Az eszköz

A szóban forgó találmány egy Corsair Flash Voyager GTX néven becézett 256 GB tárolókapacitással rendelkező SSD alapú, pendrive formájú, USB 3.0-n kommunikáló eszköz.

UASP = USB Attached SCSI Port

A gyártó ígérete szerint ideális körülmények között 400MB/s olvasási és 190MB/s írási teljesítménnyel rendelkezik ez a NAND SSD csippel felvértezett, víznek és ütésnek ellenálló matt fekete szelence. Az biztos, hogy elegáns, letisztult és masszív benyomást kelt az első kézbevételt követően. De vajon képes hozni az ígérteket?

Nos, az eredmény váltakozó.

Az otthoni gépemben, ami egy i5-6500-zal felszerelt játékra szánt gép, a következőként teljesített a Crystal Disk Mark szerint:

Előlapi USB-be dugva

Hátlapi USB-be dugva

Az eszközről Bootlva

Természetesen nem fogunk SATA3-as szintű belső SSD eredményeket látni, de már ez a sebesség is elegendő ahhoz, hogy egy Windows-To-Go rendszer kellően gyors legyen és a fájlok mozgatásánál se tapasztaljunk idegesítően elnyújtott válaszidőket.

Referenciának álljon itt egy külső HGST HDD és egy külső Samsung 850 Pro SSD eredménye

Eddig csak egy Xeon processzoros Mobile Workstation-ben mértem 340MB/s környéki Seq olvasási sebességet, szóval az "up to 400MB/s" kicsit túlzónak tűnik. Talán laboratóriumi körülmények között lehetséges, ha a bolygók megfelelő együttállása is kedvez. Az írás tekintetében szintén nem láttam sehol 190MB/s-t, a maximum a 165MB/s volt.

Méreteit tekintve pont elfér lényegében bármilyen zsebben, úgyhogy nem zavaró, ez pedig számomra csillagos ötös az hordozhatóság miatt. Laptopba vagy előlapi portba helyezve sem fejt ki feszültséget a portra, lévén könnyű szerkezet.

Banana for Scale

A tenyérnyi rendszer

Laptopból kilógva

No, de hogy hátrányokat is említsek, álljon itt elsők között az USB kupak, ami nem csatlakoztatható levett állapotban a pendrive-hoz. Azaz, ha levettük, akkor vagy rögtön zsebre dugjuk, vagy jól látható helyre tesszük, vagy egyszerűen elhagyjuk. Egy ilyen felső kategóriás pendrive esetében szerintem nem lett volna nagy mérnöki feladat kialakítani úgy, hogy legalább egy darab zsinórral kötődjenek egymáshoz.

A másik hátrány lehet, főleg laptopok esetében, hogy a pendrive a szokásosnál szélesebb, így az olyan gépeken, ahol két port közel van egymáshoz a síkban, lényegében használhatatlanná teszi a mellette lévő portot.

A harmadik nem igazán hátrány, de nem is válik a hasznára, hogy intenzív igénybevétel esetén képes nagyon felforrósodni az alumínium test. Nyilván a gyártó döntése volt, hogy így oldják meg a hő elvezetését a csipekről, de ha mondjuk 30 gigányi képet másolsz rá/róla, akkor utána már kellemetlenül meleg lesz az érintése. Szerencsére hamar képes lehűlni.

Negyedik és eddigi utolsó észrevételem pedig az állapotjelző fény... hogy is fogalmazzak... kiültem a kertbe a laptoppal este és majdnem leszállt egy repülőgép mellém, olyan fénnyel villogott filmnézés közben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!