Csomag, külső, hardver
A csomagolás
Most, hogy kitárgyaltuk az elő-történetet, vegyük kézbe a csomagot! A Dell Venue 8 Pro egy kicsi, egyszerű fehér dobozban érkezik, amit a tablet képe és főbb tulajdonságai díszítenek. A fehér keretet lehúzva egy nyers kartondoboz bújik elő, amire fehérrel a tablet körvonalait festették. Ha ezt is kinyitjuk, rögtön a készülék látványa fogad minket, gondosan bebugyolálva vastag fóliába minden irányból. Ezt kiemelve egy CD-tokba bújtatva a gép mellé járó Microsoft Office 2013 Student Edition papírjait és CD-kulcsát láthatjuk (adathordozó nélkül, a programot az Áruházból kell letölteni), valamint egy használati utasítás, egy USB-kábel és egy töltőfej lapul még a dobozban.
A tabletet kézbe véve döbben rá az ember, hogy a XXI. században vagyunk. Egy pár éves laptop teljesítményét egy netbook áráért kapjuk meg, és egy kézben tartva elfér és alig 396 g-ot nyom, 216 mm x 130 mm az alapterülete és mindössze 9 mm vastag. Az előlapot a 8"-es WXGA IPS kijelző uralja, az 1280x800 pixeles felbontás átlagos, a 189 PPI szintén nem túl magas érték. Jó hír viszont, hogy a fényerő nagyon magas, napfényben kiválóan olvasható, élénk, szép színekkel és az IPS-re jellemző nagy betekintési szögekkel.
Számszerűsítve: az átlagos maximum fényerő 365 nit, a fényerőeloszlás 86%-os, a kontrasztarány 1219:1 és az sRGB színtér 70%-át fedi le, ami a hasonló tabletek közt kiemelkedően jó érték. A kijelző 10 ponton képes érintéseket érzékelni, valamint fel van készítve aktív stylus kezelésére is, bár a megoldást nem az etalon Wacom, hanem a Synaptics szállítja.
A ceruzát külön kell megvenni a tablethez, nem is olcsó, de szerencsére nem is kötelező. A képernyő felett az 1.2MP-es előlapi kamerát, mellette egy státusz-LED-et és egy fényérzékelőt találunk. A képernyő kávája alul és felül elég vastag, 20 mm, két szélén ennek a fele, azaz 10 mm. Ez kényelmes fogást biztosít, vizuálisan viszont ráerősít a gép szélesvásznú formátumára.
A jobb oldalon a sort a microUSB csatlakozó nyitja, mely természetesen OTG funkciót is kapott, MHL-t azonban sajnos nem. Alatta a töltést jelző apró LED, majd a bekapcsoló gomb és a hangerőszabályozó páros és a mikrofon nyílása, majd a készülék alsó egyharmadában egy hosszú fedél, ami alatt a microSDXC foglalat (128GB-ig támogatott) és a 3G-s modelleknél a SIM-foglalat található. A bal oldal teljesen üres, alul az egy darab, meglepően erősen és tisztán szóló hangszóró van. A készülék tetejére költözött a fejhallgató-kimenet és a Start-gomb.
Ez utóbbi elég fura hely, nem logikus és nehéz megtalálni, viszont szerencsére nem is kell sűrűn használni, hiszen legalább 3 másik helyen is elérhető a képernyőről (charms bar, tálca, metro task manager, illetve a képernyő-billentyűzet).
A kezelőszervek mind elférnek egy képen. A magányos Start gombra ritkán van szükség, de legalább nincs útban
A hátlap a legszebb része a tabletnek, a középen lévő méretes Dell logót a gumis, kellemes tapintású műanyagba mart koncentrikus körök veszik körül, felül az 5MP-es autófókuszos kamera optikája, alul az Intel Inside logó és a sorszámokat és tanúsítványokat feltüntető matrica található. A gép nagyon egyben van, masszív, nyomkodásra nem recseg, nem színeződik el a képe, árához képest meglepően minőségi benyomást tesz.
Mint látható, csak egyetlen USB van a gépen, ami egyben a töltésért is felel, azaz egyszerre vagy töltjük a gépet, vagy az USB-t használjuk, egyszerre a kettő nem megy. Videókimenet, HDMI nincs, van helyette WiDi és Miracast, bár ezek azért nem váltanak ki egy rendes kimenetet. Kicsit furcsa, hogy a Dell miért nem tudott még egy $1 értékű OTG kábelt mellékelni a tablethez, erről mindenesetre magunknak kell gondoskodni.
A windows 8.1 kamera alkalmazása és egy makró kép. A képeket nem tartom megosztásra érdemesnek, tablettel továbbra sem érdemes fotózni...
A kis gép szíve egy Intel Atom Z3740D, 2 GByte DDR3 RAM társaságában. Bár ez most a belépőszintű BayTrail konfiguráció, szégyenkeznie nincs oka, a 4 magos, 2MB L2 cache-s 22 nm-en gyártott 64 bites chip 1.33 GHz alapórajelen ketyeg, amit 1.83 GHz-re tud szükség esetén feltornászni.
Fontos megjegyezni, hogy a Z3740D és a például a Transformer Book T100-ban található Z3740 között az egyik lényeges eltérés, hogy az utóbbi dual-channel memóriakezelésre is képes, míg a Dell Venue 8 Pro-ban lévő D verzió csak egy csatornán éri el az amúgy integrált, nem bővíthető és nem is cserélhető memóriát, a másik, hogy mindezt gyorsabban, 1333 MHz-en teszi.
A korábbi Atom generációhoz képest hatalmas előrelépés, hogy a BayTrail megkapta a hetedik generációs IvyBridge-ből ismert Intel HD Graphics GPU-t, igaz, csak 4 Execution Unit van benne (6 helyett) és 313 MHz-es alapórajeléről csak 688 MHz-re tud gyorsulni (896 MHz helyett), ezzel nagyjából a Tegra 4 GPU-jának az erejét hozza. A tárhely eMMC és kétféle kiszerelésben kapható, 32 vagy 64 GByte kapacitással.
A burkolat alatt
Sajnos a Windows 8.1 meglehetősen sok helyet foglal el a lemezből, az Office 2013 telepítése után nagyjából 12 GByte marad üresen a 32 GByte-os verzión. A flash-memória működése miatt érdemes legalább a lemez 10%-át üresen tartani, azaz kb 3 GByte-ot. Így bizony nem sok szabad hely marad, pár program és egy nagyobb játék és már tele is van a lemez, egy microSD kártya tehát kötelező tartozék.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 4GByte ebből a rendszer-visszaállítás partíciója, amit akár le is lehet törölni, de ha ezt megteszed, számolj vele, hogy újratelepítésre a Dell-hez kell szervizbe küldeni a gépet, USB-ről ugyanis nem lehet telepíteni (illetve lehet, de csak akkor, ha töltőn van a gép, viszont csak egyetlen USB van, ami vagy tölt, vagy bele van dugva valami…).
A cikk megírása után nem sokkal publikálta a Microsoft a Windows 8.1 új telepítési módját, a Windows Image File Boot-ot (WiMBoot), aminek segítségével a 32GByte-os tableten a Windows telepítése után még 22 GByte üres hely marad.
A módszer lényege, hogy az alap Windows telepítés egy csak olvasható tömörített képfájlba kerül, és minden módosítás inkrementálisan erre íródik felül. A fájlrendszerben a képfájlból nyert adatokra pointerek mutatnak, így a felhasználó számára a dologból semmi nem látszik. Külön előny, hogy a képfájl bármikor használható rendszer-visszaállító képként is. Sajnos kicsi az esély, hogy a Dell Venue 8 Pro valaha ilyen frissítést kapjon, ugyanis a rendszer teljes újratelepítése és újra-partícionálása szükséges hozzá, de a következő generációs 16 és 32 GByte-os Windows tableteken minden bizonnyal ez lesz már.
Hagyományos módon telepített Windows 8.1
Az új WiMBoot módszer
Hagyományos windows-os programok természetesen telepíthetők a memóriakártyára, de a Windows Áruházból letöltött programok nem, sőt, ezek még registry módosításokkal és symlinkekkel sem oldhatók meg. Aki tehát elsősorban a Metro felület programjait akarja majd használni, a 32 GByte-os modellel hamar kifuthat a szabad helyről, nekik a 64 GByte-os gépet ajánlom. Ez igaz az összes hasonló táblagépre is.
Az eMMC nem különösebben gyors, kb 50 MByte/sec a tempó, egy jobb Sandisk Ulta memóriakártya is hozza ezt a szintet, néhány Extreme modell pedig le is hagyja. A Windowshoz kapunk még további 10 GByte felhő tárhelyet is, mely a Dropboxszal ellentétben nem kell feltétlenül tükrözve legyen a meghajtónkon, az elérése pedig integrálva van a Windows fájltallózójába, azaz bármely programból elérjük az itt tárolt fájlokat, feltéve, hogy van működő internet kapcsolatunk.
Az integrált rádiók tekintetében nem állunk rosszul, van egyfelől a két csatornás 2x2 MIMO 802.11 a/b/g/n szabványokat támogató WiFi, Miracast és WiDi támogatással, illetve van a 4.0-s Bluetooth, illetve egyes amerikai modellek 4G modemet is kaptak, de ezek hálózatfüggők, itthon tehát nem használhatók.
Ha Android telefont használtok, a Bluetooth internet megosztás a legkényelmesebb módszer ennek az áthidalására, a telefon akkuját kevésbé meríti, mint a WiFi-s hotspot és miután egyszer párosítottad a két eszközt, a telefont nem kell többé előkotorni, hogy a kapcsolat működjön, elég a tableten rábökni az ikonra. A WiFi érzékenysége jó, de nem kiemelkedő, szerencsére a manapság szinte mindenki képes hozni egy vállalható szintet.
A hátlap vonzza az embert, hogy megtapogassa
A kis Dellben egy 4830 mAH-os akku van, ez közepes fényerőn normális terhelés mellett 6.5-7 óra netezésre, vagy 3 óra játékra elég, minimális fényerőn és kis terhelés mellett pedig a 13 óra is összejöhet. Ha keményen megterheljük a gépet valamilyen játékkal, a jobb alsó sarok bizony eléggé fel tud melegedni (akár 50 fokig is, bár ehhez nagyon le kell terhelni és normál használat mellett szinte lehetetlen elérni), hiszen teljesen passzív a hűtés, egy vékony rézlap van a CPU és a memória felett és ennyi.
Nagyon félteni nem kell, ha túlmelegszik, a CPU magától visszaveszi a sebességet, és ha ez sem lenne elég, a gép kikapcsol. Ez utóbbi állapotot még több óra Prime95-tel sem sikerült előidéznem. Mivel a tablet viszonylag egyszerűen szétszedhető, népszerű módosítás egy nagyobb rézlapot helyezni a hátlap alá, amivel a gép még nagy terhelés esetén is sokkal hűvösebb marad.
Ha a Dell bevállalósabb lett volna, a hátlap fémből készül és a jelenlegi bordázott mintával egyetlen hatalmas hűtőborda lehetett volna. Normál felhasználás mellett persze nincs szükség ilyenre, a több ablakos böngészés, video-lejátszás, szövegszerkesztés, illetve az egyszerűbb 2D játékok nem okoznak különösebb problémát a gépnek.
A copper-mod, azaz egy rézlap, amivel a tablet passzív hűtésén lehet javítani
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
