I. Előzmény: a széria közelmúltja, és jelene
Karácsony után járunk, bizonyára a többség már csak morzsákat hagyott az idei bejgliadagból, de itt álljunk meg egy pillanatra, és fókuszáljunk egy kicsit a "bejgli" szóra. Nem, nem az ízére, attól talán mára már egy kicsit csömörünk is van, inkább magára a bejgli "eljövetelére", és próbáljunk egy, igaz fura párhuzamot vonni a sütemény és a neves fps széria között. Mert ugye a bejgli évente legalább egyszer mindig jön, általában karácsonykor, hiszen milyen is lenne az ünnep eme ikonikus sütemény nélkül. Valaki eleve utálja és kihagyja, van, aki ennek már csak azért is hangot ad, valaki szereti a diósat de a mákosat nem, vagy éppen fordítva, és van olyan is, akinek mindegy milyen ízű, csak bejgli legyen.
Hogy miért is emlegetem fel ezt a karácsonyi klasszikust? Mert valahol a Call of Duty széria is ilyen. Évente jön szinte azonos pontján az évnek, az alaprecept mindig ugyanaz, az "ízesítés" viszont minden évben eltér, hol napjaink háborúja adja a tematikát, hol a második világháborúba, hol pedig - ahogyan írásom tárgya is - a hidegháborúba kalauzolnak el minket a játék készítői. Mielőtt viszont rátérnénk a Cold War-ra, ugorjunk egy évet hátrébb az időben, amikor is éppen az újragondolt Modern Warfare jelent meg, az a játék, amiért már a 2011-ben megjelent, a trilógia lezáró darabjaként szolgált Modern Warfare 3 megjelenése óta várnak, várjuk a széria rajongóiként.
A reboot Modern Warfare pedig sokat váratta a rajongókat, de végül jött, és komoly sikert aratott a játékosok, a műfaj kedvelői körében. Tett is ezért, ugyanis bár kimondva nincsen, de ez a játék a széria történetében - bár az alapokat változatlanul megtartva - ha nem is gyökeresen, de újraértelmezte önmagát, és talán a legtöbb változtatást hozta annak megfelelően, hogy a játékosok hogyan szeretnék látni a 2010-es évek végén a Call of Duty széria játékait, hogyan is kellene kinéznie egy kvázi "next-gen" multiplayer shooternek. Ennek megfelelően kaptunk új grafikus motort ray-tracing támogatással, realisztikusabb hangokat, újragondolt multiplayert kiegészített funkciókkal, cross-play-t és cross-progression-t, egér és billentyűzet támogatást konzolon, ingyenes és fizetős battle pass-t kozmetikai tartalmakkal, időlimites szezonokat, és talán a legfontosabb: teljesen ingyenes és minden játékosnak elérhető tartalmakat, melyek új pályákban és fegyverekben nyilvánultak meg. Mindezek olyannyira szimpatikus lépések voltak még a nem kifejezetten rajongó játékosok számára is - pláne egy olyan franchise-t illetően, ahol amióta van az alapjátékon kívüli tartalom, azért mindig fizetni kellett - ami hatalmas sikerré tette a Modern Warfare-t, és akkor még nem is beszéltünk az idei év tavaszán megjelent, a jelenlegi battle royale trendet masszívan meglovagoló, Call of Duty: Warzone játékmódról, ami teljesen ingyenes mind a mai napig mindenki számára.
A Modern Warfare tehát egy új minőségi szintet jelentett a szérián belül, képes volt emelni az egy ideje stagnáló lécet még magasabbra, aminek megfelelően - joggal - elvárták a játékosok, hogy ezúttal minden rész legalább ennyire jól összerakott legyen. A Black Ops - Cold War viszont bár a maga nemében jó és szórakoztató shooter lett, de nem igazán olyan, amilyet a játékosok egy része várt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
