Első nap

Második éve szokásos ausztriai túránk mellé beiktattunk egy "belföldi" utat is. Négy napra mentünk és ebből kettőt Szlovákia felfedezésével töltöttünk. Összesen 1100 km-t tettünk meg és olyan értékekre leltünk, melyeket kár lenne nem megosztani mindazokkal, akik vadregényes túrák helyszínét keresik a régi Magyarország területén.

Július 7-én felkerekedtünk hárman a kutyával, és célba vettük a már áprilisban lefoglalt apartmanunkat Szilvásváradon. Az egészet egy spontán ötlet előzte meg, mely egy kellemes tavaszi sétán fogalmazódott meg bennünk.
Az egyik szállásfoglalós oldalon találtunk egy nagyon kecsegtető apartmant. Ilyet kerestünk az előző év tanulsága miatt. Tavaly Boldogkőváraljára mentünk, itt vettünk ki egy szobát. Kissé kényelmetlen volt, mert viszonylag nagy igényünk van a független, elszigetelt létezésre. Ráadásul meleg is volt, nem figyeltünk rá, hogy klimatizált legyen, aminek mi is, a kutya is kárát láttuk.

Ausztriai útjaink során mindig kempingekben szállunk meg, így az egyéb szállások világa még feltérképezésre vár. A különálló apartman ténye a vastag homokfalak hűvöse, konyha, parkoló és wifi azonban kecsegtető ajánlatnak tűnt.

Természetesen olyan szállást kerestünk ami állatot is fogad. Érdekes, hogy bár a boldogkőváraljai és szilvásváradi szállásnál is megvolt a jelölés, mindkét helyen némi egyeztetésre volt szükség ez ügyben. A szállásadók hozzáállásából az látszik, hogy itthon még viszonylag ritka az ilyen igény. A border collie-nk szerencsére nem ugat, a szállásra meg egyébként is csak aludni járunk, így nem okoztunk még senkinek rossz élményt ezzel kapcsolatban.

Szilvásváradra pénteken este érkeztünk Szegedről és már csak arra volt időnk, hogy felfedezzük a helyi éttermeket. A Google segítségünkre volt, de hamar kiderült, hogy nincs túl sok és igazán jó hely Szilvásváradon. Hiába olyan kedvelt turisztikai célpont, rá kellett jönnünk, hogy a "házias" éttermeivel, a két Coop boltjával és a lángosozójával megrekedt valahol a '90-es évek fénykoránál. Fogjuk fel úgy, hogy mindez hozzátesz a falu romantikus bájához.

Ajnácskő - Fülek - Lácbérci víztározó

Úgy döntöttünk, a Szalajka-völgyet hétfőre hagyjuk, hogy elkerüljük a hétvégi tömeget. Első napra egy olyan célpontot terveztünk, mely a mai Szlovákia területén található - mintegy másfél órányira Szilvásváradtól. Megközelíthető a szlovák 571-esen és magyar utakon is. Előbbi szebb, utóbbi rosszabb minőségű, de járható.

A 90%-ban magyarok lakta falut szilárdan őrzi az impozáns kőszikla. "Hajdani hegyen fekvő vára, most omladékokban hever.” Ennek ellenére érdemes megnézni. Meredek, szűk úton tudunk felmenni autóval a hegy lábához, ahol faragott kapu jelzi a kis túra kezdetét. A romokhoz vezető rövid út során több kellemes pihenőhelyet is kialakítottak, és csodás panoráma nyílik a falura, a tájra egyaránt. A távolban többek között Kékestetőt is megpillanthatjuk.

A legalsó szinten egy hűvös barlangban lehet megpihenni, a kutyánknak valamiért ez a rész tetszett a legjobban. Egy kevés mászással a várfal egy "ablakához" jutunk, mely alatt mély szakadék tátong. A meredek részre nem tud mindenki felmászni, de megéri, mert páratlan látvány tárul a szemünk elé. Az egykori vár és a szikla további részeit már csak komoly sziklamászással lehetne bevenni, de a Magyar Várarchívum szenzációs, drónos felvételeinek köszönhetően senki sem marad le a látványról.

Laza napunk második állomása Fülek volt.

A városka utolsó ismereteink óta sokat fejlődött. Kár lenne letagadni, hogy Nógrád, Borsod megye, valamint Szlovákia ezen területeit erősen birtokba vette a cigányság. A kis falvak nagy részét ők lakják és sokszor éles kontrasztot alkotnak a romos házak, szegényes lakóik a gyönyörű tájjal. Fülek város ennek a kontrasztnak erős példája. Szépen felújított belvárosi részéből macskakövekkel kirakott út vezet a részben épen maradt várhoz, annak tőszomszédságában azonban egy cigánytelep fekszik még ma is.

Ez ne tántorítson el senkit, mert a turizmus erősen fejlődik. Rengeteg program van, és a várbelépő sem vészes. A várba nem mentünk be egyrészt, mert zárás előtt érkeztünk, másrészt mert valószínűleg a kutyát nem engedték volna be, de a várudvarba kedvesen beinvitáltak minket a hátralévő negyed órára. Sajnálom, hogy nem vettük előre a programban, mert összesen 6 euróért nagyon megérte volna megnézni a vár belsejét.

Rövid sétánk után hazafelé még útba ejtettük a Lázbérci-víztározót. Azt reméltük, tehetünk egy kellemes sétát a naplementében a kutyával, de csalódnunk kellett. Ez a terület bár a Bükki Nemzeti Park része, a magyar kéktúra egy szakasza, mégsem a túrázóknak kedveznek. Kutyát még pórázon sem vihetünk be, a vízre szinte még ránézni is tilos, minden intézkedés a horgászokért van. Ettől függetlenül nagyon szép, fokozottan védett terület ez, éppen ezért nem hagyta a fantáziánkat, de erre majd az utolsó napon térnék vissza.

Első nap egy közel 200 km-es kör után megnéztük tehát Ajnácskő romjait, Fülek várát és a Lázbérci-víztározót. Odafelé Ózdon keresztül magyar részen mentünk, visszafelé már az 571-es úton, a bánrévei átkelőnél közelítettük meg a víztározót és Nagyvisnyó felől értünk vissza Szilvásváradra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!