2016. szeptember 27., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Kávéra fel! A Dolce Gusto Piccolo

Lassan kettő hónapja használok egy kapszulás kávéfőzőt, amely bőven beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

[ ÚJ TESZT ]

Akkor és most...

Hosszú út vezetett a címben is említett pingvinhez. Most többen is felhorkannak, de ebben a kategóriában is lehet rendes kávét inni. Szerintem...

Már egészen fiatalon elkezdtem hódolni a kávézás szenvedélyének. Persze a 20-as éveim legelején még bőven nem a minőség dominált, inkább a nagykorúság egyik szimbóluma volt számomra a kávéfogyasztás.

Akkoriban megelégedtem annyival, ha egy becsületsüllyesztőben abban a bizonyos retró pohárban elém tolták azt a bizonyos feketelevest. Ha jól emlékszem, meg sem kérdezték, mivel kéred. Kaptál bele cukrot meg egy jóvágású alumíniumkanalat. Télen esetleg a füstösebb helyeken próbáltak beléd tukmálni egy kis betétet, ami általában egy kommersz konyak képében érkezett a polcról.

Mivel a szüleim a kor szelleme szerint erős kávéfogyasztók voltak, már kora ifjúságom elején magamba szívtam a kávé illatát. Ahogy másnál, nálunk is a kotyogó semmivel össze nem téveszthető hangjával indult a reggel. Egy gyors jó reggelt, kisfiam után, mire kitápászkodtam az ágyból, már a konyhaasztalon várt a tejeskávé.

Persze akkor még lövésem nem volt arról, mit is iszok. Egyszerűen ízlett, jó volt beletunkolni a friss kiflit. Nem akartam továbbgondolni, elmélkedni rajt. Az általános iskola után a középiskola is kifejezett kávézás nélkül telt el. Így utólag visszagondolva nem is értem, mivel űztük el a fáradtságot, a szellemi toprongyosságot. Akkor még nem voltak energiaitalok. Vagy ha mégis, nekem nem került látó- és ízlelőkörömbe.

Persze a presszókban, kocsmákban már akkor is voltak karos gépek, melyeket nem szabad összekeverni a félkarú rablókkal. Az akkor pontosan a 90-es évek elejét jelenti. A középiskolából kimaradva hamar munkába álltam. Erre az időszakra datálható a néhai, Káldi nevű etióp pásztor felfedezése, a ma mindenki által ismert kávé fogyasztásának kezdete.

Talán emlékeztek ezekre a szörnyekre...

A cikk elején említett „feketeleves” történelmi hátterét mindenki ismeri. Ha valakinek nem rémlik, akkor az 1680-as évek környékén, a török hódoltság idején kell kutakodni.

Szóval a munka nemcsak a fizetést, hanem egyenes ágon a kávé élvezetét is magával hozta. Akkoriban még élt az emberekben az a jó szokás, miszerint az ott dolgozót napjában többször is kínálták kávéval, sokak örömére sörrel és borral is, de az egy másik történet.
Az „ahány ház, annyi szokás” alapján hamar átfogó képet kaptam a nagy magyar kávéfogyasztásról. Az esetek döntő többségében méregerős kávét szervíroztak, viszont azt mindig frissen főzve.

Teltek az évek, már régen lebontották a berlini falat, szabaddá váltak a határok. Akkoriban kezdett elterjedni a németek által favorizált filteres kávé. Ugyanabból a kávéból főzték, mint a kotyogóst, de működéséből adódóan hosszabb lére eresztették. Mivel a családom egy része külhonba távozott, így hozzánk is eljutott egy abból az ördögtől való szerkezetből.

Azért írom, hogy ördögtől való, mert a minőségi kávéfogyasztók szívük szerint inkvizíciós eljárásnak vetnék alá a kitalálóját.
Ez a szerkezet aztán évekre magáévá tett. Otthon csak azt ittam, kávézókban rendre hosszút kértem, magánházaknál pedig inkább nem éltem a lehetőséggel, ha az erős Káldival kínáltak. Ez így ment hosszú éveken keresztül.

A minőségbeli váltást a feleségem hozta el. Betoppant az életembe magával hozva a minőség iránti érdeklődést is. Ahogy mellettem Ő megszerette az általa addig kimondottan nem kedvelt borsófőzeléket, úgy én is elkezdtem érdeklődni a frissen őrölt kávék és azok fogyasztása iránt. Akárhol már nem ittam meg a kávét.

Szerencsére a városunkban van egy jó kávézó, ahol számomra jól készítik ezt a fekete nedűt. Van egy másik, egy országos hálózat tagja is, de ott egyszer meg akarta magyarázni a pincér, hogy én nem olyan kávét szeretnék inni, mint amit kértem, hanem egy általa favorizált ízesített valamit. Azóta nem vagyok hajlandó bemenni oda.

De térjünk vissza az idővonalra! Nem volt nehéz a jót megszokni, hamar a padlásra került a feketeleves-főző, átvette a helyét egy komolyabb presszógép. Nem kell drága dologra gondolni. Egy egyszerű Saeco gépet vettünk, hozzá pedig már frissen őrölt kávét. Ég és föld, de akár menny és a pokol is lehetne a különbséget leírandó változás.
Azóta is azt használjuk, teljes megelégedésünkre. Nyilván egyszer majd váltunk feljebb is, de az még várat magára.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2016 PROHARDVER Informatikai Kft.