Hirdetés

2021. január 26., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Játékok rovat

Call of Duty: Black Ops - Cold War bemutató

A CoD évenkénti új részeinek megjelenése már olyan természetes mint az alsónemű naponta történő cseréje.

[ ÚJ TESZT ]

Hirdetés

III. Egyet előre, kettőt hátra?

Az első Black Ops méltán népszerű játék volt, és ehhez a hidegháborús köntös nagyban hozzátett. A világháborúból szinte mindent kicsavartak már, a jelen, a közeljövő, és az egészen távoli, már elég fiktív jövő háborúiban is részt vettünk, valahogy ezek mellett a hidegháború méltatlanul el lett hanyagolva, holott "van ott anyag". Nem csoda, hogy a leleplezés sokak szívét megdobogtatta hát, pláne annak fényében, hogy a Cold War-t közvetlenül az első Black Ops játék folytatásaként szánták, olyan ikonikus karakterek szereplésével, mint Frank Woods, Jason Hudson és Alex Mason, persze sok új szereplő mellett. A reveal trailer-t gyorsan két béta teszt is követte, ahol már akkor sokaknak kiderült, hogy ez a játék nem azoknak szól feltétlen, akik a Modern Warfare-t a realisztikus megközelítés és harcok miatt szerették. 2020. november 13.-án jött a teljes játék, ami már teljesebb képet engedett láttatni magáról, és annak ellenére, hogy már a béta tesztek során is egyesekben negatív vélemény alakult ki, újabb eladási rekordot volt képes felállítani a digitális eladások terén.

Azonban az valóban látszik már elsőre, hogy a Modern Warfare reboot részt is figyelembe véve kicsit az "egyet előre, kettőt hátra" esete történt meg a szériában, ami főleg a technikai megvalósítást, és a külsőségeket érinti. A játék bár nagyon messze van a "csúnya" jelzőtől, a grafika azért bőven hagy kívánnivalót maga után. Megnyilvánul ez például a - most már - prevgen PlayStation 4 & Xbox One kiadások grafikai és futási teljesítményén, ahol sokszor - még multiplayerben is - nehezére esik tartani a gépnek a 60 képkockát, bár drasztikus beesés nem tapasztalható, aki erre érzékeny, annak ez zavaró lehet. Amiért ez hibának róható fel, az az, hogy a jóval szebb Modern Warfare bizony a maga betonstabil 60 képkockájával szintén ezeken a konzolokon jóval kellemesebb látvány, a Cold War grafikai megjelenése tehát ennek fényében nemhogy hiányos, de indokolatlan is.

Az animációkkal is akadnak problémák, azok ugyanis kis túlzással az előd részből, avagy a legelső Black Ops játékból lettek egy az egyben átemelve, csak, ami akkor még elment, ma már kevés, pláne ha visszatekintünk a 2019-es játékra. Fura mozgások, rongybaba effekt elpatkoláskor, gyenge minőségű robbanás és tűz effektek, ezek sajnos valamennyire rontják az összképet. A lustaság vagy a kapkodás nem csak itt, hanem a hangok terén is érzékelhető: dobozos, műanyag fegyverhangok, szinte minden fegyver ugyanúgy szól, mindegy, hogy az egy pisztoly, vagy egy jóval nagyobb könnyű géppuska, ami további keserű szájízt okozhat. Hogy piros pont is legyen, a térhangzás ezúttal rendben van, sokkal jobban be lehet határolni, hogy ellenfeleink milyen irányból próbálnak az életünkre törni, amiről talán nem kell mondjam, hogy mennyire kiemelten fontos egy online multiplayer shooter esetében. A játék zenei témái szintén nagyon erősek, a Black Ops II-es munkája után visszatérőnek számító Jack Wall ismét remek zenét készített a játékhoz.
Mindezeken sajnos az sem változtat, hogy továbbra is van ray-tracing funkció immár a next-gen konzolok esetében is, valamint konzolon a széria történetében először növelhetjük a field of view (FOV) értéket is, ami nagyon hasznos funkció azoknak, akik akár az átlagnál egy kicsit is komolyabban gondolják a kompetitív játékot.

Amennyiben a grafikai hiányosságoktól el tudunk vonatkoztatni, és engedjük, hogy magával rántson minket a hidegháborús hangulat, akkor remek élményben lehet részünk, ugyanis amennyire gyengélkedik grafikailag a játék, annyira erős a játék hangulata, ami mind a Campaign, mind a Multiplayer részt átjárja.
A Campaign mód egy rövid de annál intenzívebb élményt kínál azoknak, akiket a Multiplayer mód mellett a sztori is érdekel. A 80-as évek elején, egészen pontosan 1981-ben járunk, főhőseink - köztük a már ismert Alex Mason, Frank Woods, és egy új karakter, Russell Adler CIA ügynök - számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy komoly fenyegetéssel állnak szemben mind ők, mind a világ. A fenyegetést pedig nem más jelenti, mint a Perseus kódnevű szovjet kém, aki robbantásra készen tud magáénak elkobzott, amerikai atomfegyvereket. Az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok amerikai posztját betöltő Ronald Reegan elnök is tudomást szerez a fenyegetésről, és ő maga kéri személyesen Russel Adler és csapatának segítségét annak érdekében, hogy elhárítsák az egész világot fenyegető veszélyt.

A hidegháborús történetben mi a Bell becenevű karaktert alakítjuk, akit ugyan külsőleg egyaránt nem szabhatunk testre, de a nemét (férfi, nő, nem bináris) és pár tulajdonságát meghatározhatjuk. Okkal történik ez így, viszont ez mindenki számára kiderülhet a nehézségi szinttől függő, 4-6 óra hosszú történetből, ami bár próbálja kis fejtörőkkel, és három különböző ending-el gazdagítani a játékélményt, az továbbra sem tud több lenni egy átlagos, Call of Duty-féle lineáris játékmódnál.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.