Bróker-ügyfelek segítése?

  • (f)
  • (p)
Elemzés – Írta: | 2015-05-17 10:48

Bedőlt brókercégek pénze pillanatnyilag nem kézzel fogható. Amennyit lehet, vissza kell adni tulajdonosának, de nem mindegy a hogyan.

[ Új teszt ]

Bevezetés

Mint széles körben ismert, a brókercégek csődjei megrázták a magyarországi pénzügyi szektort és az embereket egyaránt. Kezdjük ezzel kapcsolatosan a legelején néhány fogalom és szervezet szerepének tisztázásával, hogy tudjuk, miről is beszélünk.

A brókercégek a lehető legegyszerűbben megfogalmazva, arra biztosítanak lehetőséget az embereknek, hogy kereskedjenek az értékpapírokkal – nekik ehhez megvannak a szükséges engedélyeik és technikai hátterük; olyanok, amelyek egy hétköznapi embernek általában nem.

Fontos még esetleg, hogy ezek a cégek portfóliókezelést végeznek, és nem alapkezelést. Ezeknél a cégeknél az ügyfelek papírjai közvetlenül a brókercéghez kerültek letétbe, a megbeszélt irányelveknek megfelelően. Az alapkezelőknél ugyanakkor egy tőle független intézethez kerülnek a papírok – úgynevezett letétkezelőhöz.

Két szervezet neve merült még fel a fenti szervezetek mellett, ezek pedig név szerint az Országos Betétbiztosítási Alap (röviden továbbiakban: OBA), és a Befektető-Védelmi Alap (röviden továbbiakban: BEVA). Ezeket úgy gondolom, szintén szükséges röviden tisztázni.

Először is kezdjük az OBA-val. Már az elején leszögezhetjük, hogy semmi köze az eseményekhez, és nem is lehet. Ez egy alap, amelyet a magyarországi bankok adnak össze és hizlalnak évről-évre annak érdekében, ha egy bank – ne adja az ég – csődbe menne, akkor a betéteseket rövid időn belül ebből kifizetik. Mivel a bankok fizetnek be, ezért nyilván ők jogosultak baj esetén arra, hogy az alap helytálljon helyettük. Ez európai uniós vállalásunk szerint 100.000 euróig meg is teszik, ha szükséges.

Az alap 1993 óta áll fent, a tőkéje pedig évről-évre gyarapodik. Az utóbbi években a gazdasági válság hatására több kisebb pénzintézet is csődbe ment, így csökkent a benne lévő összeg, de szerencsére még mindig van benne tartalék. Annyi érdekes lehet még, ha valakinek több pénzintézetben is van számlája, akkor külön-külön mindegyiknél a fenti összegig él a „biztosítás” rá. A kifizetés automatikusan történik 20 munkanapon belül a rendszerben lévő adatoknak megfelelően.

A BEVA-val kapcsolatban már nem ilyen egyszerű a helyzet, és bevallom ennek nekem is utána kellett olvasni egy kicsit. Az OBA és a BEVA ugyanis addig a legjobbak számunkra, amíg nem hallunk róluk; hiszen ha hallunk, akkor az már azt jelenti, hogy gond van valószínűleg. Ugyanakkor egy minimális biztonságot adnak számunkra baj esetén. A BEVA tagjai a befektetési vállalkozások és befektetési szolgáltatási tevékenységet végző hitelintézetek, valamint portfóliókezelést végző befektetési-alapkezelők.

A vagyon itt is a tagok befizetéséből adódik, akik baj esetén nyilván jogosultak is lesznek az alap segítségét igénybe venni, de az OBA-val összehasonlítva fontos különbség, hogy a biztosított összeg csak 20.000 euró. Ezen túl pedig egy millió forintig a 100%-át fizetik ki az összegnek, az afeletti résznek pedig csak a 90%-át, amíg el nem éri a húsz ezer eurós összeghatárt. A kisebb kifizetés oka nyilván a piaci szereplők kisebb súlya és a befizetéseik kisebb összege.

Kártalanítás csak akkor fizethető ki a jelenlegi szabályok alapján, ha a befektetési társaság és az alap között megállapodás van, és nyilván ha fizetik a számára kirótt tagdíjat. Kifizetés továbbá csak akkor rendelhető el, ha a bíróság az alap tagjának a felszámolását rendeli el (itt is eltér a szabályozás az OBA-hoz képest). Ezekből következően egy rosszul megválasztott veszteséges befektetés után nem jár kártérítés, csak akkor, ha a befektetési cég kerül pénzügyileg kezelhetetlen helyzetbe.

Fontos lehet megjegyezni, hogy ez még egyik mostani cégnél sem történt meg eddig, így nem is indulhatott el a BEVA részéről kártalanítási folyamat – ezt a hatályos jogszabály mondja ki). További különbség még az előző szervezettel szemben, hogy a kártalanítást igényelni szükséges, és az igényléstől számítva 30 napon belül kapja meg a károsult az őt megillető összeget. (Forrás: A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvénynek (Tpt.) a Befektető-védelmi Alapra vonatkozó része)
Mindkét Alapra igaz az, hogy ezeket az összegeket igyekeznek utána a cégek maradékaiból beszedni, ha az lehetséges.

Szerződésben lévő biztosítékok

A szárazabb témát követően kanyarodnék rá a mostani eseményekre, és azokra a folyamatokra, amik véleményem szerint nem biztos, hogy jól lettek megítélve az események forgatagában. Ahogyan azt írtam a kártalanítással kapcsolatosan, a releváns szervünk a BEVA lesz alapvetően. A szerződéseket tekintve sajtóhírek és beszámolók alapján 3 nagyobb csoportot lehet megkülönböztetni, amelyekből az első és a harmadik szerepel túlsúlyban.

Az első szerint a szerződés szövegében szerepelt, hogy a BEVA által biztosított befektetés történik, és az ügyfelet is így tájékoztatták. (Fiktív és valós papírok esete is felmerült, ezzel nem foglalkoznék, azt jogi úton a felek egymás között később, vagy közben rendezik, legalábbis így tekintek rá). Ebben az esetben teljesen jogosnak vélem, hogy a korábban leírt 20.000 euróig az akkori hatályos szabályok alapján minden ide vonatkozó személy kártérítésben részesüljön.

A második nagy csoport, akiknek a szerződésében nem volt a BEVA-ra utalás semmilyen értelemben, esetleg szóban kaptak olyan tájékoztatást, hogy alá tartozik az adott ügylet, vagy éppen semmilyen tájékoztatást nem kaptak erről.

Ez nagyon nehezen eldönthető kérdés, de szerencsére ez kevés embert érint, mert valamilyen formában a legtöbb szerződésben írásban is szerepel a BEVA-val való kapcsolat. Az ebben a csoportban lévőkre a szolidaritás miatt akár jogos lehetne a BEVA helytállása a károsultak felé az akkor hatályos szabályok alapján szerintem.

Ezek után van egy harmadik nagy csoport, akiknek a szerződésében feketén-fehéren le van írva, hogy nem tartozik a Befekető-Védelmi Alap alá az adott kontraktus. Van olyan, ahol ez ki is van emelve az ügyfél számára. Ezekben az esetekben a BEVA-nak nem kellene helyt állnia semmilyen mértékben. Ezzel szemben a társadalmi elvárás és szolidaritás miatt ilyen irányú nyomás nehezedik rá. Az okát nem értem.

Az Alapba nem fizettek be – ezért akár nagyobb nyereséget is elérhettek, azon, amit a biztosításon megspóroltak – és mindezt tudatosan tették. Egyéni peres úton jogosan követelhetik a pénzüket a károsultak, de az államnak és a többi állampolgárnak – akik addig összeadták az alapot, semmi köze nincsen hozzá véleményem szerint.

Számszaki hozamok példában

A botrányban érintett mindegyik vállalkozásról elmondható, hogy sok-sok éve működtek. A piacon indokoltnál sokkal magasabb kamatokat kínáltak a befektetőiknek. Amíg a befektetők ezeket a kamatokat megkapták, addig nagyon is szimpatikusak voltak számukra ezen cégek.

Vennék is erre egy egyszerű példát az alábbi képen. Tételezzük fel, hogy ötszörös különbség volt egy banki átlagos betét és a botrányba keveredett cégek kamatai között (voltak kisebb és nagyobb különbségek is az évek folyamán, az összegek és a kamatok kitalációk, nem tükrözik a valóságot, csak érzékeltetés céljából készültek):

A példa kedvéért 10.000.000 forintot 5 évre fektetek be. Kamatos kamattal számolva (vagyis a kapott kamatokat bent hagyom, és nem veszem ki minden év végén) az alábbi különbség jönne ki, ha a bank 2% kamatot ad számomra, egy piaci átlagkamattól magasabb kamatot vállaló cég pedig 10% kamatot: (adóktól és minden egyéb költségtől a példa egyszerűsítése kedvéért eltekintek)

Úgy gondolom kijelenthető, hogy a különbség tetemes. Arányaiban véleményem szerint jól érzékelteti a hosszú évek folyamán mennyivel jártak jobban az ezekbe fektető ügyfelek. Ugyanakkor, ezt a különbözetet nem szeretném elvitatni tőlük. Az arányosan sokkal magasabb kockázatokért cserébe, megkapták a sokkal magasabb kamatfelárat.

Ugyanakkor, ha a céggel probléma adódik, és adott esetben csődbe megy, akkor szükséges volna viselniük a következményekből adódó veszteségüket. Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy éveken keresztül sokkal nagyobb nyereségre tesz valaki szert, majd a veszteség kiderülésekor azonnal kéri a teljes körű kártalanítását. Pontosabban, az arányokat megnézve még inkább helytelennek találom.

Biztonság-bizalom-idő

Két korábban általam még nem taglalt; véleményem szerint visszás érvet szeretnék még kiemelni. Ezek közül az egyik az az érv, amely szerint azt hihették többen, hogy a befektetett pénzük 100.000 euróig biztonságban van. Aki valóban megtévesztette őket, az ellen jogi lépéseket lehet és kell is tenni, ezt nem vitatom.

De, ha én szeretnék befektetni egy jelentősebb vagyont, vagy az életem során összegyűjtött pénzem, akkor utánaolvasok, csak egy keveset, mi történhet baj esetén. Ezek az adatok és információk pedig elég közérthetően bárki számára elérhetőek. Ha valóban a fenti típusú pénzekről van szó, legalább a pénz összegyűjtésére szánt időnek a 0,1%-át arra fordítom, hogy megtudjam, hol lehet gyarapítani, de biztonságosan. (Az illegálisan rövid úton szerzett esetleges jövedelmekre a kártalanítás nem terjed ki.)

Ezzel kapcsolatos a közelség és a biztonság felhozott jelzői. Erre egy nagyon jó és szemléletes példát hallottam, amit szeretnék megosztani veletek. Többektől hallottam, hogy azért tették a később bajba jutott cégekhez a pénzüket, mert látták, hogy ha baj lenne, akkor biztosítva van, és majd visszakapják – nem lehet gond.

A keretösszegeket akkor többé-kevésbé figyelembe vették, de inkább emellett döntöttek, mint akár egy kevésbé rizikós, de nem biztosított befektetés mellett. Ebből adódik egy nagyon leegyszerűsített kérdés: ha elmegyek ebédelni, akkor a kórház büféjét fogom választani? Csak ha baj van, akkor közel legyen a segítség. Logikus, de a büfés néni szemszögéből sajnos nem túl gyakori nézőpont. Ott akár az egészségünk, itt viszont vagyonunk a tét. Talán elgondolkodtató.

Elismerem, sok negatívat írtam, ami nem túl hízelgő, és talán nehezen emészthető. Nem kívánom a másik oldalt sem felmenteni. A brókerek lehet, hogy nem megfelelően tájékoztatták az ügyfeleket, részletesebben, jobban kifejtve is el lehetett volna mondani pontosan mik a körülmények, a kockázatok. Ezt van, akinek elmondták. Van, akinek kevésbé – és ezért becsapva érezheti magát. Emiatt meg kell tenni bizonyos lépéseket, de az állam nem állhat ott mellette, hogy akár helyette megvívja a csatát.

Társadalmi hatás, végszó

Végezetül egy kicsit társadalmi szemszögből szemlélném az eseményeket. Sajnos, hajlamosak vagyunk mindig valamilyen bűnbakot keresni, a felelősséget másra tolni, és így mást okolni. Elég csak a közelmúltat megnéznünk: voltak „szemét” bankok, folyamatosan illetnek jelzővel bizonyos társadalmi csoportokat, majd jöttek a „szemét” multik is.

Most mi történt? Mindenki áll, és csak pislogni tud. Most kéne annak jönnie eddigiek alapján, hogy azok a „szemét” magyarok. De nem, nem tesszük meg, mert nincs bennünk elég tartás és önkritika. Félreértés ne essék, nem hibás kollektívan mindenki. Viszont a korábbi csoportoknál sem volt az. Mindezt nekem sem egyszerű leírni, de egy idézettel talán meg tudom magyarázni miért tettem: „Soha nem bírálok hazám ellenében, csakis érdekében”(K. Gy.)

Tanulnunk kell a hibákból. Ehhez viszont meg kell fizetni a tanulópénzt. Jelenleg viszont úgy áll a helyzet, hogy ezt nem hajlandóak megtenni. Ha ez valóban így lesz, akkor számítsunk az események ismétlődésére – mert majd úgy is jön valaki, aki megfizeti azt a bizonyos tanulópénzt helyettük.
Én szeretnék segíteni, és sajnálom, akiket kár ért az üggyel kapcsolatban; de a végső számlát szeretném kérni, ha lehetséges: az rendezze, aki rendelt.