Kicsit spoileresen – Karakterek és ending

És most jöjjenek a pirospont osztások, ugyanis a játék legerősebb része, nem a harc, vagy az rpg elemek, hanem a karakterek.

A karakterek és az azokhoz tartozó történetszálak kidolgozottsága. Elképesztő módon, részletesen vannak kidolgozva a karakterek arca, mozgása, mimikái és a voice acting valami zseniális és tényleg ad mélységet a párbeszédnek. Például, ha valaki mérges, vagy valami épp nem tetszik neki, hallod a hangján. A karakterek szinte „élnek” és főleg a történeteikben érződik, megérted a motivációjukat, a céljukat, még együtt is tudsz velük érezni, törődsz a sorsukkal.
A karakterekről külön nem írnék jellemzést, hiszen az én történetemben másként viselkedhetnek, mint a tiédben, így ennek megismerését mindenki fedezze fel saját maga.

Néhány szóban Johnny karakteréről (hiszen csak főszereplő). Őszintén szólva, az első pár órában egyszerűen nem tudtam azonosulni vele, és legszívesebben lenémítottam volna a picsába, egy igazi seggfej. Viszont ahogy haladtunk előre, valahogy mindig lehetett rá hatni, és a játék során az egyik legnagyobb karakterfejlődésen az ő karaktere megy át, nyilván, ha megfelelő módon reagálsz és jó döntéseket hozol.

Keanu Reeves és a készítők remek munkát végeztek, az animációk nagy része remekül van komponálva, a voice acting szintén. Fogalmam sincs, milyen érzés így színészkedni, teliaggatva érzékelőkkel, díszletek és egyéb dolgok nélkül, de van egy olyan érzésem, hogy az utóbbi években elindult valami és remélhetőleg egyre több színész csatlakozik a játékos iparhoz. Ettől függetlenül, Rogue, Panam és Judy karakterei voltak még nagyon erősen kidolgozva, amit „mellék” küldetésként vétek lenne kihagyni. Tényleg megéri!

A játék vége – Ending

Ugyan valamennyire spoileresen próbálom elmondani mondandómat, viszont az endingekről nem fogok hosszas litániát írni. Ugyanis ezt mindenkinek el kell dönteni, és lesz lehetőség az összes kipróbálására anélkül, hogy újra kéne az egész játékot kezdeni.
!Fontos, hogy a stáblista megjelenésekor az általad ismert és közel álló, emberek beszélnek hozzád és ezek a párbeszédek is változhatnak a játék során meghozott döntéseid alapján.

Ami viszont saját tapasztalatom és ilyen fajta reakciót videójáték rég váltott ki belőlem, az a bad ending. Teljesen véletlen nyomtam rá, azt hittem lesz valami mögötte, és elsőként nem is igazán értettem, majd végül rájöttem mi az. Egy dolgot erősít meg. Azt, az egyszerű tényt, hogy Night Cityben (és a való életben) mindig lesz, akire támaszkodhatsz és ha a legnagyobb szarvihar érkezik ami mindenkit és mindent elsöpör akkor sem adhatjuk fel. Őszintén szólva a székhez szögezett, hogy milyen nyersen, milyen élethűen adták át a karakterek az üzenetet.

A játék eddigi tudásom alapján 6 befejezéssel érhet véget, ebből van egy legrosszabb döntés és egy, ami happy end, viszont valahogy mégsem éreztem annak. Nekem ezt a két befejezést volt alkalmam megtapasztalni, és mindkettő erős, mély mondanivalóval bírt.

A többiről nem tudok nyilatkozni, így a hozzájuk kapcsolt végjátékot meghagyom nektek. Hiszen mindenki a maga útját járhatja, nem? 😉

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!