Hatás, utóhatás

Nagyításhoz kattints a képre!

A baleset után a helyi szakemberek képzetlenségét mutatta, hogy nem ismerték fel a helyzet súlyosságát. Nem voltak megfelelő dózismérőik, illetve a kisebb skálájú dózismérők kiakadását nem vették komolyan. Védőöltözet nélkül próbálták helyreállítani a károkat, heteken belül szinte mind meghaltak. A sugárzás a katasztrófa utáni napon, Pripjaty városában meghaladta a normál érték hatszázezerszeresét. Ez a még ember által biztonságosan elviselhető dózisnak az ötvenszerese.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a robbanás idején északra fújt a szél, így a sugárzó anyagok nagyrészt a környező erdőket sújtották, ami pusztulást hozott az erdőre és a benne élő állatokra is. A magas sugárzás miatt a fák lombozata vörös színben pompázott, innen ered a sokak számára ismerős vörös erdő elnevezés.

Később a helyreállítási munkálatokkor az erdőben lévő talajt lecserélték, és újratelepítették fenyőfákkal.

A vörös erdő

A robbanás után nem kevesebb, mint 30 óra kellett a Szovjetuniónak, mire felismerték a láthatatlan veszélyt és megkezdték a környező települések evakuálását. Hozzávetőleg 130.000 embert telepítettek ki a felállított ~60 kilométeres körzetű zónából. Pripjaty városát alig 3,5 óra alatt kiürítették.

Az izzó 4. reaktorra helikopterről bórral kevert homokot szórtak, hogy lezárják a reaktormagot. Ám ennek következményeként elkezdett nőni a lezárt rész hőmérséklete, ami megolvasztotta a homokot és további repedéseket idézett elő a betonfalban.

A hőmérséklet csökkentésre lezárták a repedéseket, és 2400 tonna ólmot dobtak a reaktorra, ami elnyelte a magas hőt, és ezzel megakadályozva egy, az elsőnél sokkalta nagyobb robbanást.
Az erőműben lévő tűz megfékezéséhez nem kevesebb, mint egy hét kellett a tűzoltóknak.

Az erőmű tetején dolgozó, ólomruhát viselő takarító munkások (a fotó alján levő fehér csíkok a magas sugárzás következtében keletkeztek)

17 nappal a katasztrófa után bányászokat küldtek a reaktorhoz, hogy egy alagutat ássanak a 3. és a 4. blokk között. A 150 méteres alagút kicsivel több, mint egy hónap alatt elkészült, ami a soha meg nem épített hűtőrendszerhez kellett volna.

Eközben a vadászok minden állatot kilőttek, ami az útjukba akadt, mivel bundájuk sugárzó volt, így veszélyesek voltak a munkásokra.

A sugárzó reaktort a takarítás után izolálni kellett, szóval megkezdték a beton-acél szarkofág megtervezését, ami 170 méter hosszú és 66 méter magas lesz a tervek alapján. A robbanás után 12 héttel kezdődtek meg a munkálatok. Az építés során használt járművek utasfülkéjét ólommal borították be, a sugárzás elleni védelem céljával. A szarkofág építése egész addig jól haladt, mígnem szembesültek az erőmű tétjén lévő sugárzó grafit darabokkal, amiket el kellett távolítani a munkálatok folytatásához.

Mivel a sugárzás a grafittörmelékeknél elérte az 1000 röntgent is, ami egy embert 1 óra alatt megöl, ezért távirányítású gépekkel kezdték meg a törmelékek eltakarítását. Viszont a gépek elektromos rendszere sem bírta pár napnál tovább a magas sugárzást, előbb-utóbb leálltak, vagy irányíthatatlanok lettek.

Végső megoldásként embereket küldtek a tetőre, akik saját készítésű ólomruhát viseltek a magas sugárzás kivédésre.

Az emberek mindössze percekig, esetekén 40-50 másodpercig tartózkodhattak a tetőn. Ezalatt legfeljebb pár lapát törmeléket tudtak eltakarítani. 3500 ember 10 napig takarította a tetőt, mire sikerült az összes törmeléket semlegesíteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!