét érintő kérdésben egyedül dönteni.
- Mikor elvetettem a „rasszista-vírus” ötletet, felmerült az egyetemes ellenszer tézise is. Én készítettem el azt a tanulmányt, mely irányt mutatott a kutatásoknak. Feltételezéseim szerint abból kell kiindulni, hogy a genetikusan manipulált vírus és baktérium, önmagában hordozza a kiiktatásához szükséges azonosítási kódokat. Érthetőbben szólva, minden mesterségesen létrehozott egysejtű genetikai térképében létezik egyfajta hiba, egy törés, mely beazonosítja az adott csoportot. Logikusnak tűnt hát a feltételezés, hogy teremteni kell egy olyan vírust, pontosabban a vírustól is kisebb kórokozót, mely beépülve a gazdaszervezetbe –azaz a baktériumba ill. vírusba- feltárja a törést és megkezdi szétzúzni a teljes génláncot, elbomlasztva és széthullásra kényszerítve az egész testet. Magánkísérletekbe kezdtem és létrehoztam egy fehérje láncot. Ez a láncocska annyira parányi volt, hogy szinte nem is élt. Kellett hozzá egy gazdatest, amiben ez a protein-töredék vagy prion élet és cselekvőképessé vált. Szerencsére ennek a célnak bármelyik természetes baktérium vagy vírus megfelelt és így nemcsak az abszolút vakcinát sikerült megcsinálni, de megszületett a legalattomosabb hadviselés alapja is: amikor bevetnek egy vírussal fertőzött baktériumot, mint biológiai fegyvert, a tünetek alapján megpróbálják az elhárító orvosok beazonosítani a baktériumot s miközben vadul dolgoznak a vakcinán, észre sem veszik az alattomosan gyilkoló vírus-testeket. Mire rádöbbennek, hogy többről van szó, mint egy baktérium, addigra túl késő és milliók halála lesz tévedésük mementója. Egyszóval kész van a terv. – szemével végigsöpört hallgatóságán s elégedettséggel konstatálta, hogy sejtik már a lényeget. Bátrabban folytatta tovább. – Elkészültem a prionnal is. Elméletileg bevethető, de nem volt még alkalmam tesztelni működését a természetes környezeti modellben. Nem tudom miként fog viselkedni, ha rászabadítjuk a világra. Sok választásunk nincs. Lehet, ez az egyetlen ellenszer, de kérem, hogy különös gonddal hozzunk most döntést. A világról van szó.

Nesztelenül emelkedtek ki az érintkező panelek a sötét színű asztallapból, s mint vásári bábuk, egyszerre helyezték kezeiket a felfénylő foltokra. Így kapcsolódtak rá a Thomas által felépített kibertérre. A computer-technika csúcsa volt az a kapcsolat melynek segítségével, pusztán testi kontaktuson keresztül hozhatták létre tudataik összeadásával a közös tudatot. Az elme evolúciója volt ez. Az adatbiztonság sérülékenysége egyre inkább megkövetelte az emberi elmétől, hogy lehetőleg minél nagyobb mértékben részese legyen a műveleteknek s a gépekre csak az adatok feldolgozása és osztályozása maradjon. Kényszerített fejlődés volt ez és mint minden evolúciós ugrás, ez sem nélkülözte a mutációt. Kezdetként az atomi szintű vezetők gyártása és a nano-technika fejlődése nyitott utat az elme hatalmának. Egy felfedezésnek köszönhetően mérni tudták az akaratot. Nem tudták, hogy mi az, továbbra sem tudták igazán pontosan definiálni, de mérhetővé lett és munkára fogták. Dolgozni kezdett az akarat. Több száz kilométer hosszú, de csupán három atom átmérőjű vezetők, vezetékek zsúfolódtak egyetlen chip-be s nyitották érzékelésüket a gondolat s az akarat hívó hangjára. Az emberi koncentráló képesség határolta be az ilyen szimbióta számítógépek hatásfokát és működésének gyorsaságát. Az akarat mágiája volt ez és Thomas volt a legnagyobb mágus. Mutánsnak is tekinthetnénk, hisz ő volt az első, akinek testi érintkezés nélkül is sikerült fenntartani a kapcsolatot ember és gép között. Sőt. Képessé vált arra, hogy elméjével elérje mások tudatát s így képes volt a STÁB minden tagjával közvetlenül kommunikálni. Most is ez történt. Irányítása alatt mindannyian bevonultak az ő mesterségesen generált világába s ő megmutatta nekik a kísérletek eredményeit. Eléjük tárta mindazt, amit féltve titkolt éveken keresztül.

Az összekapcsolódott tudataik révén rekordgyorsasággal hozták meg a döntést. Hitték, hogy nem hazudhatnak, hisz mindannyian láthatják, érezhetik egymás gondolatait. Nem is sejtették, sejthették Thomas képességét: akaratának hihetetlen ereje folytán képes volt eltitkolni igazi gondolatait, sőt akár hazugsággal is manipulálhatta volna a többieket. Hogy mégsem tette az csak annak köszönhető, hogy a teljes kétségbeesés szélére került. Féltette a világot. A családját.
Meghozták a döntést. Bevetik Thomas fegyverét. A világra szabadítják –ahogy maguk közt elnevezték- a „tisztogatót” ezt félelmetes priont. Felemelték kezeiket az asztalról s enyhén kába tekintettel tértek vissza a valóságba. Thomast nézték mindannyian s várták, hogy ő szóljon először:
- Uraim! Egyöntetű a döntésünk és köszönöm, hogy segítettek nekem a választásban. Hatodik hete tart a járvány és ha még sokat tipródunk, nem lesz kit megmentenünk a földön. Most…
- Hogy mondod Thomas? –Értetlenkedett Edmunts.- Hatodik hete tart már? Én három hétről tudtam eddig.
- Igen Edmunts. Hat hete kezdődött, de három héttel ezelőtt történt meg a mutáció s azóta öl válogatás nélkül a NaTion.
- Istenem! –szólt Eliot, a matematikus. -Ez heti több mint százmillió halottat jelent. Te jó ég! Az utcákat is emberi tetemek fogják elborítani.
- Így van. Illetve, hogy pontos legyek, ez a szám heti több mint kétszázmillió és három nap múlva eléri az egymilliárdot. Afrika középső részén, pedig már most temetetlen hullák erdejei bénítják meg a közlekedést és Európában is az anarchia előszele fújdogál. – itt szünetet tartott Thomas s igyekezett mindannyijuk szemébe nézni mielőtt folytatta volna. -Sürget az idő és kell találnunk egy módszert, amivel el tudjuk terjeszteni a priont a világon. Ötleteket várok uraim!
- Nem ereszthetjük egyszerűen szélnek? –kérdezte az alig húsz éves, szicíliai születésű fiatalember, Dillon.
- Azt hiszem elkerülte a figyelmét, hogy a prion önmagában nem életképes, tehát ha egyszerűen kieresztjük, akkor elpusztul. Kell egy olyan egysejtű létforma, ami megfelel gazdatestnek. – és kezdetét vette a vita.
Brad mindvégig megőrizte nyugalmát ám most, hogy a gyakorlati alkalmazás került az eszmecsere középpontjába tűzbe jött:
- Összegezve a probléma az, hogy minden élő ember szervezetébe be kell vinni a priont. Mivel ez csak a NaTion sejtekbe beépülve fertőző, belülről pusztíthatja el, szüntetheti meg a járványt. Gondolom, a tömeges oltás szóba sem jöhet, hisz titokban kell tartanunk munkánkat. Nem hiszem, hogy bármelyik ember szabadon alávetné magát a mesterséges fertőzésnek, még ha ez lehet az egyetlen megoldás is. Másodszor pedig egy olyan, nagy terjedési sebességű, nagy mennyiségű vírust kell alkalmaznunk gazdatestnek, melyből korlátlan mennyiség áll a rendelkezésünkre. Thomas?
- Teljes mértékben igazad van Brad. A világ huszonkét pontján vannak irodáink és mindegyike rendelkezik egy speciális raktárral. Baktérium is van elegendő mennyiségben, csupán el kell döntenünk, melyiket alkalmazzuk. Először egy tenyésztéssel módosított ebóla-vírusra gondoltam a gyors terjedési sebessége miatt, de ennek szintén hatalmas a pusztító ereje s így nem tudnánk kellőképpen ellátni az embereket védőoltással. Ezért egy olyan baktériumot javasolnék, mely ugyan lényegesen lassabb, ám az emberi szervezetre nem halálos. Influenzaszerű tüneteket okoz és tíz-tizennégy napon belül legyőzi az emberi szervezet immunrendszere. A terjesztés jelenti az egyetlen gondot. Javaslat?
Rövid töprengés és némi fészkelődés után Edmunts szólalt meg:
- Szerintem csakis a légierő gépei jöhetnek szóba. Órák alatt bepermetezhetjük nagy magasságban a világ összes lakott területét.
- Csak nem azt mondja, hogy maga képes erre? Hogy rendelkezik ekkora légi apparátussal? –adott hangot kételyeinek Brad. Szinte sértőnek tűnhetett a hangnem, de most senki sem ragadt le jelentéktelen emberi sérelmeken rágódva. Nyugodt hangon válaszolt hát a kérdésre:
- Úgy gondolom Brad –hogy mi itt mindannyian- nagyobb erők felett rendelkezünk, mint azt az átlagemberek gondolnák. Nekem is megvannak a saját eszközeim és hogy megnyugtassalak elárulom: Öt kontinens minden bázisához rendelkezek a szükséges elsőbbségi státusszal. Az én parancsomat senki sem kérdőjelezheti meg. És mivel szerintem éppen ezért nyertem el a tagságot itt, a STÁB-ban, megelégedésemre szolgál, hogy végre ténylegesen is tehetek valamit a világért. Egyéb kérdés?
- Ezzel kapcsolatban szerintem nincs. -vette át a szót Eliot- de nem tudom, hogy elég-e a levegőbe juttatni a mi vakcinánkat? Nincs valami közvetlenebb módszer esetleg, hogy növeljük a hatásfokot?

Ismét csend telepedett a szobára, ahogy gondolataikba merültek s lázasan kutattak bonyolult agyuk sejtelmes mélységeiben. Elfojtott röhögés törte meg a pár perces csendet. Jacob volt az aki nem bírt magával s széles vigyorral arcán próbálta legyűrni görcsös nevetését.
- Nocsak -húzta fel szemöldökét Thomas- Teológusunk roppant jól szórakozik körünkben. Megosztaná esetleg velünk is jókedvének okát? Atyám? –tette fel a kérdést.
Az „Atya” igyekezett összeszedni magát s bár nem örült neki már régen elfogadta az Atya megszólítást. Emberek voltak és vannak dolgok, melyekből nem tudnak felnőni. Így született az ő beceneve is.
- Elnézést uraim! Nem szerettem volna senkit sem kigúnyolni. Gondolom láttak régebben olyan filmeket, ahol egyik-másik kormány összeesküvést szervezett valamilyen csoporttal vagy épp földön-kívüliekkel. Nos, ezekben a filmekben, ha nem épp törvényes eszközökkel akartak kipróbálni egy újfajta vegyi-anyagot, akkor általában az ivóvíz-tározókat fertőzték meg. Vagyis közvetlenül az ivóvizet „mérgezték” meg. Kézenfekvő tehát, hogy mi is ezt a hadviselést alkalmazzuk. Önök szerint?
Nem volt ellenvetés. Egyhangúan döntöttek. Thomas zárta le a megbeszélést:
- Köszönöm uraim! A terv mostantól indul és folyamatosan kapcsolatban maradunk. Ha lehet, próbáljanak meg minél többször mentális hívást kezdeményezni, mert az emberek pusztulásával egyre kevésbé lesznek irányíthatóak a számítógépes rendszerek. Azt hiszem hamarosan beköszönt a káosz és nem szeretném, ha egy labilis vagy éppen teljesen béna világhálónak lenne kiszolgáltatva a hírszerzésünk. Isten legyen irgalmas hozzánk!
Harci láz csillogásával szemükben és nehéz érzésekkel szívükben hagyták el az épületet. Az Atya maradt utoljára. Thomas elé lépett egészen közel, hogy a szemébe nézhessen:
- Ne aggódj Thomas. Ember többet nem tehet, mint amit te tettél. Régóta figyelem munkásságodat, már amibe én bepillantást nyerhettem és mindig, hangsúlyozom, MINDIG hosszú távú döntéseket hoztál. Az idő igazolta döntéseidet. Lehet, most sokan halnak meg, de a jövő téged fog igazolni ismét. – kezet nyújtott s kocsijához lépett.

Thomas még sokáig állt az épület előtt a csillagtalan éjszakában.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.