2008. október 23.
Forrás: Real News
Chomsky nyilatkozata a gazdasági helyzetről
IFJ. PAUL JAY, a The Real News Network (TRNN) szerkesztője: Köszönöm kedves nézőinknek, hogy figyelmükkel megtisztelik Noam Chomsky professzorral készített interjúnk második felét! Köszöntöm tisztelt professzor úr! Professzor úr, hogyan vázolná fel a jelenlegi válságot, a pénzügyi válságot azoknak az átlagembereknek a számára, akik már eddig is sokat szenvedtek a reálgazdaság gyengülése miatt, de a pénzügyi válság hatásait a mindennapi életben még nem érzékelik? Valóban olyan komoly válság elé nézünk, ahogyan azt sok helyről hallani? És ha igen, várható-e, hogy a munkásosztály az 1930-as évek válságához hasonlóan radikalizálódik? De kezdjük az elejéről, kérem segítsen megértenünk, hogy mi vezetett idáig?
NOAM CHOMSKY, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) nyelvész professzora: Nos, a közvetlen válság, ami a címlapokon szerepel, a pénzügyi válság. Befagyott a hitelrendszer, a bankok nem adnak egymásnak kölcsön, nem bíznak egymásban. Az ingatlanpiac összeomlott. Ezek olyan dolgok, amelyek természetesen közvetlen hatással vannak az emberek életére. Szóval ez nem valami rajtunk kívülálló, a sztratoszférában zajló dolog. A krízis látványos része, amiről folyton szó van, a pénzügyi válság. Azonban a válság egyre jobban átterjed a gazdaság egyébb területeire is, és ez komoly veszélyt jelent. Ezért zárnak be például az autógyárak. Azonban már közeledik egy olyan nagy válság is, amely mellett ez a mostani eltörpül - és ez az egészségügyi ellátás árainak emelkedéséből fog elindulni. Ha megnézi, hogy merre tart a válság és továbbgondolja, hogy hová vezet, egyértelmű, hogy a gazdaságtalanul működő egészségügyi rendszer felemészti majd a teljes állami költségvetést. Mindezt általában úgy írják le, mint szociális juttatások rendszerét - tudja, gyógyszertámogatások, Medicare (állami, öregeknek járó egészségügyi biztosítás) és a társadalombiztosítási rendszer (Social Security) - de ez csak egy technika arra, hogy tönkretegyék a társadalombiztosítási rendszert (Social Security). Valójában a Social Security elég jó állapotban van, az egészségügyi rendszer az, ami a valódi probléma A közvetlen probléma azonban a pénzügyi krízis.
A válság az 1970-es évek elején lezajlott liberalizációban gyökerezik, amikor megszűntek a háborút követő időszak megszorításai. A háborút követő gazdasági megszorításokat, amelyek ideje nagyjából 1945 és 1970 közé tehető, Nagy Britannia és az Egyesült Államok jó okkal vezette be. Egyrészt azért, mert helyesen úgy vélték, hogy ha a kormányok felügyelhetik a tőke mozgását, a nemzeti valuták megteremtik az alapot a gyors gazdasági növekedéshez, kereskedelemhez stb., ami csakugyan meg is valósult. Ezért hívjuk ezt az időszakot a modern kapitalizmus aranykorának. Ugyanakkor, ha ez a szigor enyhül, az lassítja a növekedést és a fejlődést, ahogy ez később meg is történt. Volt emellett viszont egy másik ok is, amiről keveset beszélnek: amennyiben a kormányok felügyelik a tőke mozgását, akkor azzal játékteret kapnak ahhoz, amit az úgynevezett jóléti állam feladatainak hívunk. Ha a tőke szabadon mozoghat, szabadon támadhatók a nemzeti valuták is, és létrejön az, amit a közgazdászok a befektetők és hitelezők "virtuális parlamentjének" hívnak, ahol viszont a valóságban is percenként szavaznak. Ha a kormányzat nem az ő szájaízük szerinti döntéseket hoz, megtámadják a nemzeti valutát, ezt nevezzük tőkeáramlásnak. (*20. hsz.)
JAY: Mennyi a valószínűsége, hogy a világtőke nem szavaz bizalmat az USA államkötvényeinek? Van valószínűsége?
CHOMSKY: Nincs. Igazából éppen az államkötvényekhez menekülnek.
JAY: Igen, de most benne vannak ebben az adok-kapokban - vagy megvédik, vagy otthagyják, most éppen védik. De elképzelhető, hogy otthagyják? Vagy ez nem mérlegelhető lehetőség?
CHOMSKY: Nem, mert az USA a krízis ellenére is messze a leggazdagabb és legbefolyásosabb ország az egész világon. És ha az Egyesült Államok gazdasága összeomlik, az egész világgazdaság omlik össze. Ezért célravezető megoldás, hogy a biztonság megteremtése érdekében USA államkötvényeket vegyenek. Van a rendszerben viszont egy elfogadhatatlan kockázati tényező. A közgazdászok jól tudják, hogy rövid távon a piacok nem elég hatékonyak. Magyarán mondva: tegyük fel, hogy elad nekem egy autót, rendben? Mi köthetünk jó üzletet a magunk részéről, de nem vesszük figyelembe az üzlet hatását más gazdasági szereplőre. Ezt hívják a közgazdászok externáliának. És a hatás sosem marad el. Ha elad nekem egy autót, emelkednek a benzinárak, növekszik a környezetszennyezés, több lesz a dugó. A következmények rettentő széleskörűek lehetnek, vagyis ezek az úgynevezett externáliák igen nagyok lehetnek. Na most, a pénzügyi szervezetek esetében még rosszabb. Ezek a kockázatvállalásból élnek. Jó irányítás mellett, például a Goldman Sachs esetében, tekintetbe veszik saját várható veszteségüket is. És itt a hangsúly a "sajáton" van. Nem a szisztematikus kockázattal számolnak, a hatást, amit a bank csődje okoz az egész rendszerben, nem veszik figyelembe, pedig óriási hatást gyakorol. Ez azt eredményezi, hogy a kockázatvállalást messze alulértékelik annál, ami a rendszer szempontjából indokolt lenne. Ennél fogva igazolódik a pénzügyi liberalizáció bevezetésekor tett feltételezés, miszerint a pénzügyi válságok gyakoribbak és mélyebbek lesznek. Ezt a mostanit ráadásul még gerjesztette a subprime lakáshitel buborék kipukkadása és sok egyéb faktor is, így sokkal kritikusabbá vált, mint ahogy bárki feltételezte. Ennek ellenére továbbra is a rendszer része. Mármost, mint tudja, mindez mintegy egyesült a piac önszabályozó működésére és hasonló dogmákra épülő, a piacba vetett vallásos fundamentalizmussal, ami puszta fantazmagória. Vagyis a szabályozó rendszereket kiiktatták. Ez pedig egyenesen vezetett a potenciális pénzügyi válsághoz, ami számos nagyon egzotikus pénzügyi eszközt hozott magával. Mindezt számba véve már az évtized elején teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy óriási válság van készülőben.
A piac önszabályozásába vetett hitében Alan Greenspan, a Federal Reserve vezetője, nem vállalta, hogy kipukkassza ezt a buborékot, amikor a megoldás még egyszerű lett volna. Így jutottunk el a hitelek, a rendszer befagyasztásának katasztrófáig. Muszáj valamit tenni, a lehetőségek pedig nagyon érdekesek. És itt vissza kell kanyarodnunk korábbi beszélgetésünkre. Ma reggel George Bush bejelentette a rádión, hogy a kormány beavatkozik a bankok érdekében, viszont nem téveszthetjük szem elől, hogy ezeknél a motiváció a profit és nem a politika vagy a kormányzás. Mi a politikai motiváció? Nos, ez azt jelenti, hogy a lakosság részt vesz a döntéshozatalban. De ha profitról van szó, nem szerethetjük a demokráciát, nem jó ha bevonjuk a nyilvánosságot a döntéshozatalba. A profit motivációja a pénzügyi testületek titkos zsarnoki uraloma, amelyek nem a közérdekkel, hanem saját érdekeikkel törődnek.
JAY: De hát éppen ez juttatott minket ide! Furcsa. Ez az első alkalom, hogy feltárul előttünk, hogy miről is megy a társadalmi vita. Valószínűleg nem csak a "demokrácia", de a társadalmi párbeszédbe belépő "szocializmus", "kapitalizmus" szavak sincsenek az ínyükre.
CHOMSKY: A szocializmussal csak ijesztgetnek. Nincs itt szó szocializmusról. Itt a demokráciáról van szó. Amit itt "kormányzati beavatkozásnak" neveznek, az egy demokráciában a nyilvánosság bevonását jelentené. Úgy értem, ha hisz a július negyedikei beszédekben, akkor tudja hogy a kormány az emberek által és az emberekért van, akkor a kormány nem valami idegen hatalom, ami az emberek érdekében lop. Az állami intervenció azt jelenti, hogy a nyilvánosság szerepet kap olyan döntésekben, amelyek számukra fontosak mint a munkafeltételek, fizetések stb. Egy demokráciában a politikai motiváció a lakosság érdekében hozott döntés lenne. Ha átlát a retorikán, akkor a kérdés a következő: akarjuk-e, hogy a magánkézben koncentrálódó hatalom saját érdekében hozhasson döntéseket? Vagy bevonjuk-e a közvéleményt, hogy az általános jólétet érintő kérdésekben dönthessen? Erről van valójában szó.
JAY: Mit javasol, mit tehet a hétköznapi ember az egyre mélyülő válságban?
CHOMSKY: Valami szokatlan dolgot. Amikor a 700 milliárd dolláros szubvenciót bejelentették, a közvélemény felháborodott. A sok heves panasz hatására a Képviselőház végül le is szavazta. Nos, ez a felületes szemlélő számára a demokrácia működésének tűnhet, de nem az volt. Még a diktatúrákban is előfordul, hogy ha a diktátor valami felháborítót tesz, a felzúduló nyilvánosság hatására meghátrál. Na már most, mi történik másképp egy demokráciában? Egy működő demokráciában: nemcsak tiltakozás lesz, hanem az aktív, a népet szolgáló szervezetek, szakszervezetek, politikai egyesületek stb. is közhírré tennék egyéni javaslataikat és felszólítanák a képviselőket, hogy valósítsák meg őket. És sok javaslat, nagyon sok javaslat van az asztalon. Joseph Stiglitz, aki mintegy a semmiből tűnt fel, nagyon egyszerűen fogalmazta ezt meg. Azt mondta, ha a likviditásukat feltöltendő pénzt adunk a bankoknak, az olyan mintha ablakon szórnánk ki a pénzt, mert a bankok azt azonnal fel fogják használni saját hasznukra – felvásárolnak, részesedést vesznek, akármi – mert számukra ez az üzlet, a saját haszon, nem a mi hasznunk. Ezért szerinte élni kell a vétójoggal. Nos, a vétójog szavazati jogot jelent, a szavazati jog pedig – amennyiben ez egy igazi demokrácia - a közösség érdekében való tevékenységet, közérdekű kezdeményezést jelent. A kezdeményezésnek alulról kell táplálkoznia mint az egészségügy esetében is, amelyben a közvélemény álláspontja világos és egyértelmű. Az ország azonban annyira elfordult a politikától, hogy a közérdekű szempontok politikailag keresztülvihetetlenek, ti. nincs politikai támogatottságuk. Nos, ezt nevezzük demokratikus deficitnek: nem működő, formális demokratikus intézmények. Ezen mindenképpen úrrá kell lennünk, sok probléma gyökerezik ebben.
JAY: Chomsky professzor úr, köszönöm az interjút, és köszönöm nézőinknek, hogy velünk tartottak!
NYILATKOZAT:
Kérjük vegye figyelembe, hogy a TRNN átiratai a felvett műsor alapján készülnek; a The Real News Network nem vállal garanciát a tökéletes pontosságra.
MICHAEL GOODMAN, a Real News munkatársa: a The Real News Network támogatóiként célunk a pártoktól független tájékoztatás. Meggyőződésünk, hogy egy demokráciában semmi sem fontosabb mint az információk szabad áramlása. Kérem, maradjon velünk és támogassa a The Real News Network-öt!
A beszélgetés eredeti angol átirata és a videó Noam Chomsky blogjában is megtalálható a Znet oldalán: http://www.zcommunications.org/zvideo/2870
Külön köszönet Viktornak a lektorálásért! Olvassátok az IndyMédiát is!
Fordította: finest
