Külső

Kezdjük talán azzal, hogy a Precision család mobil munkaállomásként van definiálva. Ez több dolgot is takar: elsődleges a teljesítmény, a vevőcsalogató külcsín kevésbé szempont, mint ahogy a minimális súly sem az; az árcímke a szerverekhez hasonlóan a csúcsteljesítmény miatt elég húzós lehet, de persze ezért az üzleti laptopoknál megszokott igényes megoldásokat alapból megkapjuk.

A családból a 4000-es sorozat a 15,6"-os kijelzőjű, míg a 6000-es számok 17,3"-as példányokat jelzik. Ezek közül mi a kisebb testvérrel foglalkozunk, ami persze csak a méretre vonatkozik, a teljesítményre nem: mindkét sorozat ugyanolyan beltartalommal rendelhető (az egyes országok piacaira szánt helyi korlátozásoktól eltekintve). A modelleket nyár elején frissítették, így a régebbi 4500-as helyett már a június vége óta kapható 4600-ast volt szerencsénk tesztelni.

Első ránézésre a gép vastagsága tűnik szembe. Nem csoda, hiszen egy ilyen erőművet hűteni is kell valahogy, és a többi extra belsőségnek is kell a hely. (Erről majd később.) Élőben azért vékonyabb, mint azt a képek alapján vártam, vagy mint amilyen a régebbi gépem.

A ’90-es évek ős-laptopjait idéző, kicsit retrós kocka biztosan nem illeszkedik a ma megszokott formavilágba, a MacBook Airre jellemző vékonyságról nem is beszélve.
A hosszanti élek lekerekítése enyhít valamennyit a szögletességen, és a csuklóba vágáson. Szubjektív, kinek mennyire jön be ez a csillogó, színes borítás helyetti öltönyös verőember-kinézet. Az előd M4500-as is hasonló arányokkal bírt, de az annak fedelét csíkozó bemarások nekem jobban tetszettek. És a csomagolásból kivéve szép a sima fém burkolat, de a fogdosás egyből meglátszik rajta (mint a korábban divatos zongoralakk-feketéken). Ha valaki át akarja verni a beépített olvasót, nem kell sokat küzdenie a tulajdonos ujjlenyomatának megszerzéséhez.

A 16:9-es aránynak „hála” a gép szélessége is megnőtt: majdnem 38 centis. Ez a meglevő laptoptáskánkba tuszkolásnál lehet kellemetlen.

Igazából a 180 W-os Flextronics tápegység az, ami problémás méretű. A hatalmas tégla szállítása kényelmetlen – sok notebook-táskába bele sem fér. A hálózati vezetéke 80 centis, azaz épp nem ér fel egy padlódobozból az asztal lapjáig. Mind a hálózati, mind a gépbe dugható csatlakozóból egyenesen jön ki a vezeték; ez megint csak nem túl praktikus ekkora méretben.

Ugyan belül van, de a házhoz tartozik, hogy üzleti árkategóriás gépről lévén szó fémvázas (alumínium-magnézium ötvözet) a burkolat. Ez elsőre nem tűnhet fontos dolognak, azonban egy folyamatosan hurcolászott, igénybe vett gépnél enélkül a ház nem lenne elég merev, a műanyag burkolat illesztései pár év alatt szétnyílnának, elcsúsznának. Tisztességes géphez méltóan retesz is került a fedélre.

Az M4500-hoz képest változás a trendek követéseként a numerikus billentyűzet megjelenése, illetve akár 4-fokozatú, állítható intenzitású háttérvilágítást is kérhetünk. Ezeknek van, aki nagyon örül. A nálunk járt példányban volt ilyen, pedig nem kértük.

A numerikus billentyűzet miatt az elődöknél valamivel nagyobb tapipad is balra csúszott középről. Külön funkciógombként csak a hangerőszabályzás került ki fentre, a többi a laptopoknál megszokott Fn billentyűvel érhető el. A navigációs billentyűkből megvan külön az összes, bár kicsit szokatlan elrendezésben zsúfolták őket ide. Kaptak dedikált gombot a médialejátszó parancsai, és a számológép indítása.

Az optikai meghajtó a gép bal oldalára került át, melynek tálcásat vagy betöltőnyílásosat is választhatunk, és amely DVD+/-RW, vagy opcionálisan egy erősen túlárazott (400 $) Blu-ray is lehet. A DVD meghajtó elég gyengécske. Tudom, hogy egy tálcástól ne várjon túl sokat az ember, de itt némi jóindulattal úgy fogalmazhatok, hogy a minél könnyebb gép volt a tervezők célja.

A nálunk járt példányban full HD-s csillogásmentes, LED-es háttér-világítású panel volt, de kapható kiváló színvisszaadású RGB IPS panellel is. Erről persze tudni kell, hogy a Sandy Bridge-es procik belső GPU-ja nem tud 10 bites színjelet kiadni, hogy ezt teljesen ki tudjuk használni. Semmi gond, komolyabb grafikai munkára ott van a beépített izmos videokártya. Ugyanakkor annak ellenére, hogy nem IPS-es panelt néztünk, döbbenetesen nagy a panel látószöge. Azt kell mondjam, csak a falnak háttal ülve akarom használni ezt a kijelzőt, oldalról is ellenzővel letakarva. :-)

A 4600-as HDReady (1366*768), a 6600-as HD+ (1600*900) felbontással is rendelhető. A kisebb felbontáshoz vagy 17”-eshez kérhetünk multi touch-os kijelzőt is, azaz írópálcával is használható érintőképernyőt, amit egyszerre akár négy ujjal is masszírozhatunk.

Ha körbejárjuk, a következő csatlakozókat találjuk a házon: Bal oldalon a Kensington zár mellett 2 db USB 2.0 port és egy FireWire foglalat után a mikrofon és fejhallgató aljzata következik. Ezeket a 10-az-1-ben memóriakártya-olvasó (amit használaton kívül kis vakdugó véd a portól), az intelligenskártya-olvasó, és egy 54 mm-es ExpressCard bővítőhely követi. Sajnálatos, hogy a hangkimenetből hiányzik az SPDIF lehetőség, így audiofileknek csak a külső hangkártya marad.

Hátulra kerültek a VGA, Ethernet, eSATA/USB 2.0 és HDMI csatlakozók, valamint a szélen a táp aljzata. Az összes csatlakozóval (táp, RJ45, USB) az volt a tapasztalatom, hogy az érzésre teljesen bedugott dugók mégsem voltak teljesen bedugva. Némi erősebb nyomkodás után kerültek csak a helyükre, és érintkeztek rendesen.

Jobb oldalon kapott helyet a 2 db USB 3.0 port, a DisplayPort kivezetés, és a vezeték nélküli kapcsoló, valamint a merevlemez kerete (erről majd később). Furcsa módon az USB 3.0-s aljzatok nem a megszokott kék színűek; csak a felettük levő feliratból derül ki, hogy a portok közül melyik gyorsabb. Ráadásul rohadék módon ezek az aljzatok a megfelelő meghajtó nélkül még USB 2.0-s módban sem élnek, sőt tápot sem ad rájuk az alaplap azok betöltődéséig. (Ez az előtelepített Windows lementése során érintett kellemetlen meglepetésként.) Olvastam olyan észrevételt is, hogy az USB 3.0-s aljzat elég kevés tápot ad le, így külső táppal nem rendelkező perifériák (pl. pendrive) esetén lehetnek sebességproblémák.

Alul a megszokott, régi Dell-es Port Replicator dokkolóba dughatjuk a laptopot. Ez a régi Dell-tulajdonosoknak jó hír; a rossz hír az, hogy USB 3.0-s kivezetést ezen nem találunk.

Az alsó rész kellemesen nagy része perforált a hűtés érdekében – ehhez a teljesítményhez vélhetően szükség is van rá.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!