Intro

Kedvcsináló

A dolog nem új keletű, már évekkel ezelőtt is megfogott valami a routerekben. Igazából gondoljunk is csak bele egy percre – mit is csinál egy router?

Megvesszük 10-ért, összedugjuk, aztán megy. Van Wi-Fi otthon, meg net, kész, vége. Hááát... nem... Az internetszolgáltató minden esetben egy, jó esetben publikus (később lesz róla szó) címet ad nekünk. Ezzel az egy hozzáféréssel jut ki és be minden adat az összes készülékünkre. A 2 desktopra, a 4 laptopra, a 6 telefonra, a 3 TV-re, a 10 IP-kamerára, okoshűtőre, okosotthon izzókra, vezérlőkre, stb., a lista már most végtelen egy átlag háztartásban is, hát még ha egy kicsit a jövőbe tekintünk.

Most, hogy büszkén felsoroltuk, hány készülékünk van, gondoljunk csak bele újra az imént említettekbe. Kétszázhuszonhat készülék, egy hozzáférés. Ezt csinálja a router: megosztja a hálózatot. Persze ez óriási sarkítás, de ez a lényeg, és konyhanyelven is tudunk szörnyülködni: a fél milliós gamer PC, a 2 milliós MacBook meg a négy negyedautóárú okostelefon, mind egy 10 ezres kínai vacakon keresztül fér egymáshoz, az adatokhoz, a biztonsági mentésekhez, az internethez.

Ez biztos jó ötlet? Nem, veszélyesnek nem veszélyes, de mire használjuk ma az internetet, meg akár csak a lokális hálózatot? Ja, hogy mindenre. Akkor lehet, hogy biztos és erős kapcsolatot szeretnénk, amennyire csak lehet, nem? A router célhardver, évtizedek óta létezik, ha veszek egy erős 20-30 ezres márkás routert, akkor biztos kiszolgál. Hát nem!
Bárhogy erőlködünk, az egy kis embedded system, minimális SoC-cal, memóriával. Minden ki van belőle spórolva, gagyi, a csomagolásra több pénzt költenek, mint memóriára. Persze, menni fog, sokaknak fel sem tűnik majd, de azt gondolom, hogy ez a kérdés igazán releváns napjainkban, hiszen egyre több otthonba jut el nevetségesen jó áron a gigabites optikai hálózat.

A megoldás(ok[k])

Akkor hát a megoldás egyszerű – gondolhatnánk –, vegyünk egy drága 50-80-100 ezres még márkásabb routert! Jó, igen, az valószínűleg nem lesz túl nagy bottleneck már, bár ez korántsem biztos. Továbbra is egy valószínűleg ARM-alapú embedded systemről beszélünk, amin továbbra is ott spórolnak, ahol tudnak, csak szép nagy számokat írhassanak a dobozára.

Valós megoldás lehet egy kevésbé kommersz router beszerzése, pl. a Ubiquity EdgeRouter családot ránézésre csak az különbözteti meg a kommersz routerektől, hogy nem csilli-villi, egyszerű kis fém dobozka, nincs Wi-Fi támogatása (nincs "benne" Wi-Fi), és csak 1-2 LAN portja van. Azt viszont kevesen tudják, hogy teljesértékű Debian fork-alapú Linux fut rajta és igen erős hardvere van. Jó választás, de azért továbbra is korlátozott, ára pedig 30-40 ezer forint is lehet, melyet még ki kell egészítenünk Wi-Fi támogatással (AP), full duplex switchekkel, stb..

Szóval szerintem érthető, hogy miért lettek a megoldásból megoldások, abból pedig megoldásokk..

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!